Muszáj volt! :)
Szomszédasszony átugrott pár percre, kiöntötte a szívét, majd tudattam vele, hogy délután azon kérdés feltétele céljából hívtam, hogy van-e otthon pálinkájuk? Mert ha van, INNÉK! Azonnal és sokat, de hát ha így alakult...
-Mindjárt hozom! -volt a válasz, s mire ellenkezni kezdtem volna, már szaladt is haza, én meg akkor már -ha egyszer így alakult- előkaptam két pálinkáspohárkát! :D
Nnnna, megyek is aludni, mert asszem ágynak döntött ez a kevéske. Nagyon jólesett, kellett a mai ISZONYATOS nap után! A cégnél alig hagytak az agyamból valamicskét, úgy leszívták azok a gonosz boszorkák. A maradékot nemrég Lola pálinkája nyiffantotta ki, szóval már nincs gond! :D
Jóéjt mindenkinek, különösen Vilmának, akit innen is puszilok! :*
Amálka, kábító lehelettel
2014. szeptember 25., csütörtök
2014. szeptember 13., szombat
Állásbörze
Január vége óta irattárosként dolgozom egy irodában.
A munkaköröm szebben hangzó megnevezése irodai asszisztens, de én csak aktakukacnak hívom magam :D Kisebb-nagyobb aktákat pakolok egész nap. Ez alatt azt kell érteni, hogy tíz ügyintéző nő keze alól pakolok el határidők, irathelyek, évek, ügyszámok alapján dossziékat.
Van amelyik néhány lapból áll, van amelyik már közel három kiló. Vannak "nagy ügyek" amik kemény karton fedelek közé vannak kötve, és úgy öt-hat kilósak, már alig kezelhetőek, mert félő, hogy szétcsúsznak és nagyon nehéz megemelni őket.Ezekből tizet hordok oda-vissza napi szinten. Az akták össztömegét még nem sikerült pontosan meghatároznom, négy-nyolc mázsa között tippelem naponta.
Az első két hétben a fejem szaggatva fájt, mert térkép segítségével sem találtam sok ügyirathelyet a 200 négyzetméteres iroda zeg-zugaiban. Rettenetesen kellett figyelnem, hogy ne más határidőbe tegyem az aktát, vagy ne keverjem a két körzetet, vagy ne tegyem a nyilvántartást a szünetelbe, vagy a jó határidőbe vitt ügy, ha jó sorrendbe került ügyszám szerint, ne másik évben kössön ki! Voltak bajok :D
Ezenfelül recsegtek a térdeim a napi 2-300 guggolástól, mert ennyiszer kell le-felállni amikor egyes ügyeket kiráncigálok, hogy beléjük helyezzem a frissen érkezett leveleket például.A hajolgatástól nap végére lemerevedett a derekam, a súllyal való hajolgatástól néha annyira elgémberedett mindenem, hogy alig tudtam felállni. Lényeg a lényegben: sokat szenvedtem fizikálisan egész idáig, a térdeim viszont megerősödtek.
A forgótájékom és az alsó gerinchajlatom folyamatosan ki akar szakadni, azon nem tudtam segíteni, az utóbbi egy hónapban folyamatosan jajveszékeltem magamban, hogy nem bírom tovább. Kimerültem, nagyon sok volt a munka: több napot nem volt a kolléganő sem, így az ő hegyeit is én mozgattam.
az intéznivalóim, a gondjaim is tornyosultak fölöttem, no egy szép hétfői napon úgy maradtam. Lehajolva...
Valahogy felkecmeregtem, az aktákat letettem a kezemből, támaszkodtam a komódra. Így dolgoztam még három napot, hogy minden hajlásnál támaszkodtam, nyögve álltam fel, sóhajtoztam minden guggolásnál és guggolásból felállásnál. Kedden elkéretszkedtem péntekről, hogy elmenjek orvoshoz. Alig bírtam ki péntekig. Végigszenvedtem-nyavalyogtam a hetet (magamban) de a megváltó péntek is elérkezett! :)
Kaptam gyógyszereket, tapaszt. Rákövetkező hétfőn voltam laborban, majd kedden röntgenen. Gyönyörűszép, EGYENES gerincem van! :D Hátulról nézve. Oldalról nézve túl nagy az alsó görbületem, van kis kopás, kis meszesedés.De igazából a forgótájéki izmaim nem bírták tovább -velem született csípőficammal rendelkezem nyomokban. Végülis majdnem mindegy is, hogy mitől fáj, de emelni négy-öt napja még nem tudtam! Annyira elnehezült a derekam, hogy fájdalomcsillapító szedése mellett is fájt a legkisebb dolog felemelésekor is.
Nagyon át kellett gondolnom a jövőmet. Folytatom ezt? És meddig? Mennyit fogok bírni? FOGALMAM SINCS!!! Ha kiújul??? Vagyis ha nem fogom bírni a cipekedést? Mi lesz velem? Velünk?
Muszáj másik munka után néznem!
Egyik ismerősöm küldött át egy ajánlatot. Valami hasonló munkakörben dolgoztam már korábban, gondoltam megtanulnám, pláne ha legalább ennyit lehetne vele keresni (ami nem sok, de ennél kevesebbet azért remélem mégsem szeretnének adni azért a munkáért) ha meg picivel többel is jutalmaznák az ember munkáját, akkor máris elvállalom! :)
Ma délután utánaolvastam a feladatkörnek, és próbáltam fellelni adatokat arról, hogy mi az az összeg, ami.
Hááát... Eléggé elkeseredtem. A sok új tanulnivalót vállaltam volna, szeretek megújulni, rámférne kis tanulás, de...! 70-max. 80.000 Forint amivel ezt a munkát díjazzák, szóval igazam lett, hogy nem véletlenül csak érettségit kérnek hozzá... :(
Azért megkérdezem hétfőn személyesen őket, de azt hiszem derékkötőt kell vennem, gyógykrémeket, gyógyszert, és hetente fürdőt mert ennél kevesebben egyszerűen NEM KERESHETEK!!!
Éhenhalnánk :(
Amálka, újra csodára várva
A munkaköröm szebben hangzó megnevezése irodai asszisztens, de én csak aktakukacnak hívom magam :D Kisebb-nagyobb aktákat pakolok egész nap. Ez alatt azt kell érteni, hogy tíz ügyintéző nő keze alól pakolok el határidők, irathelyek, évek, ügyszámok alapján dossziékat.
Van amelyik néhány lapból áll, van amelyik már közel három kiló. Vannak "nagy ügyek" amik kemény karton fedelek közé vannak kötve, és úgy öt-hat kilósak, már alig kezelhetőek, mert félő, hogy szétcsúsznak és nagyon nehéz megemelni őket.Ezekből tizet hordok oda-vissza napi szinten. Az akták össztömegét még nem sikerült pontosan meghatároznom, négy-nyolc mázsa között tippelem naponta.
Az első két hétben a fejem szaggatva fájt, mert térkép segítségével sem találtam sok ügyirathelyet a 200 négyzetméteres iroda zeg-zugaiban. Rettenetesen kellett figyelnem, hogy ne más határidőbe tegyem az aktát, vagy ne keverjem a két körzetet, vagy ne tegyem a nyilvántartást a szünetelbe, vagy a jó határidőbe vitt ügy, ha jó sorrendbe került ügyszám szerint, ne másik évben kössön ki! Voltak bajok :D
Ezenfelül recsegtek a térdeim a napi 2-300 guggolástól, mert ennyiszer kell le-felállni amikor egyes ügyeket kiráncigálok, hogy beléjük helyezzem a frissen érkezett leveleket például.A hajolgatástól nap végére lemerevedett a derekam, a súllyal való hajolgatástól néha annyira elgémberedett mindenem, hogy alig tudtam felállni. Lényeg a lényegben: sokat szenvedtem fizikálisan egész idáig, a térdeim viszont megerősödtek.
A forgótájékom és az alsó gerinchajlatom folyamatosan ki akar szakadni, azon nem tudtam segíteni, az utóbbi egy hónapban folyamatosan jajveszékeltem magamban, hogy nem bírom tovább. Kimerültem, nagyon sok volt a munka: több napot nem volt a kolléganő sem, így az ő hegyeit is én mozgattam.
az intéznivalóim, a gondjaim is tornyosultak fölöttem, no egy szép hétfői napon úgy maradtam. Lehajolva...
Valahogy felkecmeregtem, az aktákat letettem a kezemből, támaszkodtam a komódra. Így dolgoztam még három napot, hogy minden hajlásnál támaszkodtam, nyögve álltam fel, sóhajtoztam minden guggolásnál és guggolásból felállásnál. Kedden elkéretszkedtem péntekről, hogy elmenjek orvoshoz. Alig bírtam ki péntekig. Végigszenvedtem-nyavalyogtam a hetet (magamban) de a megváltó péntek is elérkezett! :)
Kaptam gyógyszereket, tapaszt. Rákövetkező hétfőn voltam laborban, majd kedden röntgenen. Gyönyörűszép, EGYENES gerincem van! :D Hátulról nézve. Oldalról nézve túl nagy az alsó görbületem, van kis kopás, kis meszesedés.De igazából a forgótájéki izmaim nem bírták tovább -velem született csípőficammal rendelkezem nyomokban. Végülis majdnem mindegy is, hogy mitől fáj, de emelni négy-öt napja még nem tudtam! Annyira elnehezült a derekam, hogy fájdalomcsillapító szedése mellett is fájt a legkisebb dolog felemelésekor is.
Nagyon át kellett gondolnom a jövőmet. Folytatom ezt? És meddig? Mennyit fogok bírni? FOGALMAM SINCS!!! Ha kiújul??? Vagyis ha nem fogom bírni a cipekedést? Mi lesz velem? Velünk?
Muszáj másik munka után néznem!
Egyik ismerősöm küldött át egy ajánlatot. Valami hasonló munkakörben dolgoztam már korábban, gondoltam megtanulnám, pláne ha legalább ennyit lehetne vele keresni (ami nem sok, de ennél kevesebbet azért remélem mégsem szeretnének adni azért a munkáért) ha meg picivel többel is jutalmaznák az ember munkáját, akkor máris elvállalom! :)
Ma délután utánaolvastam a feladatkörnek, és próbáltam fellelni adatokat arról, hogy mi az az összeg, ami.
Hááát... Eléggé elkeseredtem. A sok új tanulnivalót vállaltam volna, szeretek megújulni, rámférne kis tanulás, de...! 70-max. 80.000 Forint amivel ezt a munkát díjazzák, szóval igazam lett, hogy nem véletlenül csak érettségit kérnek hozzá... :(
Azért megkérdezem hétfőn személyesen őket, de azt hiszem derékkötőt kell vennem, gyógykrémeket, gyógyszert, és hetente fürdőt mert ennél kevesebben egyszerűen NEM KERESHETEK!!!
Éhenhalnánk :(
Amálka, újra csodára várva
Képnézegetés Erzsi mamával
Ma délután újra Dubrovnikban jártunk :)
Erzsi mama, Olivér és én.
Mondom, az elmúlt egy hétben teljesen más dolgokat műveltünk, mint megszokott! :) Jól is esett! Ezeket már régóta tervezgetem, és elmondhatatlanul jó érzés, hogy végre valóra váltak!!!
A nyári dubrovniki utazásunk egy tündérmese volt, csodák csodák hátán, páratlan, festői környezetben, aranyos emberekkel, a néptáncos tünemény gyerekeinkkel, varázslatos helyeken, nosztalgiával, régmúlt idők letűnt de felrázó hangulatával -feltöltődéssel. Évekre való energiát hoztam haza magamban! :)
Ma ötkor (teaidőben) Erzsi mama begurult hozzánk drótszamarán, a nagy zöld esőköpenyében. Esett. Annyira aranyos volt, ahogy mosolygott, a fején meg a kapucni...Jópofa egy nőszemély. Most, hogy végre lelassított velem a világ, újra ugyanúgy tudom szeretni mint korábban, amikor még semmi baj nem volt! :)
Szóval beültünk Oli szobájába (az egész házban tökéletes rend volt) és átnéztünk több száz képet a gépen. Ő még sosem látott számítógépen fotókat szerintem. Régen Ő vetített nekünk diákat, most meg én moziztattam meg :)
Elkalandoztunk a szülinapi kerti partijára, Zsolti öcsémékhez kis Zsolesz szülinapi ebédjére, meg a mikor a gyerekeim esküvői ruha bemutatón voltak modellek, aztán Szigetvárra, ahol gyerekeimmel jártam júliusban.
Végül elhajókáztunk Kupariból Dubrovnikba, néptáncoltunk, hőségben sétáltunk, megcsodáltuk a milljó színű tengert, fagyiztunk, fügét vettünk az öreg nénitől, tengerjáró és vitorlás hajókat néztünk, meg lebombázott villákat, és strandoló virgonc gyerkőcöket :) Nagyon kellemes volt!
Aztán nem sokat cseverészve visszaöltözött esőkabátba és a legjobban zuhogó esőben hazatekert, előrenézve integve egyet! :D Annyira manós! :) Nagyon szeretem, csak még itt legyen közöttünk jó sokáig, nekem pedig legyen sokszor lehetőségem "lassítani" -mert olyankor kicsit szebb a világ! Én meg jobb vagyok. Az élet pedig szebb.
Hát, így zajlott a délutáni időutazásunk Erzsi mamával :)
Erzsi mama, Olivér és én.
Mondom, az elmúlt egy hétben teljesen más dolgokat műveltünk, mint megszokott! :) Jól is esett! Ezeket már régóta tervezgetem, és elmondhatatlanul jó érzés, hogy végre valóra váltak!!!
A nyári dubrovniki utazásunk egy tündérmese volt, csodák csodák hátán, páratlan, festői környezetben, aranyos emberekkel, a néptáncos tünemény gyerekeinkkel, varázslatos helyeken, nosztalgiával, régmúlt idők letűnt de felrázó hangulatával -feltöltődéssel. Évekre való energiát hoztam haza magamban! :)
Ma ötkor (teaidőben) Erzsi mama begurult hozzánk drótszamarán, a nagy zöld esőköpenyében. Esett. Annyira aranyos volt, ahogy mosolygott, a fején meg a kapucni...Jópofa egy nőszemély. Most, hogy végre lelassított velem a világ, újra ugyanúgy tudom szeretni mint korábban, amikor még semmi baj nem volt! :)
Szóval beültünk Oli szobájába (az egész házban tökéletes rend volt) és átnéztünk több száz képet a gépen. Ő még sosem látott számítógépen fotókat szerintem. Régen Ő vetített nekünk diákat, most meg én moziztattam meg :)
Elkalandoztunk a szülinapi kerti partijára, Zsolti öcsémékhez kis Zsolesz szülinapi ebédjére, meg a mikor a gyerekeim esküvői ruha bemutatón voltak modellek, aztán Szigetvárra, ahol gyerekeimmel jártam júliusban.
Végül elhajókáztunk Kupariból Dubrovnikba, néptáncoltunk, hőségben sétáltunk, megcsodáltuk a milljó színű tengert, fagyiztunk, fügét vettünk az öreg nénitől, tengerjáró és vitorlás hajókat néztünk, meg lebombázott villákat, és strandoló virgonc gyerkőcöket :) Nagyon kellemes volt!
Aztán nem sokat cseverészve visszaöltözött esőkabátba és a legjobban zuhogó esőben hazatekert, előrenézve integve egyet! :D Annyira manós! :) Nagyon szeretem, csak még itt legyen közöttünk jó sokáig, nekem pedig legyen sokszor lehetőségem "lassítani" -mert olyankor kicsit szebb a világ! Én meg jobb vagyok. Az élet pedig szebb.
Hát, így zajlott a délutáni időutazásunk Erzsi mamával :)
2014. szeptember 12., péntek
Egyszer orra fogok bukni benne
Szinte már hihetetlen találkáink száma mostanság veruskával a városban! :D
(Bocsi, a nevét szándékosan írom kis betűvel)
Múlt héten is találkoztunk, majd kiesett a szemén. Ő is meg a húga is. Szánalmasak!
Még ő/ők bámulnak engem!? Mikor vera volt az, aki laci nyakába (és farkára) mászott, míg kedves exem szerelmével áltatott.
Én tudtam, hogy törvényszerűleg így végződnek az ilyen szerető-jellegű kapcsolatok, de míg idáig értünk én közben majdnem elvéreztem: elég sokáig tartó és elég mély szenvedés volt kivárni, hogy a valóságban be is bizonyosodjon!
Szóval a dolgok úgy állnak, hogy az exem megcsalta verust! :) :) :) Igen, örülök neki!!! Örülök a sors igazságosságának!
Nagyon szép hetem volt itthon! Elmondhatom, hogy minden kívánságom teljesült: tisztaság van a házban, hónapok óta most lett rend igazán, mindenhol felmosva, kád, csap, klotyó kifertőtlenítve, olyan helyeket takarítottam át, amikhez beköltözésem óta nem jutottam.
Ezenfelül olvastam, voltam beteget látogatni, azért tornázgattam is, és majdnem minden délben a nagynénémnél ebédeltem, beszélgettünk a régmúltról. Néha megállt az idő -csodás volt :)
Ma Szilva barinőm visszaröpített az orvoshoz, majd elmentünk nagybevásárolni, és cappuccinózni. Minden remek volt, még román lei-t is váltottam Olivérnek az erdélyi kiránduláshoz.
Kisétálunk a cukrászdából, elérünk a lépcsősor végére, széles nagy jókedvünkben cseverészünk-vihorászunk, mikor egy hölgykoszorú nyílt ki előttünk. Ekkor már rosszat sejtettem: felbukkant a szőke, a Sülysápiné meg... Ő! :D Ványad vera... Huhhh! Több volt mint ironikus -az egész!
Én nem tudom ilyenkor milyen lélekjelenlét száll meg, de megszáll, az tény!!! Kihúzom magam, mosolygok, fél fejjel magasabb leszek mindenkinél, 10 kilóval karcsúbb, ragyogó és mennyei kisugárzással bíró, és mindig emelt fővel, jókedvűen, derűsen sétálok el előttük!!! Most is így volt.
Szilva két méter elhaladta után -nem bírta tovább- felröhögött! :D
Én nem, én jólnevelt vagyok! ;)
Mondta rögtön a diagnózist: ez a vera mindig csúnya volt, de láttad milyen karikásak a szemei??? Nagyon rosszul néz ki. Nem, nem láttam, csak azt, hogy nem mert rámnézni. Szilva is megjegyezte, hogy rögtön lesütötte a szemét. (A szemét!!!) Nekem csak annyi jött le róla nagy hirtelenségben, hogy vacakul van, és ványadt -nem jut eszembe jobb szó! Pocsékul néz ki -nem fizikálisan elsősorban, hanem süt róla hogy nincs rendben!!!
Sajnos nem tudom sajnálni, amiért laci kilépett kapcsolatukból és félrekúrt egy közös kolléganőjükkel, ami matt egy ideig nem voltak együtt. Meg ugye senki sem tudja még hányakkal, és ha eddig sem csak lányokkal, akkor gondolom mai napig sem sokat változott az "ízlése".
Verának féltékenységi rohamai vannak, számonkéri állandóan a kedvesét, a cégnél végigjárta az összes műszakot, épp csak meg nem ráncigálta a többiek haját, hogy l. az övé, úgy nézzenek rá! :D Közröhej!!!
Lúzer laci meg közben züllött éjszakákon meg hajnalokon csak azt keféli meg akibe belebotlik, lehet az pár vagy faszi vagy nő, lényeg, hogy legyen benne valami abnormális, vagy mércén alul igénytelen.
Ez kapcsolat?
Egy ilyenhez ragaszkodni kell? Ahol aláznak és már rég kiléptek az egészből, és nemcsak lelkileg, de fizikálisan is? Ezek után közös képet kitenni, mintha minden rendben lenne???Áhhh, überszerencsétlen két félnótás!
Én nem tudok mást kívánni nekik, csak hogy egészségükre egymást! :P
(Bocsi, a nevét szándékosan írom kis betűvel)
Múlt héten is találkoztunk, majd kiesett a szemén. Ő is meg a húga is. Szánalmasak!
Még ő/ők bámulnak engem!? Mikor vera volt az, aki laci nyakába (és farkára) mászott, míg kedves exem szerelmével áltatott.
Én tudtam, hogy törvényszerűleg így végződnek az ilyen szerető-jellegű kapcsolatok, de míg idáig értünk én közben majdnem elvéreztem: elég sokáig tartó és elég mély szenvedés volt kivárni, hogy a valóságban be is bizonyosodjon!
Szóval a dolgok úgy állnak, hogy az exem megcsalta verust! :) :) :) Igen, örülök neki!!! Örülök a sors igazságosságának!
Nagyon szép hetem volt itthon! Elmondhatom, hogy minden kívánságom teljesült: tisztaság van a házban, hónapok óta most lett rend igazán, mindenhol felmosva, kád, csap, klotyó kifertőtlenítve, olyan helyeket takarítottam át, amikhez beköltözésem óta nem jutottam.
Ezenfelül olvastam, voltam beteget látogatni, azért tornázgattam is, és majdnem minden délben a nagynénémnél ebédeltem, beszélgettünk a régmúltról. Néha megállt az idő -csodás volt :)
Ma Szilva barinőm visszaröpített az orvoshoz, majd elmentünk nagybevásárolni, és cappuccinózni. Minden remek volt, még román lei-t is váltottam Olivérnek az erdélyi kiránduláshoz.
Kisétálunk a cukrászdából, elérünk a lépcsősor végére, széles nagy jókedvünkben cseverészünk-vihorászunk, mikor egy hölgykoszorú nyílt ki előttünk. Ekkor már rosszat sejtettem: felbukkant a szőke, a Sülysápiné meg... Ő! :D Ványad vera... Huhhh! Több volt mint ironikus -az egész!
Én nem tudom ilyenkor milyen lélekjelenlét száll meg, de megszáll, az tény!!! Kihúzom magam, mosolygok, fél fejjel magasabb leszek mindenkinél, 10 kilóval karcsúbb, ragyogó és mennyei kisugárzással bíró, és mindig emelt fővel, jókedvűen, derűsen sétálok el előttük!!! Most is így volt.
Szilva két méter elhaladta után -nem bírta tovább- felröhögött! :D
Én nem, én jólnevelt vagyok! ;)
Mondta rögtön a diagnózist: ez a vera mindig csúnya volt, de láttad milyen karikásak a szemei??? Nagyon rosszul néz ki. Nem, nem láttam, csak azt, hogy nem mert rámnézni. Szilva is megjegyezte, hogy rögtön lesütötte a szemét. (A szemét!!!) Nekem csak annyi jött le róla nagy hirtelenségben, hogy vacakul van, és ványadt -nem jut eszembe jobb szó! Pocsékul néz ki -nem fizikálisan elsősorban, hanem süt róla hogy nincs rendben!!!
Sajnos nem tudom sajnálni, amiért laci kilépett kapcsolatukból és félrekúrt egy közös kolléganőjükkel, ami matt egy ideig nem voltak együtt. Meg ugye senki sem tudja még hányakkal, és ha eddig sem csak lányokkal, akkor gondolom mai napig sem sokat változott az "ízlése".
Verának féltékenységi rohamai vannak, számonkéri állandóan a kedvesét, a cégnél végigjárta az összes műszakot, épp csak meg nem ráncigálta a többiek haját, hogy l. az övé, úgy nézzenek rá! :D Közröhej!!!
Lúzer laci meg közben züllött éjszakákon meg hajnalokon csak azt keféli meg akibe belebotlik, lehet az pár vagy faszi vagy nő, lényeg, hogy legyen benne valami abnormális, vagy mércén alul igénytelen.
Ez kapcsolat?
Egy ilyenhez ragaszkodni kell? Ahol aláznak és már rég kiléptek az egészből, és nemcsak lelkileg, de fizikálisan is? Ezek után közös képet kitenni, mintha minden rendben lenne???Áhhh, überszerencsétlen két félnótás!
Én nem tudok mást kívánni nekik, csak hogy egészségükre egymást! :P
2014. szeptember 10., szerda
A markolósok és villanyszerelők bálványa
Nos, ez én lennék! ;) :)
A jómúltkor a szomszédasszony számolt be róla, hogy lenyűgöztem kávéosztás alkalmával az utcánkban dolgozó markolós legényt, Imit! ;) Azt mondta, hogy nagyon aranyos-kedves vagyok! Utólag esett le nekem, hogy mikor hazafele bandukoltam egyik délután jó Imink majd kiesett a szemén, és módfelett megindult a nyelve, nagyon beszélgetett velem! :D Én meg a szokásos módon elcseverésztem vele mindenféle szomszédok elé kúszó fagyökerekről meg gyerekekről meg a szerelemről, hogy az milyen bonyolult egy dolog. Kedélyes, mosolygós csevej volt, jókedvem lett tőle, csupa pozitív energia ez a férfi -bár sejtelmem nem volt róla, miért kezdeményezett velem dumcsit.
Állítólag bejövök neki.;)
Ma szóbeszédbe elegyedtem az áramszerelő bácsikkal mert hát az ember fia (lánya) csak vált pár értelmes mondatot a hozzá érkező szerelőkkel, nincs ebben semmi furcsa! A furcsa inkább az lenne ha mufurc módon magamra zártam volna az ajtót, hogy szereljenek, oszt jónapot!
Mivel nyanyika összes adatát nem tudtam megadni a férfinek (Ottó a drága) mondta, hogy majd este felhív értük. Mondtam jó, addigra előkeresek papírokat és bediktálom. Ottó a megbeszélt időpontban, halálos pontossággal hívott is. Közöltem az infókat, majd mihelyett letette volna megkérdezte, hogy fáj-e még a derekam??? (Fáj hát, három órája mentek el, azóta még nem történt csoda)
Meg hogy akkor hol is dolgozok? Ááá, ott! Aha! És tényleg három tesóm is kőműves, és melyik cégnél dolgoznak? És... Ówaze Ottókám! Te melyik cégnek dolgozol akkor tulajdonképpen??? :D mert már kezdtem valamiféle kérdezőbiztosnak gondolni! Ezek után már csak azt közölte öt körmondatban, hogy majd még hív (Jeffumpepi!) és fog szólni, mikor az áramos cég szól neki, hogy szóljon. De ha nem is szólnak neki, hogy szóljon nekem, ő akkor is fog szólni nekem, és egyik este elugrik!(Hozzám?) :O :O :O Feltenni valami vackot, amit nem bírtak feltenni mert épp nem volt nekik olyanjuk. És meddig is dolgozok?... Na neeee! :D Ottó BÁCSI amúgy biztos nincs még 68 éves, de nagyjából annyinak látszik... Két méter és 60 kiló. No. Meg amúgy is...
Mikor lesz már nekem RENDES udvarlóm???? :) :) .)
A jómúltkor a szomszédasszony számolt be róla, hogy lenyűgöztem kávéosztás alkalmával az utcánkban dolgozó markolós legényt, Imit! ;) Azt mondta, hogy nagyon aranyos-kedves vagyok! Utólag esett le nekem, hogy mikor hazafele bandukoltam egyik délután jó Imink majd kiesett a szemén, és módfelett megindult a nyelve, nagyon beszélgetett velem! :D Én meg a szokásos módon elcseverésztem vele mindenféle szomszédok elé kúszó fagyökerekről meg gyerekekről meg a szerelemről, hogy az milyen bonyolult egy dolog. Kedélyes, mosolygós csevej volt, jókedvem lett tőle, csupa pozitív energia ez a férfi -bár sejtelmem nem volt róla, miért kezdeményezett velem dumcsit.
Állítólag bejövök neki.;)
Ma szóbeszédbe elegyedtem az áramszerelő bácsikkal mert hát az ember fia (lánya) csak vált pár értelmes mondatot a hozzá érkező szerelőkkel, nincs ebben semmi furcsa! A furcsa inkább az lenne ha mufurc módon magamra zártam volna az ajtót, hogy szereljenek, oszt jónapot!
Mivel nyanyika összes adatát nem tudtam megadni a férfinek (Ottó a drága) mondta, hogy majd este felhív értük. Mondtam jó, addigra előkeresek papírokat és bediktálom. Ottó a megbeszélt időpontban, halálos pontossággal hívott is. Közöltem az infókat, majd mihelyett letette volna megkérdezte, hogy fáj-e még a derekam??? (Fáj hát, három órája mentek el, azóta még nem történt csoda)
Meg hogy akkor hol is dolgozok? Ááá, ott! Aha! És tényleg három tesóm is kőműves, és melyik cégnél dolgoznak? És... Ówaze Ottókám! Te melyik cégnek dolgozol akkor tulajdonképpen??? :D mert már kezdtem valamiféle kérdezőbiztosnak gondolni! Ezek után már csak azt közölte öt körmondatban, hogy majd még hív (Jeffumpepi!) és fog szólni, mikor az áramos cég szól neki, hogy szóljon. De ha nem is szólnak neki, hogy szóljon nekem, ő akkor is fog szólni nekem, és egyik este elugrik!(Hozzám?) :O :O :O Feltenni valami vackot, amit nem bírtak feltenni mert épp nem volt nekik olyanjuk. És meddig is dolgozok?... Na neeee! :D Ottó BÁCSI amúgy biztos nincs még 68 éves, de nagyjából annyinak látszik... Két méter és 60 kiló. No. Meg amúgy is...
Mikor lesz már nekem RENDES udvarlóm???? :) :) .)
Annyira jóóó itthon lenni!
Kényszerpihenőn vagyok a derekammal.
Nagyon fáj, elnehezült, óránként le kell vele feküdnöm.
Annyit elárulok, hogy minden reggel kerékpárral járok dogozni (ha tetszik, ha nem alapon) egész nap aktákat cipelek gőztempóban, alig ülök, este hazabicó, majd kikapcsolódásként egy tornaóra. (Én tartom)
A vizsgálatok lényegében azt derítették ki, hogy MAKK EGÉSZSÉGES VAGYOK! :O
A vérképem TÖKÉLETES!
Jó, a gerincemen itt-ott van némi kis kopás meg meszesedés, de úgy vagyok vele, hogy annyi meszet kell bele, lehet, hogy az tartja még össze! :D
Na de, ha ennyire klafa minden, akkor MITŐL FÁÁÁJ??? :O Na mindegy...
Miután kielemezte adoktornőm a leleteimet, annyit tanácsolt, hogy:
1., kerékpározzak sokat
2., mindennap tornázzak
3., sose csináljak egyfélét sokáig (pl. ülés)
4., így meg úgy emeljek, ne amúgy
5., ha ez nem segít keressek másik munkahelyet!
Nem nagyon jutottam szóhoz! :D Kiváló háziorvosomnál itt jött el a pont, amikor csalódtam benne...
De nem tipródok, majd kiderül mit hoz a jövő hét, fog-e menni a több mázsák időre való elhordása nap mint nap?...
Lényeg az, hogy egész héten itthon vagyok! :)
Boldogság!!! :)
Annyi mindent megcsináltam, amire eddig nem volt időm, hogy csuda! Tök lazán telnek a napjaim, mégis elintéződött máris két nagy szerelés: megcsinálták a netemet, és a villanyszerelők is voltak külső huzalokat cserélni, meg a háztetőn kicseréltek egy oszlopot.Vadi új, modern áramvezetékem van immáron! ;) Kintről a házig legalábbis.
Oli egyik szekrényének a tetejét lehomokoztam! Khmmm! Igen: a leporoltam kifejezés nem fedné be a valóságot. *szégyenkezik*
Meg ehhez hasonlók. Szép rend van! Bár még a kipakolt szekrény 30%-ban bepakolásra vár, ma már nem fogok csinálni semmit, csak lefürdök, begyógyszerezek és megyek szunyálni! :) Reggel meg addig alszom, amíg fel nem ébredek!
Szabadsááág, te édes! :)
Annyira jóóóóóóó itthon lenni! :)
Nagyon fáj, elnehezült, óránként le kell vele feküdnöm.
Annyit elárulok, hogy minden reggel kerékpárral járok dogozni (ha tetszik, ha nem alapon) egész nap aktákat cipelek gőztempóban, alig ülök, este hazabicó, majd kikapcsolódásként egy tornaóra. (Én tartom)
A vizsgálatok lényegében azt derítették ki, hogy MAKK EGÉSZSÉGES VAGYOK! :O
A vérképem TÖKÉLETES!
Jó, a gerincemen itt-ott van némi kis kopás meg meszesedés, de úgy vagyok vele, hogy annyi meszet kell bele, lehet, hogy az tartja még össze! :D
Na de, ha ennyire klafa minden, akkor MITŐL FÁÁÁJ??? :O Na mindegy...
Miután kielemezte adoktornőm a leleteimet, annyit tanácsolt, hogy:
1., kerékpározzak sokat
2., mindennap tornázzak
3., sose csináljak egyfélét sokáig (pl. ülés)
4., így meg úgy emeljek, ne amúgy
5., ha ez nem segít keressek másik munkahelyet!
Nem nagyon jutottam szóhoz! :D Kiváló háziorvosomnál itt jött el a pont, amikor csalódtam benne...
De nem tipródok, majd kiderül mit hoz a jövő hét, fog-e menni a több mázsák időre való elhordása nap mint nap?...
Lényeg az, hogy egész héten itthon vagyok! :)
Boldogság!!! :)
Annyi mindent megcsináltam, amire eddig nem volt időm, hogy csuda! Tök lazán telnek a napjaim, mégis elintéződött máris két nagy szerelés: megcsinálták a netemet, és a villanyszerelők is voltak külső huzalokat cserélni, meg a háztetőn kicseréltek egy oszlopot.Vadi új, modern áramvezetékem van immáron! ;) Kintről a házig legalábbis.
Oli egyik szekrényének a tetejét lehomokoztam! Khmmm! Igen: a leporoltam kifejezés nem fedné be a valóságot. *szégyenkezik*
Meg ehhez hasonlók. Szép rend van! Bár még a kipakolt szekrény 30%-ban bepakolásra vár, ma már nem fogok csinálni semmit, csak lefürdök, begyógyszerezek és megyek szunyálni! :) Reggel meg addig alszom, amíg fel nem ébredek!
Szabadsááág, te édes! :)
Annyira jóóóóóóó itthon lenni! :)
Keresztbe-kasul
Kegyetlen dolog tökéletességet elvárni valakitől.
Nincs olyan ember, akiben ne lehetne csalódni!
Megfordítva: tudomásul kellene vennünk a tényt, hogy minden emberben csalódni fogunk! Így aztán játszi könnyedséggel lépnénk túl apróságokon és mehetne az élet tovább. Jól.
Nekem nagyon nehezen megy olyan valakit szapulni, vagy haragudni segíteni rá, akiről bár kiderült, hogy nem tökéletes, én alapjában véve szeretem.
Nem azt tapasztalom, hogy a harag előrevinné az életet!
Sajog a szívem, amikor a szeretteimről rosszat hallok, és olyan valakitől, aki állítása szerint egy szeretetteljes lény.
Szeretem megoldani a dolgokat, előrevinni az eseményeket, rendszerezni az életünket, s amennyire csak lehet, egyszerűsíteni. A harag, a másik gyűlölködő ócsárlása, nem hiszem, hogy bárkit is építene. A haragunkkal megöljük a másikkal való kapcsolat lehetőségét is.
Olyan félelmetesek ezek a dolgok...
Nincs olyan ember, akiben ne lehetne csalódni!
Megfordítva: tudomásul kellene vennünk a tényt, hogy minden emberben csalódni fogunk! Így aztán játszi könnyedséggel lépnénk túl apróságokon és mehetne az élet tovább. Jól.
Nekem nagyon nehezen megy olyan valakit szapulni, vagy haragudni segíteni rá, akiről bár kiderült, hogy nem tökéletes, én alapjában véve szeretem.
Nem azt tapasztalom, hogy a harag előrevinné az életet!
Sajog a szívem, amikor a szeretteimről rosszat hallok, és olyan valakitől, aki állítása szerint egy szeretetteljes lény.
Szeretem megoldani a dolgokat, előrevinni az eseményeket, rendszerezni az életünket, s amennyire csak lehet, egyszerűsíteni. A harag, a másik gyűlölködő ócsárlása, nem hiszem, hogy bárkit is építene. A haragunkkal megöljük a másikkal való kapcsolat lehetőségét is.
Olyan félelmetesek ezek a dolgok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)