Itthon

Sziasztok! :) Itthon vagyok! :) Talán végre a lelkem is. És talán végre a lelkem utolérte a testemet, és lassan megemészti az itthoni helyzetet és belenyugszik mindenbe, ami itthon vár, várt. - - Megvallom, nem könnyű szegénységbe visszatérni, nem könnyű ugyanott találnod magad, ahol, és amiből elmenekültél korábban -legyen az pár hónapja vagy egy éve. - Persze amiatt mentem el és vágtam neki a nagyvilágnak (nem hagyhatom ki az írásból, hogy a Jóisten hívó szavára és vezetése alatt) hogy jobb körülményeket tudjak teremteni magunknak és egy kis pénzzel térjek haza, ami a későbbi lelki nyugalmunkat is megalapozza anyagilag. Azt hiszem nagyot lendültünk előre azáltal, hogy egy embert kivéve kifizettem az adósságainkat, úgy éltem a nyáron odakinn, hogy az első fizetésem után azért nem kellett szoroskodnom, persze az is igaz, hogy még Olivérről sem kellett gondoskodnom, "csak" hazaküldeni a pénzt a házrészletre és minden számlára, illetve befizetésre. - - A kinti élet nagyon nehéz volt többek között a nyelv miatt, amit én most kezdtem el tanulni. Igazi sikerélményeim voltak naponta, amikor is megtanultam két-három új szót, mint például "bank account" és hasonlók, mint például az a mondat, hogy "I would like to open a bank account, please" -ha bankszámlát szerettem volna nyitni. Vagy amikor a Gumifán akartam eladni cuccokat :D Azt hiszem én írtam a világ legviccesebb termékleírásait, de működött: a kacatjaim 90%-át megvették ;) Aztán tudjátok, kiszolgáltatva lenni annak, hogy holnap vagy van munka vagy nincs, hogy jövő héttől szállás kell, igen drága pénzért (amid még nincs meg) de keresned kell, mindeközben minden nap keményen és mosolyogva és kedvesen, és a munkáért hálásan dolgozni -elég idegpróbáló. Ha eldöntötted, hogy ember maradsz minden nap, történjék bármi is, ez szintén nagy kihívás, olyan típusú emberekkel körbevéve, akik -nem tudod miért- de első naptól esküdt ellenségeid. Minden bizonytalan, minden képlékeny, mindenhol rezeg a léc, és bármikor leeshet. - - A gyerekeid hazamentek egy hét után, ők ennyire jöttek, de az a gyereked is hazament velük, akivel legalább a nyarat együtt terveztétek kint, mert hazautálta a "jóakarat". Könnyek, sírás, értetlenség, megalázás és a "mégis-szeretnem-kell" harca. A hiányuk. Az emlékek, ahogy elhajt velük a fogadott taxi, és néznek hátra és integetnek. A lányod szeme... Minden nap egyedül a szép környezetben, luxus kollégiumban, kedves portások ééééés a világ legjobb, legédesebb, legkörültekintőbb, legviccesebb, legnégerebb főnöke!!! :) <3 Jaj, annyira szeretem! :) Mindent neki köszönhetek. - - Ő nemcsak azt látta, hogy dolgozom. Még azt is meglátta rajtam, ha kedvetlen voltam, és már a reggeli gyűlésnél mélyen a szemembe nézve, őszinte érdeklődéssel kérdezte meg, hogy hávárjú? Én meg a magyaros-amálkás őszinteségemmel nem tudtam szívből azt mondani, hogy fájntenksz. Aztán napközben megtalált és félrehívott, hogy mi a baj? És ő megvigasztalt. Mindig! Ne aggódj! Nem lesz baj! Megoldjuk a problémát, segítek! Amikor hazamentek a gyerekeim, és mentem dolgozni mosolyogva, de ki voltak sírva a szemeim, az volt az első kérdése, hogy sírtál? Mondom igen. Erre ő már tárta is a karjait és sírást imitálva mondta, hogy ühüühhü-brühhühhü, hazamentek a gyerekeim, és jól megölelt :) És már nevettünk is. Máskor Salterns Marina-ban tartott nekem "prédikációt", miután megdicsért, hogy az utóbbi időben újra nagyon ügyes vagyok. (Az voltam egyébként folyamatosan, de sajnos a pletykák néha elérték nála a hatást, és azt gondolom sokszor nem tudta mi van, mert hallott, amit hallott, de közben látta, amit látott. Szerencsémre győzött az, amit látott!) Szóval édes beszédet tartott nekem arról, hogy a múltat a hátunk mögött kell hagyni, ami volt az volt, álljak erősen. Azt mondja, "Tudod Isten sokszor nem közvetlenül segít -tudom hát!- hanem küld egy embert hozzánk, hogy rajta keresztül segítsen nekünk. Isten ma engem küldött hozzád!" Tátva maradt a szám :) Nagyon boldog voltam. Azt is mondta, hogy legyek az, aki lenni akarok, aki én vagyok! Legyek az első a magam számára az én életemben. Ezt sokszor elmondta. No, annyira meghatódtam ez alkalommal, hogy át kellett mennem a másik helyiségbe -ahonnan páratlan lelátás nyílt a tengeröbölre és a kismillió, szikrázó napfényben fürdőző csónakra- és zokogva sírtam. Aztán visszatértem a konyhába, hűtőt pucolni, de előtte azért ismét jóóól megölelt. Minden rendben lesz "béb" megszólítással.... Hhhh. Mózi :) Nos, hazaért a Kiffiam, meg kell etetnem. Amúgy tud enni egyedül is, de hát na... :) Majd mesélek még a Gonosz Triumvirátusról Jó Főnököm körül, a koleszos és "albérletes" életemről, arról, hogy mi mindennel üzleteltem, illetve vettem, a cseriti shopokról, a repülésről, az utolsó pillanatokban megismert emberekről, és amolyan barátfélékről, akikről végül, meg már itthon derült ki, hogy valójában nagyon kedveltek. Ja, és a TENGERRŐL feltétlenül, meg az utazgatásainkról is. Megyek etetni és enni, és ismételten nekifutok elűzni a depressziómat. Sziasztok! :*

Nem is tudom...

Szia Kedves Mindenki! Régen jártam már errefele, sok minden történt. Némelyek apró semmiségek, némelyek annyira nagyok, hogy azért nem tudtam megírni őket. No, meg a tömény időhiány. Az időmet pedig (elég egyszerű) alvásra fordítottam. Itthon vagyok, és nem jól! Küzdök a tömény depressziómmal. Örülök, amikor olyanokkal találkozom, akiknek fogalmuk sincs erről (de jó nekik, és ne is legyen!) és az élet olyan alap kiinduló helyzettel áldotta meg őket, hogy jól érezhetik magukat a bőrükben! Nálam is ez a cél! :) Bár még nagyon-nagyon messzinek tűnik... Fogok most már írni rendszeresen, reményeim szerint. Itthon, gépről, gyorsan és sok képpel. Ez a terv :) Igénylem, azt hiszem újra ehhez a segítséghez is nyúlok. Rendszerezni és összeszedni magam. Ami Angliát illeti, vegyes tapasztalataim és még vegyesebb érzelmeim vannak onnan. Még mindig nincs elég pénzem. Nincs munkám. Nem tudom, hogyan tovább. Még azt sem tudom, hogy mit akarok?! Csak annyim van, hogy nem adom fel. Gyenge vagyok, iszonyat fizikai kimerültséget érzek. Az érzelmeim hullámzóak. a nagyon rossz és a rossz között hullámzanak. Minden nap össze kell kaparnom magam, hogy tovább vonszoljam magam. a gyerekeim tökfejek, a testvéreim felszívódtak, a környezetem agyonterhel a nyűgjeivel, még nem volt időm kipihenni magam, és holnap szüret. A lüke Kiskölköm nagy nehezen beprotezsáltam holnapra szüretelni, mert ügyes is, és annyira akar pénzt keresni. Erre délután üzcsit küld, hogy jahj, hát holnap osztálykirándulás van ám. Senkit nem találtam helyette... Szóval... Tudjátok kegyetlen az Élet, de néha nekem is annak kell lennem: holnap nem megy osztálykirándulni, jön szüretelni, és még a 2.500 Ft-ot is el fogom kérni tőle, amit kidobtam miatta az ablakon. (Tudniillik, nincs pénzem hétvégére kajára!) Ma eltemettük Vilma Anyukáját :( Feneketlen kút, feneketlen szenvedések, hiábavalóság. Persze, az életem Isten kezében, és bízom... De nincs jó kedvem, bocsássatok meg...

Legyilkolva

Sziasztok Drágáim! Néha kérdezitek, hogy vagyok? Meg, hogy miért nem írok? Most csak éppen, hogy nem sírok, a nyakam befeszülve, úgy ülök a kanapén a telefonommal a kezemben. Szörnyű! Ahogy élek itt, Angliában, azt hiszem, hogy ennél megalázóbb már csak az lehet, ha minden nap megerőszakolnak, megvernek vagy megölik az ember gyerekeit a szeme láttára... 😕 A totális kiborulás szélén állok. Másokkal lakom irgalomból -nincs SEMMI magánéletem. Nem tudok időben aludni, mert a hálószobám a nappali és a konyha közt egy felfújható matrac, amit akkor tudok letenni, ha a házigazdák lefekszenek. Volt, hogy egy éjszakai műszak után, a hajnali előtt 2 és fél órát aludtam. Tévéztek. Nincsenek ilyesmire tekintettel. Ma adok nekik egy csomó pénzt. Persze az sem fog segíteni semmit. Ma rosszul lettem a munkahelyen, mert megjött a Főgonosz dolgozni, és már annyit keresztbetett nekem, hogy attól is irtózom, ha egy légtérben kell lennem vele. Haza kellett jönnöm. Félúton negyed órát ültem egy padon -a hely gyönyörű volt, szó se róla- mert minden erőm elszállt. Az autószalonban nem vagyok hajlandó több ócsárlást és alázást eltűrni, így tegnap "csak" éjjel fél 11-ig voltam, és nem vállaltam a mai műszakot! Mindig mindent bevállaltam eddig. Mindent. Délután felhívott a főnök... Kértem tőle fél órát, beszélgetni sok mindenről. Lesz neki. Ő kérdezte, mikor jó nekem? Szédülök, annyira rosszul vagyok már mindentől... Lehet, hogy holnapután hazamegyek!!!

A jövő szép ígérete

Amióta (hosszú vajúdás után) eldöntöttem, hogy hazamegyek, minden jól alakul! Hozzá(m)rendeződik minden. Nagyon sokat köszönhetek főnökömnek/barátomnak/tesómnak, Moses-nak. Nem túlzás, hogy megváltoztatta az életemet! Isten őt küldte nekem segítségül a nyomorúság idején, hogy hatalmas csavart adjon az életemnek! Engedelmeskedek. Kezd minden jóra fordulni! ☺ Hazamegyek. Állítom, hogy más Hawaii-ra nem készül ekkora lelkesedéssel, mint én a kis kuckómba-vackomba a családomhoz, barátaimhoz! ☺ Hosszan mesélnék, ha nem fél órája értem volna haza és ha nem fél óra múlva indulnék újra munkába. Tegnap éjjel is 2-kor végeztünk. Szóval csak annyi, hogy Moses ma megerősített benne, hogy a tavaly megbeszélt projektünkben (aham, amikor én angolul "tárgyalok" wihihi) szóval a nigériai építkezésen számít rám, és az öcséimre. Decemberben szeretné kihívni őket két-három hétre ide. Gondolom próbamunkára és elbeszélgetésre. Isten kegyelmes. Jósága végtelen. Megeleveníti a száraz csontokat is, és a holtak újraélednek ☺ Ez vagyok én. A holt, akivel Isten mindig csodákat tesz. Mert Ő ilyen jó ☺ Nektek is csodákat kívánok! Minden napra! ❤❤❤

A szívem már otthon van

Igen!!! ☺☺☺ Rengeteget dolgozom. Pont. Szeptember 7-én hazamegyek. Pont. Pont jó lesz. Pont. Alig várom!!! Az élet szép. Már most boldog vagyok!!! Pont.

Salterns Marina

Menni vagy maradni? Ezen hezitálok hetek óta, különösen az utolsó öt napban. A kérdés hamarosan eldől. Sokan segítenek átgondolni a helyzetet és biztosítanak szeretetükről akár így, akár úgy döntök.

Salterns Marina

Menni vagy maradni? Ezen hezitálok hetek óta, különösen az utolsó öt napban. A kérdés hamarosan eldől. Sokan segítenek átgondolni a helyzetet és biztosítanak szeretetükről akár így, akár úgy döntök. Addig is, amíg hazaérek elküldöm Néktek üdvözletemet Angliából, ahol ma forrón sütött a nap. Ma itt dolgoztam: