A konyhás fiú

Ma délután találkoztam Vele. 😊
Ezidáig csak az iskolában nézegettük egymást, és viccelődtünk egymással, ahol dolgozunk. Ő az egyik séf ott.

Én első pillanattól epekedem utána, de ugye nem mutatja az ember -nő létére. Pedig kellett volna, mert miután jelét vette, hogy tetszik nekem, rögtön kezdeményezett!
Aztán múlt héten nagyon felgyorsultak az események, olyannyira, hogy ma ideutazott Bournemouth-ba, csak hogy lásson és találkozzunk végre munkán kívül is! 😊

Csodás randink volt a városban: süvöltő szélben sétáltuk végig a tengerpartot, ahol ránk sötétedett az esti karácsonyi fényekkel. Az óriáskerék társaságában italoztunk egyet. Igaz megfagytunk, de a szívünk felforrósodott.  (Jan megkérdezte, felülünk-e az óriáskerékre januárban, ha visszajöttem? Fel hát!) 😊 Nagyon fázott szegény, bár azt mondta, hogy csak a keze, de didergett végig.
Ezt követően -miután egy pohár Mojito-tól úgy becsiccsentettem, hogy tántorogtam, fel kellett hívnom a figyelmét, hogy támaszkodás nélkül nem tudok egyenesen menni, muszáj segítenie 😁 Hát belekaroltam, s így vágtunk át a meseszép központi parkon, ahol karácsonyi fénycsodák közt nézelődtünk.
Az odasereglett tömeg közt átkelve a helyzet megkívánta -nehogy elhagyjuk egymást- a kézfogást. 😉 És persze melengettem is a kezét😊
Nos hát, így sétáltuk át a várost. Végig beszélgettünk. Nagyon oldott és őszinte tudtam lenni a társaságában, mert Ő is az.

Ő az első olyan férfi az életemben, aki belülről, gondolkodásban, emberileg sokkal TÖBB, mint gondoltam!!! ❤

A többit meglátjuk januárban!
Holnap hazautazunk Karácsonyra. 😊
Puszi Nektek!

A csokor amit Tőle kaptam:

Asszem

Na, azt hiszem MOST jött el az a pont nálam, hogy a kurvaéletfaszába!!! elegem van!
Mindent meg fogok tenni a változásokért!
Betelt a pohár.
Eljutottam a megőrülés széléhez. Ha semmi sem változik, akkor kiakadok- mondjuk ez öt napja úgy van-de ezt nem engedhetem meg magamnak, szóval VÁLTOZÁSOK LESZNEK!

Végtelenül szarul vagyok 😪

Egyéb lakók

Ebben a lakásban hárman élünk. Tony, a főbérlő, Oli és én.
Augusztus hónaptól foglaltuk a lakást, hogy megtartsa nekünk a srác. Megbízható lakókat keresett, így hónapokig tárgyalt, hogy velünk, idejöjjünk lakni, és hogy számít ránk. Szeptembertől ígértük magunkat.

Így is lett, Olivért leköltöztettük augusztus végén, én pedig -munka miatt- szeptember végén jöttem. Októbertől két szobát bérlünk. Ez átszámítva -árfolyamtól függően- cirka 285.000 Ft havonta.
Úgy döntöttem a jó, kellemes lakhatásunk mindennél előrébbvaló, különben én ki sem bírnám itt. Elég volt az ezt megelőző több, mint tíz hónap borzalom! Na, mindegy! Olivért szerettem volna abban a komfortérzésben részesíteni, hogy hogy van külön szobája, külön élettere, saját privát szférája. Nemsokára egyetemre megy, nekem nagyon fontos (ha már kiszakítottam otthonról, és mindent és mindenkit maga mögött kellett hagynia amit és akit szeretett) hogy jólérezze magát egy kultúrált, modern, szép helyen, ami csak az övé.
Ezért bevállaltam a két szoba fizetését, habár ez azért itt is nagy összeg! Nekem Ő mindent megér!

Szóval, így örültünk Toncsinak, hogy hozzá jöhetünk albérletbe, mert egy korrekt, rendes és überpreciz srác. Jól elleszünk mi így hármasban. Gondoltuk! 😁
Úgy ismertük meg, hogy én szállíttattam vele haza, Magyarországra, mivel fuvarozással foglalkozik. Ez is volt az egyik legvonzóbb tulajdonsága mondjuk, hogy havi kétszer egy hetet nincs itt😁😁😁

El is voltunk, megvagyunk jól. Leszámítva, hogy mindig letekeri a fűtést, én meg fagyok meg. 😑 A rendmániája pedig elviselhetetlen! 😁 A hűlőfélben lévő ételeket nem tudom már hová elpakolni, mert két óra múlva menne a hűtőbe, de addig hová kéne tennem őket a konyhából?! Na, mindegy... Azért még rendes Ő!

Augusztus végén, mikor leköltöztettem Olivért, ért az első hogyismondjammi Tony-val kapcsolatban. Ő egy egyedülálló, 35 éves fiatalember egyébként. Én naiv, azt nem vettem figyelembe, hogy ez nem jelenti azt, higy egyedül fekvő is... 😁 Első itt töltött, amúgy is rémes- éjszakámon arra kellett ébrednem, hogy mindjárt leszakad az ágy a fal másik oldalán az ütemes rugózástól! 😎🥴 Csak megjegyzem, hogy aĺlergiás és mindegy egyes szipogása áthallatszik, akkor gondolhatjátok, egyébiránt mit élhettem át a szomszéd szobában... 🤮
Még szerencse, hogy Oli a folyosó másik oldalán van, így nem zavarják éjszakai nyugalmát ezek a zajok! 😁
Reggelre leányka eltűnt...
Szóval ezen én ledöbbentem, na!
Első éjszakám egy idegen helyen, itt kell hagynom Olit egy hónapra, mert kezdődik neki a suli, nekem mennem kell vissza a gályára -az megint egy másik sztori- nincs berendezve a szobánk, alig van itt cuccunk, legalább ebben a jóemberben bízhatnék kicsit. Higy aggodalmak nélkül hagyhassam itt Olit. Akkor is, ha semmi közük egymáshoz, de nekem nem mindegy mit lát, milyen életvitelt maga körül!

Eltelt a szeptember, én is leköltöztem ide. Sok munka, sok pakolás, rendezkedés, szervezkedés, munka, munka, munka. Teszem hozzá éjszaka. Vagyis éjjel 1-kor végzek. Több nap a rendes műszak előtt van 4-6 óra plusz munka is. Ezzel csak azt jelzem, hogy zombiként tengődöm általábam a munka-ébredés-munkábakészülés-munka-egykisalvás-munka-soksoksokkávé vonalon. Az idegeim nem a régiek, biztos ezért is esik nehezemre tűrni ezt a dolgot.

Na szóval, egy következő éjszaka kis kacarászásokra jöttem haza, már a bejáratnál feltűnt a kis, fekete, szegecses tutyika. Hmmm. Aztán végighallgattam az ungabungát, Döngött az ágy megint. Fürdőszobába mászkálás ki-be, többször.
Csajszikámnak más volt a hangszíne, ergo ez egy másik hölgy volt 😉 Ő maradt reggelig, épp fel akartam kelni, mikor közösen távoztak.

Valamikor máskor aktív beszélgetést hallottam, aztán csendet? Végül kemény, merev ágyrugózást, de nagyon sokáig. Bakker, ha ezt velem ennyi ideig nyomnák, én bele is halnék... Na, mindegy. Ez a "Rozika" úgy húzta el a csíkot kora reggel ( kilestem az ablakból) hogy Tony le sem kísérte. Akkor azt kérdeztem magamtól, hogy lehet egy nő magával szemben ennyire igénytelen??! Idejön megk@ratni magát, és még annyit se vár el egy férfitól, hogy kikísérje?? Combig érő csizmája volt, miniszoknyája és kabát. Kb. 19 lehetett. Kis k... Szerencsétlen pára.

Legközelebbi eset hétvégére esett. Megjött asszonyság (hang alapján 48-50 évesnek tippeltem) ugye én őket sose látom. Késő este besurrannak, pár óra múlva, vagy hajnalban távoznak.
Ez rihegett-röhögött. Még hangosabban kacagott. Felröhögött. Jópofizott emelt hangon. Dumált hangosan. Úgy éjjel fél 1 lehetett. Gondolhatjátok, bennem ment fel a pumpa. Aludni szerettem volna, meg úgyegyáltalán. A csaj csak pofázott. Röhögött. Még vagy fél órát. Még azt is hallottam, hogy a kutyáiról mesél. És riheg. Hhhh. Elérkezett a pillanat, amikor már csak arra tudtam gondolni, hogy essünk túl rajta!!! Dugjatok végre bammeg, aztán kussoljatok, vagy húzzál haza kisanyám! 😡
Megtörtént! Puffogott végre az ágy, ez a nő közben is röhögött, meg utána is, de egyszercsak végre elhallgattak.

Sokadik alkalommal főtt kajára értem haza, amit "az ex" készített, aki csak ide jár beszélgetni, de "semmi extra". Ő kb. háromszor volt itt, amiről én tudok. Ő mindig itt is aludt és reggel haza lett víve. Kávézás után. (Jah! Míg otthon voltam egy hetet, a fél üveg kávém elfogyott!) 😁

No, egyszer aztán úgy hozta a sors, hogy beszélnem kellett Tónással (Oli így hívja) szállítás ügyben. Elkezdtünk társalogni. Gyerekek, én még életemben nem mondtam meg senkinek ilyen oldottan, kedvesen és nyíltan, hogy egy gusztustalan embernek tartom!!! El is fogadta, azt mondta ez a gyengéje... Elmesélte, hogy van nője Bristolban, Londonban, otthon Tatán, itt, a mi városunkban négy, összesen, ha jól számol, akkor kilenc.

Summa summárum: talán nem kéne, hogy ilyen szintű viszolygás legyen bennem főbérlő iránt, de... van! Nem tudom tisztelni semennyire emberileg. Jól szervezi a maga üzletét, jó sakkozó, ápolt is, de aggódom (persze csak legbelül) hogy Oli mit lát? Nagyívben kerülném az ilyen embereket. Nem azért, mert búrában akarom tartani, nagyon is ismeri Ő a világ dolgait!!! De nem ilyen közegben szeretném nevelni! Azt szeretném, ha tiszteletreméltó emberek vennék körül, akikre minden szempontból fel lehet nézni!!!

A végső csapás:
A múlt hetünk nagyon jó volt, Toncsi fuvarba ment haza. Egy hét szabaccsááág!!! 😁 Ilyenkor mindig nagyon boldogok vagyunk! 😁
Három nap múlva írt, hogy légyszi mindig vegyük le a fűtést 21 fokra. No para, fél órákat fűtünk, aztán 21 fokon van!
Meg hogy ma viszi ki a csomagunkat. Oké.
Meg hogy jön vele vissza pár hétre egy nő ismerőse, kipróbálja, milyen Anglia.
Tessék??? 😯
Igen, hazavitt pár bőröndöt, és visszahozott egy nőt... 🤨 Tegnap este érkeztek, amikor én még munkában voltam, így reggel arra mentem ki, hogy virág itt, virág a konyhában. Krém itt, gyümölcs ott... A nő beköltözött! Holnap mennek neki új szekrényt venni, szóval nem megy ez haza három hét múlva. Délután futottunkbössze pár szóra, szőke, de mindenhogy. Szerintem szed valamit, mert olyan lassan beszél... Mehetnékem van el innen!!!
Drága a hely, feszengek, csak akkor tudom magam eleteszteni, amikor Olival kettesben vagyunk. És nem, nem így állapodtunk meg!!! Nem volt szó plusz lakótársról! Úgy jöttünk ide, hogy hárman leszünk!

Füstöl a fejem... Durva pénzt fizetek azért,hogy aztán fülem-farkam magam alá húzva éljem a mindennapjaimat. Alkalmazkodva egy toszógép és a nőcskéje életviteléhez.
Ááá...

Haza akarok menni!
Ti, otthon, Kedveskéim, kérlek, értékeljétek a mindenre kiterjedő szabadságotokat!

Üdv: Amál, szabadságvesztésre ítélve

Blogírás

Kedveskéim!

Örömmel jelentem, hogy ÉÉÉLEK!!! :D

Állandó ígérgetéseim mellett is úgy tűnik, ez a blogírás nekem az utóbbi időben nem ment. Főleg időhiány miatt nem, vagy pedig az összes energiám arra összpontosítódott, hogy összeszedjem magam a következő munkanapra, akarom mondani: munkaéjszakára. Ez van, nem megy nekem ez az éjszakai élet :D

Mára viszont már annyi mondanivaló (és feszültség) összegyűlött bennem, hogy Olit boltba küldtem, hogy legyen alkalmam bitorolni a gépét és kiírni magamból, ami kikívánkozik. :D Szóval előre is bocsánat, ha lesz vagy tíz bejegyzés is nagy hirtelenjében.

Innen írok:

Ez Olivér szobájának tanuló sarka.
(A gépház megvásárlása folyamatban van...) A gépet otthonról hozattuk ki, a nagy íróasztalt Oli rendelte neten. A csíkos szőnyeget és az igen kényelmes foteljét mi vettük már. Igazából rettenetszekrény és ágy volt a berendezése eredetileg, meg az aranyszínű függöny -lehetőleg már nem sokáig ;) Tehát ami alapvető ellakásra való, az megvolt itt, de az extrákat már mind mi vettük meg.
Igen, kilátásunk a temetőre nyílik.
Mondanám, hogy legalább csendes a hely, de előtte fut a város egyik legforgalmasabb útja...
Néhány kép a lakásról, ahol éldegélünk Olivérrel, csak hogy kicsit idehozzalak Benneteket mihozzánk :) Régebbi képek, sehol sincs tökéletesen elpakolva, mert mindig futottunk valahova, de mai napság azért már jobb a helyzet rendileg minálunk! :)

Konyha:

Ez a kétoldalt lenyitható asztalka meg  akét szék is már  ami szerzeményünk, mert -modernkori angol hagyományokkal ellentétben, mi nem szeretünk ágyból, vagy tévé előtt kanapén ülve enni...

Fürdő: 

Olivér szobája:

Én szobám:

1. Nappal

2. Éjjel és immár kanapéval

3. Szerelmetes alvósarkom

Esti vintage hangulatok :)

Szóval, szabadidőnkben, meg mikor úri jókedvünk a pénztárcánk engedi lakberendezünk. Én még új szőnyeget és kisebb (magas, keskeny) szekrénykéket akarok venni, képeket, és polcokat feltenni. Szükségem van még egy szép színű és kellemes anyagú ágyterítőre a kanapéra, néhány díszpárnára, EGY BAZI NAGY (FEHÉR) TÉVÉRE, és függönyre. egyébként nagyvonalakban minden rendben, esetleg a bútoraimat fogom még átrendezni (=értsd: a fiúk majd a helyükre cipelik őket) :D

Olivér szobája is elbírna még egy-két polcot, másik függönyt, de neki alapból megvannak a berendezési tárgyai.

A szekrénye holt ronda amúgy, és gusztustalan szerintem, de a tulaj nem engedi kirakni, ezért három hónapja egy arany-rózsaszín, színátmenetes borzadványt bámulunk (szegény fiam!) de már lezsíroztuk a főbérlővel, hogy legalább hadd fessük át valami halvány szürkére, hogy ne ezt a giccses színkombinációt kelljen néznünk.

Itt, Angliában nem divat a függöny! Egyáltalán!!! Bárhol sétál az ember az utcákon, belátni a nappaliba, nem zavarja őket. Engem igen, így Olinak is meg magamnak is fogok egy-egy kis vitrázst varrni, és lesznek hozzá sötétítőink.

Ha előrehaladtunk lakber témában, jelentkezem még! :)

Puszi Nektek! :*

Haza akarok menni

HAZA AKAROK MENNI!!! 😪😪😪

A főnökös történet folytatása

Nos, nem történt azóta semmi új, csak nem írtam le mindent a múltkor.
Szeretném megörökíteni -elsősorban magamnak- hogy mi történt akkor, mert bármi is legyen vagy ne legyen a továbbiakban, ez akkor is szép és mámoros volt! :)

Igen, női lelkem kiéhezett férfiúi kedvességre.
Mózival, a főnökömmel különösen furcsa kapcsolat fűz minket egymáshoz -nem tagadom, hogy lehet, hogy csak én képzelem be, vagy csak én látom így!

Számomra Ő első pillanattól nagyon különleges ember! Külsőre-belsőre! Pozitív viselkedésre, ahogy az emberekkel bánik, a mindenkivel való törődése, a humora, a sármja, egyszerűen mindene, ahogy Ő van, és igen, a férfi kisugárzása, hát az kétségbeejtően vonzó hatással van rám... :)
No, mindegy.

Először Londonban találkoztam vele, a leges-leges-legelső kiérkezésemkor, amikor a csodával határos módon sikerül kijutnunk ide dolgozni, 8 napot töltve itt. Már az első kézfogáskor beütött a BUMM, de az ember viselkedik ugye... Én meg nagyon tudok jókislány lenni, ha megfeszítem magam.
Iszonyat lendülettel kellett már akkor is dolgozni, de akkor ment csípőből, mert ugye a végrehajtó iroda roppant frissen tartott ;)

Alig tudtam angolul valamit. Pár szavakból értettük egymást, mert mi kötött minket össze? Na, mi? A HUMOR!!! :D Láttam, hogy nagyon kajálja a hülyeségemet! :D És én is vevő voltam az övére. Sokat nevettünk. Tetszett a rendszeretete, a vagány öltözködése, mindig friss illata volt, türelemmel magyarázott el mindent, kedves volt. A munka végén pizzát rendelt nekünk és kólát, személyesen szolgált ki, Ő töltött mindenkinek. nekem ez olyan sokat jelentett.
Stb. stb.

Mikor hazajöttünk, odajött a szobánkhoz, bekopogott, fiúkkal kezet fogott, engem megölelt, én megköszöntem mindent, Ő megölelt, így váltunk el. S azzal a megállapodással, hogy szólni fog, ha lesz munka. Vártam is rá. Ez júniusban volt.
Szeptemberben lett munka, három hónap. Innen már tudjátok, kint maradtam egy évet. A végén nyáron már Bournemouthban dolgoztam, ahol Ő lakik.

Körbevett a törődésével, figyelmével, kedvességével, mindig simogatott, ölelgetett, minden apróságról tudni akart velem kapcsolatban, hogy biztos legyen, minden rendben van velem. A többiek előtt -10-15 ember- jópárszor elhangzott a szájából hol vicces, hol valami kedves történés alkalmával, hogy "I love you". Nekem nem esett ám le semmi akkor!!! :D

Mikor aztán hazajöttem, akkor két hét után azt hittem megpusztulok, annyira hiányzott. Ő is rendszeresen írkált. Nem célzott semmire, csak hogy hogy vagyok, stb. Aztán az az ominózus videó.
Elszalad három év, mikor is egyszercsak hívott, hogy lenne öt év munka szerződéssel...

...
Napjaink
Mikor ideköltöztünk a munkára C.-be, sok tennivalónk volt. Mindenkinek. Mire Ő mindenkit ellátott mindennel, jól elfáradt, és nem is szokása túl sokat aludni. Kért, hogy segítsek neki. Kissé kínos volt, mert megágyazni kellett neki... Valamin vihogtunk közben -ez alap- de akkor is, na. Kész voltunk, menni akartam, kérdeztem mikor van tali reggel, mondta mikor, de ha fáradt vagyok nem értem meg a számokat, órákat. Erre lerajzolta az ujjával a paplanra, hogy 7:45. Nagyon nevettem. Erre, mondta, hogy na gyere, és átölelt. Ahogy szokott! Ő ilyen ölelgetős típus. Ahogy én is, de ezek ilyen haveros ölelgetések két másodpercre. No, de... nem eresztett. ohhh. Mi ez? Csak tartott, ölelt, húzott egyre szorosabban magához, és ringatott. Én el akartam ereszteni, de ölelt, és mümmögött, mint amikor a bölcsis kisgyerek finom kajcsit kap. És ölelt, simogatta a hátam, mint aki ezer éve erre vár. Tudjátok, a szitu mikor nem tudjátok eldönteni, mi van?! Emmá nem baráccság... És én is átadtam magam az ölelésnek, és visszasimogattam a hátaközepét kicsit.Fejét a vállalmra hajtotta, azt mondta el tudna most itt aludni, csak mosolyogtam. De kijöttem a szorításából.
Azt mondja, mikor még Magyarországon voltam, azt ígértem neki, hogy meg fogom masszírozni. Kijavítottam: én ilyet nem mondtam, csak hogy egyszer majd együtt alszunk! (Na jó, nem vagyok bü-szke magamra) :P Azt mondja, kérlek, masszírozz meg! Öhhh...hát...én...ööhh...

És már dobta is le a pólóját. Jesszusom. Hol vagyok? Mit csinálok? Ez M? A főnököm? Hjajj... De közben meg annyira örültem. Szóval mégiscsak jól éreztem mindig is, hogy nemcsak egyszerű dolgozó vagyok a szemében. Nos hát, én szívem minden melegét, a sz összes szeretetemet, rajongásomat, szerelmemet, meg mindent beleeresztettem a kezeimbe, szinte forrók voltak, úgy masszíroztam a hátát, míg ő feküdt az ágyán.

Nagyon tetszett neki, nem győzte mondani, mennyire finom... Hozzávetőleg fél órát masszíroztam. Nekem is jólesett, Ő meg kinyúvadt teljesen, annyira jólesett neki. :)

Végül a két lábfejét is megmasszíroztam, abban profi vagyok, annyit agyusztáltam Olit ;)  Elaludt... :) Mikor végeztem, felébredt, csak annyit mondott, hogy reggelig tudna aludni. Én kitettem a krémet a kezemből, és menni indulta, mire nyújtózott utánam, gyere! Odahajoltam kicsit hozzá, elköszönőleg, de de odahúzott maga mellé, gyere! És én (hülye?) ott feküdtem a főnököm mellett az ágyában, szorosan hozzábújva a meztelen felsőtestéhez. Ölelt, cirógatott, nem eresztett,a keze-lába fogott. Simogatta a hátam. Azt kérdezi: boldog vagy? Én: Igen! Ő: amikor te boldog vagy, akkor én is!
Így feküdtünk összebújva öt percig. Aztán mondtam, hogy mennem kell.
Nehezen eresztett, de eljöttem tőle. Féltem. Mégiscsak a FŐNÖKÖM  :( Élettársa van! :( Meg minden... Itt vagyunk kisezren, csak lásson meg valaki...
Puszikat cuppogtatott a levegőbe mikor eljöttem, s én  mosolyogva rázártam az ajtót...

ENNYI!
Sajnos nem több, de nem mertem többet.
Leginkább a harmadik helytől félek, és nem akarok magamból kapcarongyot csinálni. A Jóisten adott erőt, az érzelmeim ellenére -még talán időben- eljönni.
Persze napokig varázslatban éltem.
Alig kaptam levegőt a közelében. Ez ma is így van...

Csak abban reménykedem, hogy a drága jó Isten elküldi nekem is a társam. Ha M.lenen az, rettentően boldog lennék, de ha nem........ legalább látta, hogy... nemtommit...

Ennyi Csillagocskáim. Egy sóvárgó Női Szív vagyok. Reményekkel, de elengedő várakozással is.

Moses, mielőtt meghalok, remélem lesz bátorságom egyszer elmondani, hogy mennyire szerettelek! :) :

A pokol tornácán

Sok mindenen túl vagyunk az elmúlt két hónapban, és most titokban bitorolom Olivér gépét, míg Ő fürdik, hogy legalább életjelet adjak magamról.
Jelenleg megint Colchesteben tartózkodunk, dolgozunk és éljük mindennapjainkat.
Megelőzően Hatfieldben lógattuk a lábunkat, mondjuk én főleg a kezemet, leginkább borzalmasan koszos, mocskos vécékbe...
Rögzült gyomoridegem van az első pillanattól, mióta tart ez a meló, bár mondjuk előtte sem volt másképp, csak mások voltak a kontroll(álló) személyek.
Itt dolgozunk vagy tizenketten, ebből mindenki normális (na jó, az állandó kolléganőm egy megalkuvó meztelencsiga és egy üveg egy ecetes uborka keveréke) de mindenki cuki és aranyos, és szuperül meglennénk, ha a supervisorunk nem egy görény lenne. Körülbelül Auschwitzban érezzük  magunkat, a hangulat és a megfélemlítési módszerek legalábbis nekem Hitlert juttatják eszembe.

Megpróbálom majd kifejteni, csak most örülök ennek a pár percnek is, ami adatott. Vagyis amit loptam :D

Nagyon jó volt otthon!!! :) Autóval közlekedtünk haza, ami ezúttal igen kellemesre sikeredett, rendes volt a fuvarosunk is, csak a végefelé már izgultam nagyon, mert kezdett időnként bóbiskolni, ami autóvezetés közben, pályán úgy 130 km/óra sebességnél nem éppen a legkívánatosabb dolog, ugye...
Erzsi mama szülinapjára konkrétan beestünk, hozzávetőleg 50 óra autózás és ugyanennyi óra alvatlanság után.
Másnap vasárnap volt, én örömködve keltem, kisebb hányingerrel és fejfájással, de nagyon boldogan! :) A saját ágyamban ébredtem, a saját csészémből kortyoltam, a saját kertemben, a saját madaraim csicseregtek :) (Na jó,ez nem igaz nincsenek is saját madaraim) :P
Délután -bár hulla fáradt voltam, fogadtam az egyik barátnőmet pár órára, aki le is szívta úgy az agyamat, hogy napokig a sok marhaságon töprengtem, amiket mondott. Délután átkerekeztem Erzsi mamához, ittam a kávéjából, és mindenét megdicsértem, miközben Ő csak öntötte a negatívságát a nyakamba, és visszafogottan pocskondiázott engem -mint mindig. Feltöltő :(
Hazatekertem, mindent annyira szépnek láttam a környék kertjeit :) Otthoni föld, minden olyan biztonságos, hisz én ide tartozom! :)
Olyan jó hazamenni picike házamba, ahol a csonttá soványodott macskám várt. Van egy picije. Akiről később kiderült, hogy ketten van, csak tök egyformák :D Én meg mindig csak az egyiket láttam belőle, mindig elszaladt(ak) csak egyszer megláttam őket bunyózni. ááá, ti ketten vagytok... :)

A házban rendes kosz fogadott, a belső udvar gazosan, az utcán térdig érő csikóparék és egyéb gazak, a rét és mező minden virága pompázott előttünk.Hát, így értünk haza kisezer csomaggal és ajándékokkal, és mindenféle angol szerzeményekkel, vagy tíz bőrönddel és pakkal.

Este még átjött a szomszédasszony, aki egyre konszolidáltabb, azt hiszem a három gyerek, munkahely és plusz vállalkozás amit visz, kissé megviseli, de harmad annyit se pletykál, és jól el tudunk beszélgetni. Mikor 11 fele hazament éjjel, már úgy éreztem elájulok.

Hétfőn reggel programom lett volna, sőt egész napra. Annyira ki voltam dőlve, hogy mindent le kellett mondanom, mert úgy éreztem eljött az utolsó órám, és ha ki kell kelnem az ágyból, leáll a szívem... Mindent átszerveztem -ágyból- ittam egy kávét, elmentem boltba kenyérért, és visszafeküdte, azt hiszem délután 2-ig aludtam. Utána is csak valami éledezésfélére futotta.

A többi napok sűrűk voltak. Magamat is rendbe kellett szedetnem (főleg magamat) meg néhány intéznivaló is akadt. Kozmi, pedikűr, masszázs: ezek már a rutin "műtétjeim" mikor hazamegyek. Fodrászhoz nem kellett mennem, jól levágta az itteni lengyel fodrászlányka.
Már nem is tudom, mi hogy volt sorjában, de mindig mentem Erzsi mamához, a szomszédokhoz, szegény Annuska nénim így is kimaradt őt szeretem a legjobban az öregjeim közül. Az uncsitesómat is le kellett húznom a talcsis listámról, meg a Manci nénémet, meg Marika nénit, meg tesóimat, meg sokakat.... Vilmámat is sajnos, mert egyszerűen nem értem utol magam. Voltam Mezőkövesden Marcsi barátnőmnél, mert muszáj volt elmennem is otthonról kicsit, és két éve nem láttuk egymást. Nagyon jó volt nála, de egyik este érkezve, másnap egész nap, majd kövi reggel hazajönni, na ez sem sok idő, ha ki szeretnél kapcsolódni, és azzal tudsz időt tölteni, akait szeretsz, és feltölt. Minden pillanatért hálás vagyok a teremtőnek, mert hittesóm, és igen építőek az együttléteink. Imádkozott a hátamért, hogy ne pusztuljak el a fájdalomtól munka közben, és tudjak jól haladni, könnyebbedjek meg: és képzeljétek el, azóta szemernyit sem fáj a hátam, török-zúzok úgy dolgozom és mint a szélvész!!! :D Korábban ilyet el sem tudtam képzelni, hogy ne fájjon minden mozdulat és ne szakadjon be a derekam minden hajlásnál, emelkedésnél, guggolásnál. Most meg kutya bajom!!! : :) :)
Szóval szombaton hazavonatoztam tőle, minden pillanatát élveztem az útnak is :) Jaajj, annyira szép és kellemes Magyarország :) Csináltam egy csomó képet is, ha lehetőségem lesz rá, felteszegetem majd őket.

Ami nagyon klassz volt még a hazautunk során, az a La Manche csatornán való kompozás volt :) Ott is ellőttünk pár képet félkómásan, azokat is hozom majd!

A vasárnapom volt az egyetlen nap, amikor csak magammal foglalkoztam. Reggel útnak indítottam a gyerekeim, vagyis bocsánat: a felnőttjeim :D Elmentek a Mecsextrém kalandparkba hülyélkedni egy kicsit :) Én meg otthon, bekuckóztam Oli szobájába, Oli ágyába és filmeket néztem. Nem érdekelt a telefon, nem mentem sehova, a kaput kulcsra zártam. este lezuhanyoztam és jó későn elmentem aludni, miután jól bevacsoráztam, meg amúgy is egész nap zabálgattam -ezt nem lehet szebben mondani :)
Hétfőn megérkezett az angol fizetés(ünk) amit izibe-frissibe leutaltam haza, majd a délután folyamán 1% költségért felvettem a k* magyar bankfiókomban. Kiakadtam!!! Idekint ez INGYENES! Nem utaltam volna semmiképp, de ugye akkor jött meg a pénz, amikor már itthon voltunk, így kénytelen voltam... :( Legközelebb csak készpénzben hozok haza fontot.Iszonyat pénzeket kell otthagyni a bankban a SEMMIÉRT, azért, hogy odaadják a saját pénzem :( Na mindegy, ezt most engedjük el!
Hétfőn augusztus 5-e volt, Csabim szülinapja :) <3 Ebédidőben eljött értünk, és végre tudtunk együtt lenni öten: tesók és én. Meghívtam őket egy ebédre egy étterembe. Csodás volt :) A menü is, meg a társaság is :) Nagggyon jóléreztem magam :) Aztán persze Csabi rohant vissza dolgozni.

Szóval hétfő este megjött Öcsém, Mihály kocsistul, adásvételistül, s távozott tőlem egy valag pénzzel, meg, én pedig megboldogultam egy darab Opel AstraG személyautóval :)
Már aznap este megfuvaroztattam az aprónép seggikéjét, vittünk Albinak vacsit, elmentünk ide-oda is :)
Kedden korán reggel kozmihoz siettem (kocsival természetesen) majd otthon Mercivel főztünk ebédet, mostunk, mert szerda éjjel már jöttünk vissza. Megebédeltünk közösen, majd kocsiba ültünk (csak csajok) és elvittük Opelkát eredetiség vizsgálatra, majd biztosítást kötöttünk rá, majd beszaladtunk a banka. Onnan az okmányirodában intéztünk el mindet, és vagy két órát rohangáltunk még a vásárolnivalóink után. Azért egy tíz perces jegeskávé belefért (muszáj volt neki!) Bim-Bam cukrászipari egységben :)

Hazasiettünk, előpakoltuk a bőröndöket, és a vinnivalók java részét elpakoltunk. Átjöttek a fiúk, és már indultunk is a Szelidi-tóhoz. Ez az én szívem vágya volt, hogy legalább egyszer legyek vízparton a nyáron. A többi időmet úgyis fülledt, koszos fürdőszobákban töltöttem és fogom is tölteni... Szóval én vezettem, a pulyáim pedig nagy bátorsággal és együttérzéssel viselték édesanyjuk első hosszabb útra történő autóvezetését :D Amúgy elég ügyes voltam :) Végtére hazaértünk épségben, és még meg is fürödtünk alaposan, labdáztunk a vízben, úszkáltunk, és degeszre ettük magunkat sajtos-tejfölös-fokhagymás lángossal.

Este 10-re bocsájtottam útjukra a Drágáimat, azzal, hogy a mostani puszit tartalékolják október közepéig... -hhhhhhh- Merci jött fel velünk Pestre éjjel. Én éjjel 1-ig pakoltam, szerencsére a rengeteg kóla ébren tartott. Mindent bepakoltam, egyedük a körömvágó olló maradt otthon :D Hűtőt kiszelektáltam, száraz ruhát elraktam,szóval mindent olyanra, hogy jó legyen majd hazajönni... 1-kor feküdtem, 2.20-kor kelni kellett. Eggen friss voltam.
Csabi hozott fel a reptérre. Készek voltunk... A repülőutat utáltam rendesen, sokszor felriadtam arra, hogy tátott szájjal lóg a fejem, próbáltam szépen ülni, de mindig elaludtam. Hamar eltelt. Londonban kegyetlen nagy tömeg volt Stansteden, Lehetett vagy öt -hat gép, ami egyszerre szállt le. Miután átjutozzunk a kontrollon, elsiettünk a buszunkhoz ide, Colchesterbe. Ügyesen megtaláltunk, felszálltunk. Annyira udvariasak itt a sofőrök, kiveszik az ember kezéből a bőröndöt és beteszik alulra a buszba. Ez olyan jól tud esni :)
Őszintén, én nem nagyon emlékszem a tájra a London-Colchester vonalon :D
A buszmegállóból gyalogoltunk, gyors be is vásároltunk az ALDI-ban estére és másnapra. Bekuckóztunk a szobába, én pedig mint rohadt nád, bedőltem az ágyba és aludtam estig! Aztán lezuhanyoztam, kiraktam a ruháim, ettem valamit, és folytattam az alvást reggelig. Másnap már dolgoztunk.
Azóta dolgozunk.
Nos, ez volt dióhéjban otthon-tartózkodásunk története. Olivér persze találkozott pár barátjával, és egyik este rendeltünk pizzát is, amit családilag elfogyasztottunk, de sajnos már nem emlékszem melyik este volt az.

Nos, Édeseim! Mindig döbbenettel tapasztalom és realizálom, hogy mennyi pszichopata, leuraló, normálatlan, másokon élősködő ember rohangál ebben a világban... Sohasem fogom megérteni, mire jó ez nekik. Szemtelenül, idétlenül beszélni, lekezelően bánni munkásokkal, akik java része magasan kvalifikált értelmiségi ember. Közutálatnak örvendeni (a fiatalok, akik itt dolgoznak, elhatározták, hogy az utolsó napon megverik a munkavezetőnket) :D Annyira cukik!!! :D Az egészben az a jó, hogy ilyen téren összetartás van köztünk, és esténként titokban ki tudjuk nevetni. Borzasztó!
Nem is tudom, fogok-e tudni írni az egész, botrányos tényállásról, ha igen, majd kifejtem, ha nem, akkor úgy döntöttem, nem ér meg egy szóval sem többet...

Jelszó: kibírjuk!!!! :)

Sok puszival búcsúzom: Amálka, BOLDOG autótulajdonos (újra) és leendő háztulajdonos (is) (Na és van két új serpenyőm is) :D
<3