Ma meglátogatott Attilám.
Most viszonylag közel van hozzánk, lent szolgál a kelebiai határnál.
Titkos randi volt, nem szóltam róla senkinek. Őrizgetem a szívemben Őt, látom, hogy nem úgy boldog, mint amikor én láttam boldognak.
Amikor ketté kell szakadnod... és sajog a szíved.
Ma eljött, fél év után. Először csak általános dolgokról beszélgettünk. Zavarban volt. Én is. Szerettük egymást!
Ezt ékesen bizonyítja, hogy a fura körülmények ellenére eljött hozzám érdeklődni. Elköszönni?
A megismerkedésükről kérdeztem. Elmesélte. Mosolygott és elrévedt. Már fél éve van másik barátnője, de könnybelábadtak a szemei mikor az én lányomról beszélt. Arról -idézem- hogyan ismertem meg "életem szerelmét"...
Mikor indult elfele, széttárta a karját, megöleltem. Valamiért ez szaladt ki a számon: "Minden fájdalom elmúlik egyszer!"
Integettem utána az utcán.
Nem tudtam leülni mikor bejöttem. Csak tébláboltam. Hozányúltam dolgokhoz és letettem őket. Keringtem saját magam körül.
Oh, Istenem! Segíts a fájdalomnak múlni, kérlek! 😢
2018. január 12., péntek
2018. január 10., szerda
Felvarrattak
A tegnapi napom (az esti kifulladást leszámítva) nagyon boldog volt! :)
Sok minden miatt. :)
Valaki -a tudtán kívül- annyira a szívemre beszélt, hogy megkönnyeztem. Olyan jólesett, és megerősített sok mindenben, megvigasztalt. Boldog voltam :)
Aztán este még kiszaladt Húgom, mert hozott egy zsák tápot a kutyulinak, Így egyeztünk meg, hogy én befogadom, azzal a feltétellel, ha ellátja kajával. Beszélgettünk pár percet. Sógor hozta ki, kérdeztem merre jártak? Nem mondott semmi különöset, csak hogy sietnek, mert még beugranak Erzsi mamához is. Kutyázott kicsit, aztán megölelgettük egymást és elmentek.
Később, nem is volt egy óra, Ilus küldött egy fényképet, azzal a felirattal, hogy "ezért jártunk ma arrafele". És megnyitottam a képet.
Hhhh... Majdnem elsírtam magam. Nem is nagyon tudtam mit mondani a meghatottságtól... Csak cikáztak a gondolatok az amúgy is fáradt, de boldog lelkemben. Ilikém... Drágám...
Tudjátok, a szeretet, ha igazi, mindig megújul... Mikor már azt hiszi az ember, hogy elveszített mindent, akkor új ajtó nyílik. És hihetetlen, de visszajön valami abból, amit adtál. Néha már kilátástalanul is...
Hagyd magad szeretni!
Sok minden miatt. :)
Valaki -a tudtán kívül- annyira a szívemre beszélt, hogy megkönnyeztem. Olyan jólesett, és megerősített sok mindenben, megvigasztalt. Boldog voltam :)
Aztán este még kiszaladt Húgom, mert hozott egy zsák tápot a kutyulinak, Így egyeztünk meg, hogy én befogadom, azzal a feltétellel, ha ellátja kajával. Beszélgettünk pár percet. Sógor hozta ki, kérdeztem merre jártak? Nem mondott semmi különöset, csak hogy sietnek, mert még beugranak Erzsi mamához is. Kutyázott kicsit, aztán megölelgettük egymást és elmentek.
Később, nem is volt egy óra, Ilus küldött egy fényképet, azzal a felirattal, hogy "ezért jártunk ma arrafele". És megnyitottam a képet.
Hhhh... Majdnem elsírtam magam. Nem is nagyon tudtam mit mondani a meghatottságtól... Csak cikáztak a gondolatok az amúgy is fáradt, de boldog lelkemben. Ilikém... Drágám...
Tudjátok, a szeretet, ha igazi, mindig megújul... Mikor már azt hiszi az ember, hogy elveszített mindent, akkor új ajtó nyílik. És hihetetlen, de visszajön valami abból, amit adtál. Néha már kilátástalanul is...
Hagyd magad szeretni!
Én vagyok a '72, az első :)
Gyuri
Attila & Zsolti
Tündi & Teri
Attila & Zsolti
Tündi & Teri
Csaba
Misi
Rosszul lettem
Tegnap elkezdtem ismét a tornaóráimat tartani, ami ugye mindennémű előkészületekkel jár, mivel itthon, az otthonomban van a tornaszobám.
Utca- és udvarrendezés, kutyagumi felszedés, söprögetés. A tornaszobában konkrétan a kályhacső melletti falat javítottam: azaz malteroltam, simítottam és festettem. Plusz a plafonra készítettem egy kis dekort, hogy ne látszódjanak a vezetékek. Aztán pókhálóztam, tükröket takarítottam, port törölgettem, felmostam, begyújtottam, és folyamatosan raktam a tűzre.
Az elmúlt hetekben nem vagyok valami jól, de azt hiszem abban a hibában szenvedek, hogy sosem vallom be magamnak ha bajom van.
Az elmúlt egy hétben meg már annyira renyhe mindenem, olyan kifulladt vagyok, hogy én nem is tudom. Lihegek. Fekszek. Sokat alszok. Este olyan fáradt vagyok, hogy jó időben lefekszem: fél 9, 9-kor. Meg annyira nyetreblás vagyok (ez tótul valami olyasmi, hogy nyamvadt, sémmitérő vagy kölletlen) hogy nem bírom lecsavarni a befőttes üvegek kupakját.
Én!!! Aki másfél évtizede letornázok bárkit, bringával jártam mindenfele minden nap, munkahely mellett még aktívan edzettem, irányítottam a négy gyerekem életét is, és úgy csináltam végig napi kettő, de sokszor 4-5 tornaórát, hogy hasizomgyakorlat közben lihegés nélkül elmeséltem bármit...
Most meg?!
Tegnap úgy húsz perc után éreztem, hogy végem van, amúgy is lihegtem, fújtattam, nem ment, valami ős-fáradtságot éreztem a tagjaimban, szívemben. Mondtam a lányoknak, mikor már levegőt is alig kaptam, hogy bocsi, de én bemegyek inni... Ettem is pár falatot.
Ilyet?! Le vagyok döbbenve!
Most már valamin nagyon változtatnom kell, mert lefele haladok!
Hát ez van... Nehéz elfogadni, hogy öregszem, mert mások öregszenek, az oké, de én???!
Pussz: Amál, nem akar beállni a sorba!
Utca- és udvarrendezés, kutyagumi felszedés, söprögetés. A tornaszobában konkrétan a kályhacső melletti falat javítottam: azaz malteroltam, simítottam és festettem. Plusz a plafonra készítettem egy kis dekort, hogy ne látszódjanak a vezetékek. Aztán pókhálóztam, tükröket takarítottam, port törölgettem, felmostam, begyújtottam, és folyamatosan raktam a tűzre.
Az elmúlt hetekben nem vagyok valami jól, de azt hiszem abban a hibában szenvedek, hogy sosem vallom be magamnak ha bajom van.
Az elmúlt egy hétben meg már annyira renyhe mindenem, olyan kifulladt vagyok, hogy én nem is tudom. Lihegek. Fekszek. Sokat alszok. Este olyan fáradt vagyok, hogy jó időben lefekszem: fél 9, 9-kor. Meg annyira nyetreblás vagyok (ez tótul valami olyasmi, hogy nyamvadt, sémmitérő vagy kölletlen) hogy nem bírom lecsavarni a befőttes üvegek kupakját.
Én!!! Aki másfél évtizede letornázok bárkit, bringával jártam mindenfele minden nap, munkahely mellett még aktívan edzettem, irányítottam a négy gyerekem életét is, és úgy csináltam végig napi kettő, de sokszor 4-5 tornaórát, hogy hasizomgyakorlat közben lihegés nélkül elmeséltem bármit...
Most meg?!
Tegnap úgy húsz perc után éreztem, hogy végem van, amúgy is lihegtem, fújtattam, nem ment, valami ős-fáradtságot éreztem a tagjaimban, szívemben. Mondtam a lányoknak, mikor már levegőt is alig kaptam, hogy bocsi, de én bemegyek inni... Ettem is pár falatot.
Ilyet?! Le vagyok döbbenve!
Most már valamin nagyon változtatnom kell, mert lefele haladok!
Hát ez van... Nehéz elfogadni, hogy öregszem, mert mások öregszenek, az oké, de én???!
Pussz: Amál, nem akar beállni a sorba!
2018. január 3., szerda
Megpihenve
Drága Kedveskéim!
Először is mindenkinek a lehető legboldogabb 2018-at kívánom! Ez az évünk ritka jó lesz -ugye tudjátok? :)
Csak azt szeretném mondani, hogy aaannyiraaa jó itthon lenni és megpihenni! :)
Már kockásra üldögéltem a fenekem, laposra feküdtem az oldalam olvasás közben, könnyesre filmeztem a szemeim, és főképp: kisgömböcre sütöttem-főztem az egész családot, de főleg magamat! :D :D :D A lakás bűvös sarkai és dobozkái ritkulnak és tűnnek elfele, évek óta várakozó pakolnivalók pakolódnak el. Kezdem jólérezni magam! ;)
Na és millió tervtől és ötlettől hemzseg a fejecském, hálával áldozom az Úrnak minden nap. Dicsőítő énekeket hallgatok és énekelek, mert megérdemli Ő, aki minden dicséretet, hálát, szép szót megérdemel. Az én Jó Uram, Istenem, Jézusom és a csodás Szent Szellem, aki itt van velem és körülölel minden nap és békében tart.
Alapból már aggódnék és félnék és izgulnék és halálra stresszelném magam a semmin, de nem! Isten nyugalomban tart és jókedvben, és minden remekül halad előre!
Az élet több, mint a materiálisan látható rész, a szellemvilág létezik és dolgozik körülöttünk! Isten angyalai szolgálnak nekünk, hogy megmaradjunk abban, amiben kell, hogy arrafelé haladjunk amerre számunkra a legjobb lenne, lesz.
Nem, nincs a sorsunk megírva, mindig dönthetünk, de Isten segítségével arra haladhatunk, amerre a legjobb lesz nekünk, mert ő segít! Ha kérjük.
Én pedig kérem Őt, mert jól szeretném csinálni, és szeretnék kiteljesedni, és mindenbe beleállni, amit Ő készített nekem, és abba, aki én vagyok! ;)
Hát ennyi röviden, a mai nap is csodák fognak történni! :)
Pussz Mindenkinek: Amálka, startra készen! ;)
Először is mindenkinek a lehető legboldogabb 2018-at kívánom! Ez az évünk ritka jó lesz -ugye tudjátok? :)
Csak azt szeretném mondani, hogy aaannyiraaa jó itthon lenni és megpihenni! :)
Már kockásra üldögéltem a fenekem, laposra feküdtem az oldalam olvasás közben, könnyesre filmeztem a szemeim, és főképp: kisgömböcre sütöttem-főztem az egész családot, de főleg magamat! :D :D :D A lakás bűvös sarkai és dobozkái ritkulnak és tűnnek elfele, évek óta várakozó pakolnivalók pakolódnak el. Kezdem jólérezni magam! ;)
Na és millió tervtől és ötlettől hemzseg a fejecském, hálával áldozom az Úrnak minden nap. Dicsőítő énekeket hallgatok és énekelek, mert megérdemli Ő, aki minden dicséretet, hálát, szép szót megérdemel. Az én Jó Uram, Istenem, Jézusom és a csodás Szent Szellem, aki itt van velem és körülölel minden nap és békében tart.
Alapból már aggódnék és félnék és izgulnék és halálra stresszelném magam a semmin, de nem! Isten nyugalomban tart és jókedvben, és minden remekül halad előre!
Az élet több, mint a materiálisan látható rész, a szellemvilág létezik és dolgozik körülöttünk! Isten angyalai szolgálnak nekünk, hogy megmaradjunk abban, amiben kell, hogy arrafelé haladjunk amerre számunkra a legjobb lenne, lesz.
Nem, nincs a sorsunk megírva, mindig dönthetünk, de Isten segítségével arra haladhatunk, amerre a legjobb lesz nekünk, mert ő segít! Ha kérjük.
Én pedig kérem Őt, mert jól szeretném csinálni, és szeretnék kiteljesedni, és mindenbe beleállni, amit Ő készített nekem, és abba, aki én vagyok! ;)
Hát ennyi röviden, a mai nap is csodák fognak történni! :)
Pussz Mindenkinek: Amálka, startra készen! ;)
2017. december 28., csütörtök
Dió
Képzeljétek, van kutyuskám!!! ☺☺☺
Úgy hívják, hogy Dió☺ A tesóm ízlése, no...
Még sosem volt kutyám! Nekem. Úgy értem, hogy felnőtt fejjel én, magamnak akarjak.
Most úgy lett, hogy a húgom új helyre költözött és rá kellett bíznia a kutyáját valakire. Elvállaltam.
Érzelmek nélkül. Vigyázni kell rá, szerencsétlen jószágnak valahol lenni kell alapon.
Azt már régóta tudom róla, hogy jámbor lélek, mert sokkal jobban félt mindig is tőlem, mint én tőle. Mindig elszaladt. Meg mindenkitől. Kis félős. Szimpi nekem, talán mert pont olyan, mint én? 😀
Tegnap már annyira vártam, hogy hozza a húgom, hogy egyáltalán nem ismertem magamra! Én, alig várom, hogy ideérjen már a kuty, én, aki mindig is majréztam a kutyáktól, és büdöseknek tartottam őket, és berzenkedtem megsimogatni is őket?!
Most meg alig várom, hogy meghozzák?! Hmmm...
Mire eljött az esti óra, az én lelkem úúúgy megtelt szeretettel ez a kutyuli iránt, hogy csuda! Amikor Ilus elengedte az udvarban csak ugy futkosott. Beraktuk az alvós ládikáját a kamrába. Hozzám szaladt.
Mikor elmentek, odaszaladt hozzám-elszaladt. Ezt kb.18-szor ismételte.
Leguggoltam. Vártam. Végül, képzeljétek, hagyta magát teljesen megsimogatni☺ Szerintem érezte, hogy mennyire szeretet van bennem iránta! ☺ Ilus nem akarta elhinni, hogy első alkalommal megadta magát nekem :)
Délután Olival becsináltuk a keritésen a lukakat, hogy ne szökjön ki, illetve főleg, hogy más kutyák ne tudjanak bejönni!
Holnap játszani fogok vele. Szaladgálósat☺ Nem tudom hogy kell egy kutyával játszani, de alig várom már☺
Ja, és körbe fogjuk járni a birtokot, csak hogy tudja, meddig a miénk!😉
No, jó éjszakát!
Amál, elkutyult☺
Úgy hívják, hogy Dió☺ A tesóm ízlése, no...
Még sosem volt kutyám! Nekem. Úgy értem, hogy felnőtt fejjel én, magamnak akarjak.
Most úgy lett, hogy a húgom új helyre költözött és rá kellett bíznia a kutyáját valakire. Elvállaltam.
Érzelmek nélkül. Vigyázni kell rá, szerencsétlen jószágnak valahol lenni kell alapon.
Azt már régóta tudom róla, hogy jámbor lélek, mert sokkal jobban félt mindig is tőlem, mint én tőle. Mindig elszaladt. Meg mindenkitől. Kis félős. Szimpi nekem, talán mert pont olyan, mint én? 😀
Tegnap már annyira vártam, hogy hozza a húgom, hogy egyáltalán nem ismertem magamra! Én, alig várom, hogy ideérjen már a kuty, én, aki mindig is majréztam a kutyáktól, és büdöseknek tartottam őket, és berzenkedtem megsimogatni is őket?!
Most meg alig várom, hogy meghozzák?! Hmmm...
Mire eljött az esti óra, az én lelkem úúúgy megtelt szeretettel ez a kutyuli iránt, hogy csuda! Amikor Ilus elengedte az udvarban csak ugy futkosott. Beraktuk az alvós ládikáját a kamrába. Hozzám szaladt.
Mikor elmentek, odaszaladt hozzám-elszaladt. Ezt kb.18-szor ismételte.
Leguggoltam. Vártam. Végül, képzeljétek, hagyta magát teljesen megsimogatni☺ Szerintem érezte, hogy mennyire szeretet van bennem iránta! ☺ Ilus nem akarta elhinni, hogy első alkalommal megadta magát nekem :)
Délután Olival becsináltuk a keritésen a lukakat, hogy ne szökjön ki, illetve főleg, hogy más kutyák ne tudjanak bejönni!
Holnap játszani fogok vele. Szaladgálósat☺ Nem tudom hogy kell egy kutyával játszani, de alig várom már☺
Ja, és körbe fogjuk járni a birtokot, csak hogy tudja, meddig a miénk!😉
No, jó éjszakát!
Amál, elkutyult☺
2017. december 7., csütörtök
2017. december 5., kedd
Kincsek
KINCSEK :) :) :)
Vilmának mondtam, amikor bekukkantott hozzám az udvarra, hogy a fakivágás után meghalt a kertem lelke... :(
Mert bár tisztább az udvar, és nem hajlik már fa a házam fölé, és nem vagyunk veszélyben, hogy beszakad a tető és maga alá temetheti Olit éjszakai álmában, ami nagy megkönnyebbülés!!!
De más fákat is ki- illetve le kellett vágni, bokrok lettek markolóval kiszaggatva, a kerítésem jó része, kis akácok, a vályogfalam, a régi, düledező górém...
Olyan nagyszerű volt számomra, a múlthoz kötődni azáltal, hogy ennek a háznak és udvarnak kedves lelke van: eperfákkal, akácokkal, nem saroktól-sarokig merev sövénnyel, hanem itt-ott nőtt fácskák és cserjéket kellett kerülgetni. egy bájos, hátrafelé kanyargós, kitaposott ösvényen kellett kimenni hátrafelé, pirosbogyós bokrok, na jó néha csalánnal szegélyezett utacskán ;)
Most már mindegy egyenes, ki- és belátni lehet (amit nem szeretek, mindenki belénk bámul) :P
Üres minden, szeles, jéghideg.
Persze jobb a rend (majd ha teljesen az lesz) de kitépődött innen minden.
Meghalt a kertem lelke.
Elpárolgott.
Persze majd életet lehelek bele, csak elég sok az a 20 év, mire szép, nagy fák nőnek.
Újrakezdés itt is -és csak rajtam múlik, milyen lesz az új.
Ez is felelősség.
Oda akarok kanyarodni a kertből, hogy nemcsak az udvar hangulata volt ódon, és fantázia-beindító, hanem az itt hagyott bútorok, a sok szép holmi: a porcelánok, a bádogedények, a fateknő, a húzós kút, a szódásüvegek, a régi konyhakredencek is :)
És mindennek van FIÓKJA is ugye... ;)
Ha tudnátok mennyi mindent pakoltam és ŐRIZGETTEM éveken át...
A fél étetem pakolásról szólt, de ezt sokszor emlegettem már.
Kincsként őrizgettem mindent :)
Elpakoltam én rengeteg apróságot, könyvecskéket, papírokat is, mondván, majd ha lesz időm rá, aprólékosan átnézem őket, kitaláljuk mi legyen velük?
Két hónapja a kezembe akadt egy irat. Egy adásvételi szerződés. 1919-ből!!! :)
Gondoltam, meghirdetem eladni, meg is találtam hozzá a megfelelő oldalt.
Képzeljétek! Tegnap találtam hozzá még vagy húsz (!!!) másikat! :O
Gyönyörű betűkkel megírt, pecsétekkel ellátott szerződéseket, végzéseket, ház tervrajzot, és például "Földtulajdon bekebelezési szándéknyilatkozatot" 1901-ből!!! :D :) :)
Tündér Amálka szemei kigúvadtak, és mint Donald Kacsának, dollár alakokat mintáztak, mert el fogom adni őket, de előtte mindet dokumentálom, minden centijét lefényképezgetem magamnak emlékbe.
Nagyon boldog vagyok, higgyétek el, nemcsak a várható pénz miatt, nem!!!
Úgy örülök, hogy ilyen kincseket birtokolhatok! Régi, szép világ gyöngybetűit. Persze akkoriban is volt bajság bőven, de valahogy csupa kedves dolgot idéz bennem. Kutatom-fürkészem az iratokat, és csak mosolygok, és boldog vagyok :)
Mi mindenem lehet nekem!!! <3
Köszönöm!
Vilmának mondtam, amikor bekukkantott hozzám az udvarra, hogy a fakivágás után meghalt a kertem lelke... :(
Mert bár tisztább az udvar, és nem hajlik már fa a házam fölé, és nem vagyunk veszélyben, hogy beszakad a tető és maga alá temetheti Olit éjszakai álmában, ami nagy megkönnyebbülés!!!
De más fákat is ki- illetve le kellett vágni, bokrok lettek markolóval kiszaggatva, a kerítésem jó része, kis akácok, a vályogfalam, a régi, düledező górém...
Olyan nagyszerű volt számomra, a múlthoz kötődni azáltal, hogy ennek a háznak és udvarnak kedves lelke van: eperfákkal, akácokkal, nem saroktól-sarokig merev sövénnyel, hanem itt-ott nőtt fácskák és cserjéket kellett kerülgetni. egy bájos, hátrafelé kanyargós, kitaposott ösvényen kellett kimenni hátrafelé, pirosbogyós bokrok, na jó néha csalánnal szegélyezett utacskán ;)
Most már mindegy egyenes, ki- és belátni lehet (amit nem szeretek, mindenki belénk bámul) :P
Üres minden, szeles, jéghideg.
Persze jobb a rend (majd ha teljesen az lesz) de kitépődött innen minden.
Meghalt a kertem lelke.
Elpárolgott.
Persze majd életet lehelek bele, csak elég sok az a 20 év, mire szép, nagy fák nőnek.
Újrakezdés itt is -és csak rajtam múlik, milyen lesz az új.
Ez is felelősség.
Oda akarok kanyarodni a kertből, hogy nemcsak az udvar hangulata volt ódon, és fantázia-beindító, hanem az itt hagyott bútorok, a sok szép holmi: a porcelánok, a bádogedények, a fateknő, a húzós kút, a szódásüvegek, a régi konyhakredencek is :)
És mindennek van FIÓKJA is ugye... ;)
Ha tudnátok mennyi mindent pakoltam és ŐRIZGETTEM éveken át...
A fél étetem pakolásról szólt, de ezt sokszor emlegettem már.
Kincsként őrizgettem mindent :)
Elpakoltam én rengeteg apróságot, könyvecskéket, papírokat is, mondván, majd ha lesz időm rá, aprólékosan átnézem őket, kitaláljuk mi legyen velük?
Két hónapja a kezembe akadt egy irat. Egy adásvételi szerződés. 1919-ből!!! :)
Gondoltam, meghirdetem eladni, meg is találtam hozzá a megfelelő oldalt.
Képzeljétek! Tegnap találtam hozzá még vagy húsz (!!!) másikat! :O
Gyönyörű betűkkel megírt, pecsétekkel ellátott szerződéseket, végzéseket, ház tervrajzot, és például "Földtulajdon bekebelezési szándéknyilatkozatot" 1901-ből!!! :D :) :)
Tündér Amálka szemei kigúvadtak, és mint Donald Kacsának, dollár alakokat mintáztak, mert el fogom adni őket, de előtte mindet dokumentálom, minden centijét lefényképezgetem magamnak emlékbe.
Nagyon boldog vagyok, higgyétek el, nemcsak a várható pénz miatt, nem!!!
Úgy örülök, hogy ilyen kincseket birtokolhatok! Régi, szép világ gyöngybetűit. Persze akkoriban is volt bajság bőven, de valahogy csupa kedves dolgot idéz bennem. Kutatom-fürkészem az iratokat, és csak mosolygok, és boldog vagyok :)
Mi mindenem lehet nekem!!! <3
Köszönöm!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)