Isten meglepijei

***ezer és ezer és ezer***

De Istenem akkor most Anglia vagy Amerika??? :D :D :D

Újba lépni

A mai nappal lezárult valami az életemben véglegesen és örökre, ami lehetővé teszi végre, hogy újat kezdjek!

Ez előtt azt hiszem ne értettem, vagy inkább nem éreztem át annak a súlyát, hogy milyen fontos tényleg lezárni eseményeket, szakaszokat az életemben. Sorsfordító erők vannak és működnek benne! Amire rá kell csukni az ajtót, arra rá KELL csukni az ajtót és úgy hagyni: bezárva!!! És nem szabad nyitogatni, a saját érdekünkben.

Ma végre lelakatoltam. Soha még csak oda sem fogok nézni!
De és egyúttal kinyitom azt a csikorgós, berozsdásodott, sok-sok mázsa súlyú kapumat a kedves, új, jó előtt! Lehunyom a szemem, és várom, hogy megcirógassa valami az arcom, és amikor kinyitom a szemem, a Kedvesség mosolyogjon rám! :)
És végre nagy levegőt vehessek (képes legyek nagy levegőt venni) a frissből!

Kegyelem

"Van önnek az ügy kapcsán annyi lelkifájdalma... hogy... ne"

Sosem fogom elfelejteni!
Köszönöm, Uram!

Felvették!

Mercimet felvették az ELTE-re! :)
Nemrég tudtuk meg a jó hírt.
Igaz az első helyről, a Corvinusról lecsúszott, de ennek valamiért pont így kell lenni! Úgyhogy szeptembertől összead és kivon a matek szakon :)

Örülünk :)

Bejelentés

Mostanában kicsit titokzatos voltam, mert annak kellett lennem saját érdekemben.

Nagynénémnek, és valójában senkinek sem meséltem el igazából, hogy felmondtam.
Azok a barátaim tudták, akik velem élték a mindennapjaimat, akikre úgy gondoltam, hogy hosszas vajúdásom eredménye tartozik. Mást mindenkit kihagytam. (Kinek is tartozom én magyarázattal?)

Ma reggel viszont úgy hozta és adta magát a helyzet, hogy a boltos Marikának (akiktől a házat vettem) elmondtam, hogy mi a helyzet. (A bolt mögött lakik Erzsi mama. Közel) Aztán elmondtam egyetlen szomszédasszonyomnak is meg a férjének. Délután már muszáj voltam átmenni Erzsi mamához, hogy ne mástól tudja meg.

Persze gyanús volt már neki a túl sok szabadság, meg sem lepődött, mikor bejelentettem, hogy felmondtam. Amiért nem erőltettem eddig sem, hogy hírül adjam Neki, az pont az a véleménye volt, amit a fejemhez is vágott (ismerem már jól) hogy nem kellett volna várnom addig, amíg nem találok másik munkahelyet?!? (Nem volt kedvem válaszolni semmit. Értelme sem lett volna)
Pár szóval ecseteltem, hogy kész van a derekam, ennek a munkahelynek köszönhetően. Erre azt kérdezte, hogy azt gondolom én, hogy máshol nem nehéz dolgozni?! (Nem volt kedvem válaszolni semmit. Értelme sem lett volna)
Megjegyzésül csak annyit mondtam neki (bár szerintem egyáltalán nem érdekelte) hogy a helyemre HÁROM embert vettek fel. Neki ez sosem azt fogja jelenteni, hogy milyen ügyes, gyors, esetleg jól szervezett, talpraesett, állhatatos, hosszútűrő, kemény munkabírású, összeszedett, erős és kitartó voltam,

csak hogy felmondtam...

Az életed akkor is lehet pocsék, ha Te mindent megteszel azért, hogy JÓ legyen...
(Amúgy nincs rossz kedvem, a családom egy "állapot" az életemben)

Három az egyben

Szerintetek az miről beszél, ha abba a munkakörbe, amibe beleszakadtam testileg-lelkileg (és minden reggel azért fohászkodtam, hogy végig bírjam csinálni a napot, mert úgy fájt minden porcikám -az utálatos légkör csak megspékelte mindezt) szóval ebbe a munkakörbe helyettem HÁROM embert vettek fel!!?
...

Daniel Defoe Hall

Részletes beszámoló várható (no nem egy lakatlan szigetről, pont ellenkezőleg: egy zsúfolt kollégiumról) amit kialszom magam, nem zsizseg a fejem  a rövid időn belüli kétszeri repüléstől és az azt megelőző és követő izgalmaktól, az állandó rohanástól...meg már nem is tudom mitől?

Szóval kis türelem nagy rózsát terem!!! :) Rendi?
Puszííííí