Egyszer orra fogok bukni benne

Szinte már hihetetlen találkáink száma mostanság veruskával a városban! :D
(Bocsi, a nevét szándékosan írom kis betűvel)

Múlt héten is találkoztunk, majd kiesett a szemén. Ő is meg a húga is. Szánalmasak!
Még ő/ők bámulnak engem!? Mikor vera volt az, aki laci nyakába (és farkára) mászott, míg kedves exem szerelmével áltatott.
Én tudtam, hogy törvényszerűleg így végződnek az ilyen szerető-jellegű kapcsolatok, de míg idáig értünk én közben majdnem elvéreztem: elég sokáig tartó és elég mély szenvedés volt kivárni, hogy a valóságban be is bizonyosodjon!
Szóval a dolgok úgy állnak, hogy az exem megcsalta verust! :) :) :) Igen, örülök neki!!! Örülök a sors igazságosságának!

Nagyon szép hetem volt itthon! Elmondhatom, hogy minden kívánságom teljesült: tisztaság van a házban, hónapok óta most lett rend igazán, mindenhol felmosva, kád, csap, klotyó kifertőtlenítve, olyan helyeket takarítottam át, amikhez beköltözésem óta nem jutottam.
Ezenfelül olvastam, voltam beteget látogatni, azért tornázgattam is, és majdnem minden délben a nagynénémnél ebédeltem, beszélgettünk a régmúltról. Néha megállt az idő -csodás volt :)

Ma Szilva barinőm visszaröpített az orvoshoz, majd elmentünk nagybevásárolni, és cappuccinózni. Minden remek volt, még román lei-t is váltottam Olivérnek az erdélyi kiránduláshoz.
Kisétálunk a cukrászdából, elérünk a lépcsősor végére, széles nagy jókedvünkben cseverészünk-vihorászunk, mikor egy hölgykoszorú nyílt ki előttünk. Ekkor már rosszat sejtettem: felbukkant a szőke, a Sülysápiné meg... Ő! :D Ványad vera... Huhhh! Több volt mint ironikus -az egész!
Én nem tudom ilyenkor milyen lélekjelenlét száll meg, de megszáll, az tény!!! Kihúzom magam, mosolygok, fél fejjel magasabb leszek mindenkinél, 10 kilóval karcsúbb, ragyogó és mennyei kisugárzással bíró, és mindig emelt fővel, jókedvűen, derűsen sétálok el előttük!!! Most is így volt.

Szilva két méter elhaladta után -nem bírta tovább- felröhögött! :D
Én nem, én jólnevelt vagyok! ;)
Mondta rögtön a diagnózist: ez a vera mindig csúnya volt, de láttad milyen karikásak a szemei??? Nagyon rosszul néz ki. Nem, nem láttam, csak azt, hogy nem mert rámnézni. Szilva is megjegyezte, hogy rögtön lesütötte a szemét. (A szemét!!!) Nekem csak annyi jött le róla nagy hirtelenségben, hogy vacakul van, és ványadt -nem jut eszembe jobb szó! Pocsékul néz ki -nem fizikálisan elsősorban, hanem süt róla hogy nincs rendben!!!
Sajnos nem tudom sajnálni, amiért laci kilépett  kapcsolatukból és félrekúrt egy közös kolléganőjükkel, ami matt egy ideig nem voltak együtt. Meg ugye senki sem tudja még hányakkal, és ha eddig sem csak lányokkal, akkor gondolom mai napig sem sokat változott az "ízlése".
Verának féltékenységi rohamai vannak, számonkéri állandóan a kedvesét, a cégnél végigjárta az összes műszakot, épp csak meg nem ráncigálta a többiek haját, hogy l. az övé, úgy nézzenek rá! :D Közröhej!!!
Lúzer laci meg közben züllött éjszakákon meg hajnalokon csak azt keféli meg akibe belebotlik, lehet az pár vagy faszi vagy nő, lényeg, hogy legyen benne valami abnormális, vagy mércén alul igénytelen.

Ez kapcsolat?
Egy ilyenhez ragaszkodni kell? Ahol aláznak és már rég kiléptek az egészből, és nemcsak lelkileg, de fizikálisan is? Ezek után közös képet kitenni, mintha minden rendben lenne???Áhhh, überszerencsétlen két félnótás!
Én nem tudok mást kívánni nekik, csak hogy egészségükre egymást! :P

A markolósok és villanyszerelők bálványa

Nos, ez én lennék! ;) :)

A jómúltkor a szomszédasszony számolt be róla, hogy lenyűgöztem kávéosztás alkalmával az utcánkban dolgozó markolós legényt, Imit! ;) Azt mondta, hogy nagyon aranyos-kedves vagyok! Utólag esett le nekem, hogy mikor hazafele bandukoltam egyik délután jó Imink majd kiesett a szemén, és módfelett megindult a nyelve, nagyon beszélgetett velem! :D Én meg a szokásos módon elcseverésztem vele mindenféle szomszédok elé kúszó fagyökerekről meg gyerekekről meg a szerelemről, hogy az milyen bonyolult egy dolog. Kedélyes, mosolygós csevej volt, jókedvem lett tőle, csupa pozitív energia ez a férfi -bár sejtelmem nem volt róla, miért kezdeményezett velem dumcsit.
Állítólag bejövök neki.;)

Ma szóbeszédbe elegyedtem az áramszerelő bácsikkal mert hát az ember fia (lánya) csak vált pár értelmes mondatot a hozzá érkező szerelőkkel, nincs ebben semmi furcsa! A furcsa inkább az lenne ha mufurc módon magamra zártam volna az ajtót, hogy szereljenek, oszt jónapot!
Mivel nyanyika összes adatát nem tudtam megadni a férfinek (Ottó a drága) mondta, hogy majd este felhív értük. Mondtam jó, addigra előkeresek papírokat és bediktálom. Ottó a megbeszélt időpontban, halálos pontossággal hívott is. Közöltem az infókat, majd mihelyett letette volna megkérdezte, hogy fáj-e még a derekam??? (Fáj hát, három órája mentek el, azóta még nem történt csoda)
Meg hogy akkor hol is dolgozok? Ááá, ott! Aha! És tényleg három tesóm is kőműves, és melyik cégnél dolgoznak? És... Ówaze Ottókám! Te melyik cégnek dolgozol akkor tulajdonképpen??? :D mert már kezdtem valamiféle kérdezőbiztosnak gondolni! Ezek után már csak azt közölte öt körmondatban, hogy majd még hív (Jeffumpepi!) és fog szólni, mikor az áramos cég szól neki, hogy szóljon. De ha nem is szólnak neki, hogy szóljon nekem, ő akkor is fog szólni nekem, és egyik este elugrik!(Hozzám?) :O :O :O Feltenni valami vackot, amit nem bírtak feltenni mert épp nem volt nekik olyanjuk. És meddig is dolgozok?... Na neeee! :D Ottó BÁCSI amúgy biztos nincs még 68 éves, de nagyjából annyinak látszik... Két méter és 60 kiló. No. Meg amúgy is...

Mikor lesz már nekem RENDES udvarlóm???? :) :) .)

Annyira jóóó itthon lenni!

Kényszerpihenőn vagyok a derekammal.
Nagyon fáj, elnehezült, óránként le kell vele feküdnöm.

Annyit elárulok, hogy minden reggel kerékpárral járok dogozni (ha tetszik, ha nem alapon) egész nap aktákat cipelek gőztempóban, alig ülök, este hazabicó, majd kikapcsolódásként egy tornaóra. (Én tartom)

A vizsgálatok lényegében azt derítették ki, hogy MAKK EGÉSZSÉGES VAGYOK! :O
A vérképem TÖKÉLETES!
Jó, a gerincemen itt-ott van némi kis kopás meg meszesedés, de úgy vagyok vele, hogy annyi meszet kell bele, lehet, hogy az tartja még össze! :D
Na de, ha ennyire klafa minden, akkor MITŐL FÁÁÁJ??? :O Na mindegy...
Miután kielemezte  adoktornőm a leleteimet, annyit tanácsolt, hogy:
1., kerékpározzak sokat
2., mindennap tornázzak
3., sose csináljak egyfélét sokáig (pl. ülés)
4., így meg úgy emeljek, ne amúgy
5., ha ez nem segít keressek másik munkahelyet!
Nem nagyon jutottam szóhoz! :D Kiváló háziorvosomnál itt jött el a pont, amikor csalódtam benne...

De nem tipródok, majd kiderül mit hoz a jövő hét, fog-e menni a több mázsák időre való elhordása nap mint nap?...
Lényeg az, hogy egész héten itthon vagyok! :)
Boldogság!!! :)

Annyi mindent megcsináltam, amire eddig nem volt időm, hogy csuda! Tök lazán telnek a napjaim, mégis elintéződött máris két nagy szerelés: megcsinálták a netemet, és a villanyszerelők is voltak külső huzalokat cserélni, meg  a háztetőn kicseréltek egy oszlopot.Vadi új, modern áramvezetékem van immáron! ;) Kintről a házig legalábbis.

Oli egyik szekrényének a tetejét lehomokoztam! Khmmm! Igen: a leporoltam kifejezés nem fedné be a valóságot. *szégyenkezik*
Meg ehhez hasonlók. Szép rend van! Bár még a kipakolt szekrény 30%-ban bepakolásra vár, ma már nem fogok csinálni semmit, csak lefürdök, begyógyszerezek és megyek szunyálni! :) Reggel meg addig alszom, amíg fel nem ébredek!
Szabadsááág, te édes! :)

Annyira jóóóóóóó itthon lenni! :)

Keresztbe-kasul

Kegyetlen dolog tökéletességet elvárni valakitől.
Nincs olyan ember, akiben ne lehetne csalódni!
Megfordítva: tudomásul kellene vennünk a tényt, hogy minden emberben csalódni fogunk! Így aztán játszi könnyedséggel lépnénk túl apróságokon és mehetne az élet tovább. Jól.

Nekem nagyon nehezen megy olyan valakit szapulni, vagy haragudni segíteni rá, akiről bár kiderült, hogy nem tökéletes, én alapjában véve szeretem.
Nem azt tapasztalom, hogy a harag előrevinné az életet!
Sajog a szívem, amikor a szeretteimről rosszat hallok, és olyan valakitől, aki állítása szerint egy szeretetteljes lény.
Szeretem megoldani a dolgokat, előrevinni az eseményeket, rendszerezni az életünket, s amennyire csak lehet, egyszerűsíteni. A harag, a másik gyűlölködő ócsárlása, nem hiszem, hogy bárkit is építene. A haragunkkal megöljük a másikkal való kapcsolat lehetőségét is.
Olyan félelmetesek ezek a dolgok...

Élve meghalni

Azt hiszem ma eljutottam ide. Élek de meg vagyok halva.
És nem változik semmi.
Bárcsak látnám a körülöttem folyó nagy harcot -hogy érteném...
De már nem értem.
Ma egész nap zokogva sírtam, néha üvöltöttem és sikítottam és toporzékolva ráztam az öklömet és ordítottam!!!
Magamban.
Mert dolgozni azért ugye kellett.

Befele folynak a könnyeim.
Tudom, hogy felejtek már és javulok és kifele menőben vagyok és már nem szenvedek. Úgy.
De minden napra jut valami új szeletke a gyászom tortájából.

Fujjj!

Hová leszek?

Mivé leszek?

Igyekszem -de tényleg és igazán és első vérig és becsülettel, azt hiszem és kitartással- de annyira üres vagyok... Kongok belül. Aszalódok összefele. Félek, elmúlik belőlem az emberség, elmúlok ember lenni. Csak vagyok, de ezek már csak a csontjaim, amikre rászáradt a sovány hús. Nincs bennem élet, csak a létezés.

Olyan egyedül vagyok! Már fáj magamban létezni :)
Miért nevetek? Mert az élet úgyis csak kinevet, majd két röhögés között csak kínoz tovább...

Díj???

Drága Vilmám!

Ne próbálj nekem semmiféle díjat adományozni!!!
Még olvasót sem érdemel a blogom, nem hogy díjat... Legőszintébben...
De az aranyos szándékodat nagyra értékelem!!! :*
Szerike