Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?

Hogy s mint vagytok, Édeskéim?

Néha az jön hozzám, hogy letörlöm ezt az egész blogot, hogy ne is jusson eszembe, hogy "írni kéne", de aztán megkegyelmezek neki (magamnak).
Sok-sok-sok-sok mindent lehetne írnom, aztán végül semmit de semmit nem írok.
Fáradt vagyok mire idekerülnék, vagy oly' nagy dolgok történnek, hogy inkább nem, vagy oly kicsinek, hogy még elbírja a szívem magában melengetni...
Máskülönben meg talán "fejlődésnek" érzem, hogy nincs íráskényszerem egy ideje (volt, nagyon sokáig volt -és segített is ha kiírtam magamból) és egész jól, ügyesen rendezem el a dolgaimat magam körül és magamban.
PERSZE hozzá kell tennem mindenképp, hogy segítséggel! Újra terápiába járok, illetve mondhatom, hogy kezdem megismerni a Jóistent és tényleg jó! :)
Leomlanak rólam a régi -vallás építette- kőfalak, és barátkozom a Jóistennel, folyton beszélgetve vele, és egészen más lett az életem. Simább és puhább és irgalmasabb, mert megláttam, megéreztem, bőrömön tapasztaltam, hogy milyen is az Isten valójában: nagykegyelmű, odaadó, simogató, puha, kedves, és egész biztosan odavan értem!!!  :) :) :)
Ha nem tudnám ezt, másképp nem bírnám ki!

A külső körülményeim nem sokat változtak: ugyanott dolgozom, ugyanannyiért, a kollegalitás annyiban jobb, hogy nem veszek róluk tudomást (elég érdekes állapot) a főnök egy utolsó görény meztelen csigával keverve. Minden nap azt érzem mikor belépek az irodába, hogy fekete ködöt kell átszelnem, démonok és vámpírok között ténykedek, akik ott lihegnek a nyakamba... És tényleg. Csak folyamatos imával lehet kibírni egyetlen napot is.

A "családom" épp most írta alá a végrendeletét. Nálam. Merci ballagásával kapcsolatban örökre elkönyvelhettem magamnak, hogy semmi közünk egymáshoz. Semmi! Régen még belepusztultam volna egy ilyen húzásba, de a megújult énem (bár megviselődtem) tudja kezelni a helyzetet. Van az úgy, hogy nem hagynak neked más lehetőséget, csak hogy szakíts velük. És mindenkinek tanácsolom, ha elfogadjátok: amikor Te mindent megtettél (mindent!) és nincs rá fogadó fél: fuss el onnan!!! Nincs tovább, ha az emberi méltóságodat szeretnéd megőrizni. Nem kell mástól várni, hogy ez nálad kialakuljon, neked magadnak kell magadat a megfelelő helyen tartani!

Gyerekeim cukik, bár nem mondom, hogy nincs még sok gondom velük (vagy inkább az apjukkal?) de lehet velük dolgozni, alakulnak, és én soha nem fogom feladni velük!!! :)

Hát Mindenkit puszilok!
Őrizzétek meg a méltóságotokat, amikor már úgy érzitek ropog a világ körülöttetek, akkor szálljatok ki belőle egy kicsit, és adjatok időt magatoknak felépülésre. Az Isten is ad! :)
Bízzatok a szép életben, a jó dolgok bekövetkeztében! Én is próbálok ;)

Csóközön!

Szégyen

Annyira szégyellem magam -magam előtt- hogy azt el sem tudom mondani!!!
Én OSTOBA!!!

Hhhh....
Komoly küzdelmeket folytatok magányomban (magányomban???) magam ellen, mármint hogy ha már egyszer elhatároztam magam egy valami mellett, akkor tartsak is ki!
A szívem mélyén érzem, hogy ha ezt a harcot még megharcolom, akkor "egy szinttel feljebb léphetek". Nem fogom tudni érthetően elmagyarázni, de ezt érzem. Ha győzök ebben a csatában, akkor megharcolt lesz a háború. És győztes! Megkapom amire vágyok.

Ámbár én most elestem :( Kudarcot vallottam. A fejem ég, a lelkem fortyog -magamra- és ugyanazt kaptam, amit gondoltam is: SEMMIT! Rettenetesen szégyellem magam :(
Hát ez kellett neked kedves Cseresznyés Anix: a neszenekedfogdmegjól!!! Jól megfogtad??? Ügyes vagy!!! Csak magadnak köszönheted! Akartad -megkaptad! Vagyis nem! De igent mondtál, tehát döntöttél! Kishülye!

Most megint a kishülye szintről indulsz!!! Bleeeeeee!!!
Nem lett volna egyszerűbb nemet mondani???? A végeredmény ugyanaz, csak te jobb lelkiismerettel ülnél most itt és GYŐZTESEN, és kinyílhatott volna előtted az a kapu, amit most te magad zártál be magad előtt...

Hülye!

Vagyis csak gyenge, de most megtanulta a leckét!!!
Ej-ej...
...

Erzsi mama pojénkodik

Az én Drága Erzsim annyira vicces nő volt fiatal korában! És én annyira szerettem! Mindig rajta lógtam, nagyon sokat voltam vele gyerekkoromban.

Igazi példaképem!!! Jóravaló, dolgos, sok mindenhez ért, talpraesett, és nem utolsó sorban felnevelte a húga árván maradt kilenc gyerekét. Húsz éve ment erre. Mai napság már 73 éves. Én meg 43 :)

Néha annyira utálom! Olyan tapintatlan és nyers, hogy kötélidegzet kell hozzá, hogy hétről-hétre megbocsássak neki, és ne határozzam el végleg, hogy soha többé a tájára sem megyek. de aztán... Aztán mindig minden nyűgjén túllépek. Ha Őt kivetem az életemből, akkor vajon ki maradhat benne???? Mert igen kevesek érnek fel hozzá!!!!!! Igen kevesek!
Szóval nagy levegő (a tüdőm már patyolat tiszta!) és megyek hozzá megint és keresem és csak úgy beugrok hozzá mun-ka után. (Mindig olyan jó rend van nála, szép az udvara, kertje és mindig süt hétvégén)

Na mindegy, ennyi volt  a történelemóra, azt szerettem volna leírni, hogy tegnap is átmentünk hozzá a fiúkkal, akik hamar kihúztak az udvarra marháskodni. Én meg érdeklődtem az előző napi cserepezésről tőle, mert Csaba öcsémnek volt segíteni. Kérdeztem, hogy "Magán kívül volt segíteni más is?"
Erre mit válaszol a komoly nyanyikám:
-Én magamon kívül voltam, de nem volt senki más!

:D :D :D
Tót vér: mun-ka, humor, szeretet! :)
Jaj, de szeretem! :)

Krasszívüje júbki

No. A szép szoknyák fedőnevű titkos akcióm ma folytatódott -magától! ;) :D

Mire hazaértem, mind eltűntek!!! :O

Sejtettem én, hogy a két, minden hájjal megkent nagynéném keze van a dologban, fel is hívtam Erzsi mamát (73 éves) hogy a Manci vitte-e el a ruhákat (75 éves). Nem!!!

Erzsi vitte át magához, majd jött hozzá Manci, aki elvitte Ilka néninek, aki majd kiválogatja ami kell neki... :) Még nem tudom, mi kell neki, de bízom benne, hogy egyszer csak jön Mária nagynénikém egy nagy halom pénzzel és a megmaradt darabokkal! (Mert hát ugye ők azt is megbeszélték maguk között a Drágácskák, hogy mi nem kő az mögy a kukába! Dehogy mögy!!!)Áhhh!
Milyen cukik, hogy eldöntötték nélkülem az én, vagyont érő holmijaimról, hogy ha nem tetszik a barinénijüknek, akkor ők a felesleget szemétté nyilvánítják. Sosem fogom megérteni a mi családunkban dívó szokást, hogy a máik helyett/fölött/mögötte/tudta nélkül döntünk a megkérdezése nélkül. Meg is mondtam nekik, hogy ami nem kell, azt legyenek szívesek visszahozni nekem! 

Amúgy cukik ám!!! :)

Ui: hamarosan beszámolok a hatalamas pénzösszeg megérkeztéről! :)

Ui2: remélem!!!

Tót szoknyát tessék!

Várom a nyannyert, akit a nagynéném ígért be még múlt héten, ma délután KETTŐRE, és már fél három van! Nem tudom tisztelni azokat az embereket, akik nem tartják magukat az időhöz, amit megígérnek!!! Sőt, nagyon fel tud bosszantani az ilyesmi.Én nagyon beosztom az időmet, sok dolgom van, a legtöbbször alig érem utol magam, hajtok egész héten, és akkor egy nyugdíjas banya, aki ráér bármire, szórakozik velem :(

Remélem megjön, mert délelőtt kábé két órát pakoltam a pincében, hogy hozzáférjek a ruhákhoz, aztán még majd egy órát rendezgettem a szlovák népviseletű szoknyákat, halenákat (felsőket) csepcákat (főkötőket) meg a kendőket. Ha nem jön értük, megeszem ebédre!
Nah, mérgelődés helyett elmegyek felmosni az előteret! :)

Tót szoknyát tessék, tót szoknyát tessék!

Szent Tekercsek

Sajnos nem jártam Kumrámban, és sajnos nem illatozik a konyhapulton sem egy tányér piskótatekercs -pedig azt most annyira tudnék enni!

Csak annyi történt, hogy múlt hétvégére mindent bevásároltam bőséggel: fiúknak is készítettem a koleszba viendő kaját, vasárnapi ebéd is volt, tyúkhúsleves miegymás, és Ati is itt volt egész víkendre vendégségben.Több lista is volt nálam, nehogy véletlen elfelejtsek valamit, de olyan ugye nincs! :D Csak elmaradt valami. Egyetlen kis szösszenet: a vécépapír... :)
Jó-jó, volt még két tekercs, nagy szükség esetére volt még papírzsepi is, de vasárnap estére csak kifogytunk majdnem mindenből :D

Ekkor érkezett a "felmentő sereg" egyik barátnőm személyében, akit idevonzott a tyúkhúsleveském illata, illetve gondolata. :) Megvacsizott, dumcsiztunk és indult hazafele. Egyszer csak kipattan a kocsiból, és hátraszalad a csomagtartóhoz -hu, majdnem elfelejtettem- felkiáltással, és kikap belőle két guriga klotyópapírt! :D
Őszinte leszek, ezek most nagyon jól jöttek a családnak! :D
Mondtam is neki, hogy: -EZEK MOST SZENT TEKERCSEK!!! :D

Fokkefecsere

Az ember lánya időnként, pár hónaponta, lecseréli a fogkeféjét különféle higiéniás okok, szőrkopás okán. Én legalábbis így szoktam.

Múlt héten vasárnap este is megragadtam a kis sikálót és vidáman körbemosogattam vele bűbáj fogacskáimat. Meg kell mondjam, valahogy elég furának éreztem a fogkefémet, mintha a sörték íve nem lenne olyan, mit volt.. Hm?... Megérett ez is a cserére -gondoltam, aztán gyanútlanul elmentem szundikálni.

Kedden este átjött a Lányom, sokáig beszélgettünk, majd az ajtóból visszakérdezett, távozóban, hogy "Anya, Ati nem hagyta itt véletlenül a fogkeféjét??? Olyan sötétkék volt neki!"
(Azt hittem elájulok, mert megvilágosodtam, visszaléptem a fürdőbe, és bambán megállapítottam magamban, hogy van ott egy sötétkék fogkefe, de az NEM AZ ENYÉM!!! Jaujjj!)
Ránéztem Mercire, és azt hiszem minden kiült az arcomra, mert csak annyit mondott sopánkodva-félig nevetve, hogy: "Nnneee, nem akarom tudni!!!" :D

Hát pedig de!!! :D Vagy hat alkalommal Ati fogkeféjével mostam fogat! (Fúúúújjjj!!!!)
Ez van, bármennyire is kiráz a hideg... :D
Most már tényleg itt az ideje, hogy vegyek egy újat! ;) :D