Váratlanul lett munkám. ☺
Váratlanul elutaztam ma. ☺
És váratlanul meglepett a lányom, és együtt töltöttünk egy csodás órát ☺❤❤❤
2018. január 18., csütörtök
Váratlan utazás
Váratlanul lett munkám. ☺
Váratlanul elutaztam ma. ☺
És váratlanul meglepett a lányom, és együtt töltöttünk egy csodás órát ☺❤❤❤
2018. január 12., péntek
Minden fájdalom elmúlik egyszer
Ma meglátogatott Attilám.
Most viszonylag közel van hozzánk, lent szolgál a kelebiai határnál.
Titkos randi volt, nem szóltam róla senkinek. Őrizgetem a szívemben Őt, látom, hogy nem úgy boldog, mint amikor én láttam boldognak.
Amikor ketté kell szakadnod... és sajog a szíved.
Ma eljött, fél év után. Először csak általános dolgokról beszélgettünk. Zavarban volt. Én is. Szerettük egymást!
Ezt ékesen bizonyítja, hogy a fura körülmények ellenére eljött hozzám érdeklődni. Elköszönni?
A megismerkedésükről kérdeztem. Elmesélte. Mosolygott és elrévedt. Már fél éve van másik barátnője, de könnybelábadtak a szemei mikor az én lányomról beszélt. Arról -idézem- hogyan ismertem meg "életem szerelmét"...
Mikor indult elfele, széttárta a karját, megöleltem. Valamiért ez szaladt ki a számon: "Minden fájdalom elmúlik egyszer!"
Integettem utána az utcán.
Nem tudtam leülni mikor bejöttem. Csak tébláboltam. Hozányúltam dolgokhoz és letettem őket. Keringtem saját magam körül.
Oh, Istenem! Segíts a fájdalomnak múlni, kérlek! 😢
Most viszonylag közel van hozzánk, lent szolgál a kelebiai határnál.
Titkos randi volt, nem szóltam róla senkinek. Őrizgetem a szívemben Őt, látom, hogy nem úgy boldog, mint amikor én láttam boldognak.
Amikor ketté kell szakadnod... és sajog a szíved.
Ma eljött, fél év után. Először csak általános dolgokról beszélgettünk. Zavarban volt. Én is. Szerettük egymást!
Ezt ékesen bizonyítja, hogy a fura körülmények ellenére eljött hozzám érdeklődni. Elköszönni?
A megismerkedésükről kérdeztem. Elmesélte. Mosolygott és elrévedt. Már fél éve van másik barátnője, de könnybelábadtak a szemei mikor az én lányomról beszélt. Arról -idézem- hogyan ismertem meg "életem szerelmét"...
Mikor indult elfele, széttárta a karját, megöleltem. Valamiért ez szaladt ki a számon: "Minden fájdalom elmúlik egyszer!"
Integettem utána az utcán.
Nem tudtam leülni mikor bejöttem. Csak tébláboltam. Hozányúltam dolgokhoz és letettem őket. Keringtem saját magam körül.
Oh, Istenem! Segíts a fájdalomnak múlni, kérlek! 😢
2018. január 10., szerda
Felvarrattak
A tegnapi napom (az esti kifulladást leszámítva) nagyon boldog volt! :)
Sok minden miatt. :)
Valaki -a tudtán kívül- annyira a szívemre beszélt, hogy megkönnyeztem. Olyan jólesett, és megerősített sok mindenben, megvigasztalt. Boldog voltam :)
Aztán este még kiszaladt Húgom, mert hozott egy zsák tápot a kutyulinak, Így egyeztünk meg, hogy én befogadom, azzal a feltétellel, ha ellátja kajával. Beszélgettünk pár percet. Sógor hozta ki, kérdeztem merre jártak? Nem mondott semmi különöset, csak hogy sietnek, mert még beugranak Erzsi mamához is. Kutyázott kicsit, aztán megölelgettük egymást és elmentek.
Később, nem is volt egy óra, Ilus küldött egy fényképet, azzal a felirattal, hogy "ezért jártunk ma arrafele". És megnyitottam a képet.
Hhhh... Majdnem elsírtam magam. Nem is nagyon tudtam mit mondani a meghatottságtól... Csak cikáztak a gondolatok az amúgy is fáradt, de boldog lelkemben. Ilikém... Drágám...
Tudjátok, a szeretet, ha igazi, mindig megújul... Mikor már azt hiszi az ember, hogy elveszített mindent, akkor új ajtó nyílik. És hihetetlen, de visszajön valami abból, amit adtál. Néha már kilátástalanul is...
Hagyd magad szeretni!
Sok minden miatt. :)
Valaki -a tudtán kívül- annyira a szívemre beszélt, hogy megkönnyeztem. Olyan jólesett, és megerősített sok mindenben, megvigasztalt. Boldog voltam :)
Aztán este még kiszaladt Húgom, mert hozott egy zsák tápot a kutyulinak, Így egyeztünk meg, hogy én befogadom, azzal a feltétellel, ha ellátja kajával. Beszélgettünk pár percet. Sógor hozta ki, kérdeztem merre jártak? Nem mondott semmi különöset, csak hogy sietnek, mert még beugranak Erzsi mamához is. Kutyázott kicsit, aztán megölelgettük egymást és elmentek.
Később, nem is volt egy óra, Ilus küldött egy fényképet, azzal a felirattal, hogy "ezért jártunk ma arrafele". És megnyitottam a képet.
Hhhh... Majdnem elsírtam magam. Nem is nagyon tudtam mit mondani a meghatottságtól... Csak cikáztak a gondolatok az amúgy is fáradt, de boldog lelkemben. Ilikém... Drágám...
Tudjátok, a szeretet, ha igazi, mindig megújul... Mikor már azt hiszi az ember, hogy elveszített mindent, akkor új ajtó nyílik. És hihetetlen, de visszajön valami abból, amit adtál. Néha már kilátástalanul is...
Hagyd magad szeretni!
Én vagyok a '72, az első :)
Gyuri
Attila & Zsolti
Tündi & Teri
Attila & Zsolti
Tündi & Teri
Csaba
Misi
Rosszul lettem
Tegnap elkezdtem ismét a tornaóráimat tartani, ami ugye mindennémű előkészületekkel jár, mivel itthon, az otthonomban van a tornaszobám.
Utca- és udvarrendezés, kutyagumi felszedés, söprögetés. A tornaszobában konkrétan a kályhacső melletti falat javítottam: azaz malteroltam, simítottam és festettem. Plusz a plafonra készítettem egy kis dekort, hogy ne látszódjanak a vezetékek. Aztán pókhálóztam, tükröket takarítottam, port törölgettem, felmostam, begyújtottam, és folyamatosan raktam a tűzre.
Az elmúlt hetekben nem vagyok valami jól, de azt hiszem abban a hibában szenvedek, hogy sosem vallom be magamnak ha bajom van.
Az elmúlt egy hétben meg már annyira renyhe mindenem, olyan kifulladt vagyok, hogy én nem is tudom. Lihegek. Fekszek. Sokat alszok. Este olyan fáradt vagyok, hogy jó időben lefekszem: fél 9, 9-kor. Meg annyira nyetreblás vagyok (ez tótul valami olyasmi, hogy nyamvadt, sémmitérő vagy kölletlen) hogy nem bírom lecsavarni a befőttes üvegek kupakját.
Én!!! Aki másfél évtizede letornázok bárkit, bringával jártam mindenfele minden nap, munkahely mellett még aktívan edzettem, irányítottam a négy gyerekem életét is, és úgy csináltam végig napi kettő, de sokszor 4-5 tornaórát, hogy hasizomgyakorlat közben lihegés nélkül elmeséltem bármit...
Most meg?!
Tegnap úgy húsz perc után éreztem, hogy végem van, amúgy is lihegtem, fújtattam, nem ment, valami ős-fáradtságot éreztem a tagjaimban, szívemben. Mondtam a lányoknak, mikor már levegőt is alig kaptam, hogy bocsi, de én bemegyek inni... Ettem is pár falatot.
Ilyet?! Le vagyok döbbenve!
Most már valamin nagyon változtatnom kell, mert lefele haladok!
Hát ez van... Nehéz elfogadni, hogy öregszem, mert mások öregszenek, az oké, de én???!
Pussz: Amál, nem akar beállni a sorba!
Utca- és udvarrendezés, kutyagumi felszedés, söprögetés. A tornaszobában konkrétan a kályhacső melletti falat javítottam: azaz malteroltam, simítottam és festettem. Plusz a plafonra készítettem egy kis dekort, hogy ne látszódjanak a vezetékek. Aztán pókhálóztam, tükröket takarítottam, port törölgettem, felmostam, begyújtottam, és folyamatosan raktam a tűzre.
Az elmúlt hetekben nem vagyok valami jól, de azt hiszem abban a hibában szenvedek, hogy sosem vallom be magamnak ha bajom van.
Az elmúlt egy hétben meg már annyira renyhe mindenem, olyan kifulladt vagyok, hogy én nem is tudom. Lihegek. Fekszek. Sokat alszok. Este olyan fáradt vagyok, hogy jó időben lefekszem: fél 9, 9-kor. Meg annyira nyetreblás vagyok (ez tótul valami olyasmi, hogy nyamvadt, sémmitérő vagy kölletlen) hogy nem bírom lecsavarni a befőttes üvegek kupakját.
Én!!! Aki másfél évtizede letornázok bárkit, bringával jártam mindenfele minden nap, munkahely mellett még aktívan edzettem, irányítottam a négy gyerekem életét is, és úgy csináltam végig napi kettő, de sokszor 4-5 tornaórát, hogy hasizomgyakorlat közben lihegés nélkül elmeséltem bármit...
Most meg?!
Tegnap úgy húsz perc után éreztem, hogy végem van, amúgy is lihegtem, fújtattam, nem ment, valami ős-fáradtságot éreztem a tagjaimban, szívemben. Mondtam a lányoknak, mikor már levegőt is alig kaptam, hogy bocsi, de én bemegyek inni... Ettem is pár falatot.
Ilyet?! Le vagyok döbbenve!
Most már valamin nagyon változtatnom kell, mert lefele haladok!
Hát ez van... Nehéz elfogadni, hogy öregszem, mert mások öregszenek, az oké, de én???!
Pussz: Amál, nem akar beállni a sorba!
2018. január 3., szerda
Megpihenve
Drága Kedveskéim!
Először is mindenkinek a lehető legboldogabb 2018-at kívánom! Ez az évünk ritka jó lesz -ugye tudjátok? :)
Csak azt szeretném mondani, hogy aaannyiraaa jó itthon lenni és megpihenni! :)
Már kockásra üldögéltem a fenekem, laposra feküdtem az oldalam olvasás közben, könnyesre filmeztem a szemeim, és főképp: kisgömböcre sütöttem-főztem az egész családot, de főleg magamat! :D :D :D A lakás bűvös sarkai és dobozkái ritkulnak és tűnnek elfele, évek óta várakozó pakolnivalók pakolódnak el. Kezdem jólérezni magam! ;)
Na és millió tervtől és ötlettől hemzseg a fejecském, hálával áldozom az Úrnak minden nap. Dicsőítő énekeket hallgatok és énekelek, mert megérdemli Ő, aki minden dicséretet, hálát, szép szót megérdemel. Az én Jó Uram, Istenem, Jézusom és a csodás Szent Szellem, aki itt van velem és körülölel minden nap és békében tart.
Alapból már aggódnék és félnék és izgulnék és halálra stresszelném magam a semmin, de nem! Isten nyugalomban tart és jókedvben, és minden remekül halad előre!
Az élet több, mint a materiálisan látható rész, a szellemvilág létezik és dolgozik körülöttünk! Isten angyalai szolgálnak nekünk, hogy megmaradjunk abban, amiben kell, hogy arrafelé haladjunk amerre számunkra a legjobb lenne, lesz.
Nem, nincs a sorsunk megírva, mindig dönthetünk, de Isten segítségével arra haladhatunk, amerre a legjobb lesz nekünk, mert ő segít! Ha kérjük.
Én pedig kérem Őt, mert jól szeretném csinálni, és szeretnék kiteljesedni, és mindenbe beleállni, amit Ő készített nekem, és abba, aki én vagyok! ;)
Hát ennyi röviden, a mai nap is csodák fognak történni! :)
Pussz Mindenkinek: Amálka, startra készen! ;)
Először is mindenkinek a lehető legboldogabb 2018-at kívánom! Ez az évünk ritka jó lesz -ugye tudjátok? :)
Csak azt szeretném mondani, hogy aaannyiraaa jó itthon lenni és megpihenni! :)
Már kockásra üldögéltem a fenekem, laposra feküdtem az oldalam olvasás közben, könnyesre filmeztem a szemeim, és főképp: kisgömböcre sütöttem-főztem az egész családot, de főleg magamat! :D :D :D A lakás bűvös sarkai és dobozkái ritkulnak és tűnnek elfele, évek óta várakozó pakolnivalók pakolódnak el. Kezdem jólérezni magam! ;)
Na és millió tervtől és ötlettől hemzseg a fejecském, hálával áldozom az Úrnak minden nap. Dicsőítő énekeket hallgatok és énekelek, mert megérdemli Ő, aki minden dicséretet, hálát, szép szót megérdemel. Az én Jó Uram, Istenem, Jézusom és a csodás Szent Szellem, aki itt van velem és körülölel minden nap és békében tart.
Alapból már aggódnék és félnék és izgulnék és halálra stresszelném magam a semmin, de nem! Isten nyugalomban tart és jókedvben, és minden remekül halad előre!
Az élet több, mint a materiálisan látható rész, a szellemvilág létezik és dolgozik körülöttünk! Isten angyalai szolgálnak nekünk, hogy megmaradjunk abban, amiben kell, hogy arrafelé haladjunk amerre számunkra a legjobb lenne, lesz.
Nem, nincs a sorsunk megírva, mindig dönthetünk, de Isten segítségével arra haladhatunk, amerre a legjobb lesz nekünk, mert ő segít! Ha kérjük.
Én pedig kérem Őt, mert jól szeretném csinálni, és szeretnék kiteljesedni, és mindenbe beleállni, amit Ő készített nekem, és abba, aki én vagyok! ;)
Hát ennyi röviden, a mai nap is csodák fognak történni! :)
Pussz Mindenkinek: Amálka, startra készen! ;)
2017. december 28., csütörtök
Dió
Képzeljétek, van kutyuskám!!! ☺☺☺
Úgy hívják, hogy Dió☺ A tesóm ízlése, no...
Még sosem volt kutyám! Nekem. Úgy értem, hogy felnőtt fejjel én, magamnak akarjak.
Most úgy lett, hogy a húgom új helyre költözött és rá kellett bíznia a kutyáját valakire. Elvállaltam.
Érzelmek nélkül. Vigyázni kell rá, szerencsétlen jószágnak valahol lenni kell alapon.
Azt már régóta tudom róla, hogy jámbor lélek, mert sokkal jobban félt mindig is tőlem, mint én tőle. Mindig elszaladt. Meg mindenkitől. Kis félős. Szimpi nekem, talán mert pont olyan, mint én? 😀
Tegnap már annyira vártam, hogy hozza a húgom, hogy egyáltalán nem ismertem magamra! Én, alig várom, hogy ideérjen már a kuty, én, aki mindig is majréztam a kutyáktól, és büdöseknek tartottam őket, és berzenkedtem megsimogatni is őket?!
Most meg alig várom, hogy meghozzák?! Hmmm...
Mire eljött az esti óra, az én lelkem úúúgy megtelt szeretettel ez a kutyuli iránt, hogy csuda! Amikor Ilus elengedte az udvarban csak ugy futkosott. Beraktuk az alvós ládikáját a kamrába. Hozzám szaladt.
Mikor elmentek, odaszaladt hozzám-elszaladt. Ezt kb.18-szor ismételte.
Leguggoltam. Vártam. Végül, képzeljétek, hagyta magát teljesen megsimogatni☺ Szerintem érezte, hogy mennyire szeretet van bennem iránta! ☺ Ilus nem akarta elhinni, hogy első alkalommal megadta magát nekem :)
Délután Olival becsináltuk a keritésen a lukakat, hogy ne szökjön ki, illetve főleg, hogy más kutyák ne tudjanak bejönni!
Holnap játszani fogok vele. Szaladgálósat☺ Nem tudom hogy kell egy kutyával játszani, de alig várom már☺
Ja, és körbe fogjuk járni a birtokot, csak hogy tudja, meddig a miénk!😉
No, jó éjszakát!
Amál, elkutyult☺
Úgy hívják, hogy Dió☺ A tesóm ízlése, no...
Még sosem volt kutyám! Nekem. Úgy értem, hogy felnőtt fejjel én, magamnak akarjak.
Most úgy lett, hogy a húgom új helyre költözött és rá kellett bíznia a kutyáját valakire. Elvállaltam.
Érzelmek nélkül. Vigyázni kell rá, szerencsétlen jószágnak valahol lenni kell alapon.
Azt már régóta tudom róla, hogy jámbor lélek, mert sokkal jobban félt mindig is tőlem, mint én tőle. Mindig elszaladt. Meg mindenkitől. Kis félős. Szimpi nekem, talán mert pont olyan, mint én? 😀
Tegnap már annyira vártam, hogy hozza a húgom, hogy egyáltalán nem ismertem magamra! Én, alig várom, hogy ideérjen már a kuty, én, aki mindig is majréztam a kutyáktól, és büdöseknek tartottam őket, és berzenkedtem megsimogatni is őket?!
Most meg alig várom, hogy meghozzák?! Hmmm...
Mire eljött az esti óra, az én lelkem úúúgy megtelt szeretettel ez a kutyuli iránt, hogy csuda! Amikor Ilus elengedte az udvarban csak ugy futkosott. Beraktuk az alvós ládikáját a kamrába. Hozzám szaladt.
Mikor elmentek, odaszaladt hozzám-elszaladt. Ezt kb.18-szor ismételte.
Leguggoltam. Vártam. Végül, képzeljétek, hagyta magát teljesen megsimogatni☺ Szerintem érezte, hogy mennyire szeretet van bennem iránta! ☺ Ilus nem akarta elhinni, hogy első alkalommal megadta magát nekem :)
Délután Olival becsináltuk a keritésen a lukakat, hogy ne szökjön ki, illetve főleg, hogy más kutyák ne tudjanak bejönni!
Holnap játszani fogok vele. Szaladgálósat☺ Nem tudom hogy kell egy kutyával játszani, de alig várom már☺
Ja, és körbe fogjuk járni a birtokot, csak hogy tudja, meddig a miénk!😉
No, jó éjszakát!
Amál, elkutyult☺
2017. december 7., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)