Kegyelem

"Van önnek az ügy kapcsán annyi lelkifájdalma... hogy... ne"

Sosem fogom elfelejteni!
Köszönöm, Uram!

Felvették!

Mercimet felvették az ELTE-re! :)
Nemrég tudtuk meg a jó hírt.
Igaz az első helyről, a Corvinusról lecsúszott, de ennek valamiért pont így kell lenni! Úgyhogy szeptembertől összead és kivon a matek szakon :)

Örülünk :)

Bejelentés

Mostanában kicsit titokzatos voltam, mert annak kellett lennem saját érdekemben.

Nagynénémnek, és valójában senkinek sem meséltem el igazából, hogy felmondtam.
Azok a barátaim tudták, akik velem élték a mindennapjaimat, akikre úgy gondoltam, hogy hosszas vajúdásom eredménye tartozik. Mást mindenkit kihagytam. (Kinek is tartozom én magyarázattal?)

Ma reggel viszont úgy hozta és adta magát a helyzet, hogy a boltos Marikának (akiktől a házat vettem) elmondtam, hogy mi a helyzet. (A bolt mögött lakik Erzsi mama. Közel) Aztán elmondtam egyetlen szomszédasszonyomnak is meg a férjének. Délután már muszáj voltam átmenni Erzsi mamához, hogy ne mástól tudja meg.

Persze gyanús volt már neki a túl sok szabadság, meg sem lepődött, mikor bejelentettem, hogy felmondtam. Amiért nem erőltettem eddig sem, hogy hírül adjam Neki, az pont az a véleménye volt, amit a fejemhez is vágott (ismerem már jól) hogy nem kellett volna várnom addig, amíg nem találok másik munkahelyet?!? (Nem volt kedvem válaszolni semmit. Értelme sem lett volna)
Pár szóval ecseteltem, hogy kész van a derekam, ennek a munkahelynek köszönhetően. Erre azt kérdezte, hogy azt gondolom én, hogy máshol nem nehéz dolgozni?! (Nem volt kedvem válaszolni semmit. Értelme sem lett volna)
Megjegyzésül csak annyit mondtam neki (bár szerintem egyáltalán nem érdekelte) hogy a helyemre HÁROM embert vettek fel. Neki ez sosem azt fogja jelenteni, hogy milyen ügyes, gyors, esetleg jól szervezett, talpraesett, állhatatos, hosszútűrő, kemény munkabírású, összeszedett, erős és kitartó voltam,

csak hogy felmondtam...

Az életed akkor is lehet pocsék, ha Te mindent megteszel azért, hogy JÓ legyen...
(Amúgy nincs rossz kedvem, a családom egy "állapot" az életemben)

Három az egyben

Szerintetek az miről beszél, ha abba a munkakörbe, amibe beleszakadtam testileg-lelkileg (és minden reggel azért fohászkodtam, hogy végig bírjam csinálni a napot, mert úgy fájt minden porcikám -az utálatos légkör csak megspékelte mindezt) szóval ebbe a munkakörbe helyettem HÁROM embert vettek fel!!?
...

Daniel Defoe Hall

Részletes beszámoló várható (no nem egy lakatlan szigetről, pont ellenkezőleg: egy zsúfolt kollégiumról) amit kialszom magam, nem zsizseg a fejem  a rövid időn belüli kétszeri repüléstől és az azt megelőző és követő izgalmaktól, az állandó rohanástól...meg már nem is tudom mitől?

Szóval kis türelem nagy rózsát terem!!! :) Rendi?
Puszííííí

Megfordult velem a világ!

Még mindig "megy" a fejem, nem volt időm kipihenni magam a tornyosuló intéznivalók miatt.

Ma végre kicsit felszabadultam, miután aláírtuk a volt cégemnél a közös megegyezéses felmondásomat. Másfél évig bírtam erővel és józan ésszel ami ott folyik. Tovább nem akartam tűrni!
Ennek örömére elsántikáltunk Marcsival kávézni a Bim-Bamba, ahol állítom Nektek, a világ legfinomabb kappuccsínóját főzik! ;)

Felvillanyozódva vettünk irányt Kecskemét felé, ahol is arra készültünk, hogy a 30 órája buszon ülő legidősb kölykömet felszedjük, meglepve a Kis Drágát, mert még 20 perc várakozással érkezett csak volna haza mihozzánk, még egy óra buszozás után. Két bazi nagy bőrönddel, amik közül az egyik legalább 30 kilós volt, úgy megtömtem neki szeméttel. Értsd: Angliában kukázott dolgokkal, mint például kettő darab TEFAL serpenyő, lámpa, tányérkészlet, vízforraló, botmixer, vasaló -mi is volt még benne? Igen: Hűtőventillátor, cső alakú, meg vadi új törülközök, kések, póló Olinak és szűrőbetétes műanyagdoboz és ingek és elektromos bútortisztító kefe, meg konzervnyitók és króm tésztaszűrő edény.
Greenwich-ben még tiltakozott, hogy ő ugyan semmit sem hoz haza a sz@rjaim közül, mi a fenének kell nekem ennyi vackot összegyűjtenem??? Azt hiszem akkor lágyult meg a szíve, mikor azt mondtam, hogy "mert itthon sosem volt annyi pénzem, hogy ezeket megvegyem".

Szóval úgy bújtunk egy kis fa mögé a buszmegállóban, hogy ne vegyen észre, le is szállt, és beszélt a sofőrrel, hogy kivenné a táskáit. Pont behajolt a busz oldalába, húzta ki a málhát mikor odaléptem mögé és rákérdeztem, hogy "Tányérok?" :D Hátranézett, vigyorgott, és csak annyit mondott, hogy "Tudtam!" :D
Nem mondott semmit, de láttam, hogy nagyon örül!
Megkérdeztem, van-e kedve körbejárni a várost, mert úgy gondoltuk kicsit sétálgatunk itt. (Persze, hogy én sem kívántam a hátam közepére sem és csak cinkeltem) Csak nézett egyre gúvadó szemekkel, és azt mondta, neki már mindegy! Ekkor felnevettünk. Mondtam, hogy csak hülyéskedek.

Húztunk hazafele. Szép délutánunk volt :) Nálam kipakoltunk, aztán Marcsi hazavitte apjához. Kicsi Szívem. Talán végre benőtt a feje lágya. Ilyen lágynak-kedvesnek még szinte sosem láttam. Vagy talán csak kisgyerek korában, amikor még az enyém volt. Azt hiszem, most már megint az enyém. Ma lett az! :)

Szóval 8 napot töltöttem a fiaimmal Londonban, mentendő ami még menthető, s a magam anyagi állapotán is segítendő.
Csodára csoda várt, élmény után élmény, ami jó megtörténhet egy emberrel egy út alatt az mivelünk megtörtént, amennyi élmény összegyűjthető egy hét alatt, azt mi begyűjtöttük! Ahány jóbarát szerezhető pár nap alatt, mi annyit szereztünk, és ahány jó EMBER körülveheti a földi halandót ennyi idő alatt, nos minket körbevett annyi! Amennyit lehet dolgozni szombattól szombatig mi dolgoztunk annyit, és amilyen emberség megnyilvánulhat ilyen rövid idő alatt, azt mi mind élvezhettük! :)

A Főnökünk jóindulata és törődése, kedvessége és korrektsége:EMBERSÉGE a szárnyai alatt őrzött minket.Bátran állíthatom, hogy megszerettük egymást.

Kezdem megismerni a Jóisten! :)
Hálás vagyok mindenért!

Mindig-mindig-mindig reménykedj