Feledhetetlen Arnim

Csak feldobtam egy gondolatot, ami vissza-visszatér...
Meg egy személyt, aki mindig-mindig visszatér.

Nem tudom elfelejteni. Nem tudok nem sóhajtozni.
Nem tudom nem azt gondolni, hogy az Igazim lehetett volna.
Hogy az Igazim...

Bárcsak soha többé ne tudnék róla, bárcsak elfelejteném örökre és teljesen. Bárcsak soha ne keresne már, mert így csak rendre kiszakad a szívem, és belepusztulok a legyőzhetetlenbe...

Még hogy a boldogságunk egy személy függvénye???
NEM IGAZ!!!

Vagy mégis?......................................

Szürreális

Próbáltam megkeresni a legjobb szót, ami kifejezi, mi a helyzet a munkahelyemen, milyen a főnököm, a családja és ennek az egésznek az összefonódása, de annyira speciális, hogy csak az érzést sikerül valamelyest bekanyarítanom... SZÜRREÁLIS.

Néha azt gondolom, nem, ez az egész nem velem történik! Nem lehet, hogy velem!!! Az nem létezik!
Komolyan mondom, sokszor kívülről látom az eseményeket és nem tudom, hogy most akkor eljött az ideje, hogy végre hangosan felsírjak, vagy nyugodtan törjek ki fennhangon kínos, amolyan már minden mindegy típusú röhögésben?!

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy alázatos vagyok és kitartó, vagy tök hülye?! Annyira ideges vagyok nap mint nap, hogy a csontjaim fájnak, mire már hazajöhetek. A csontjaimat érzem, mintha valami sötét szürke, gonosz füsttel telnének meg, ami öl.
Pfff...

Ma majdnem megfogtam a bringámat és majdnem felpattantam rá, hogy csókolom, akkor én most hazamentem, de nem jövök holnap! Se!

A munkába betanultam és megy is! Hibátlanok a pénzügyi zárásaim, a számláim, és úgy alapvetően minden klaffol, de elviselhetetlen személyiséggel rendelkezik a főnököm. A viselkedésén próbálok "faragni", de ezek csak egy-két napig hatásos dolgok.
Már olyan szintű gyomoridegem van tőlük, az egész rosszindulatú, utálkozó bagázstól, hogy -én, a nem bőgős- mostanság már reggel is bőgök. Előre...

Holnap részletezem.
Most megyek, kihúzom a gépet az áramból, mert közeleg a vihar...

Sziasztok! Kellemes keddet :)

Pistuka

A munkahelyi bizsergés magyar hangja. ☺☺☺
*hhhhh*

Nyertes

Nagyon izgulok, az utolsó negyed óra van hátra az eredményhirdetésig. Kettes számú Kislányom épp a Hungaroringen várakozik, hogy megtudja, megnyerte az autót.
Én tudom, hogy igen! ☺☺☺
Majd jövök még☺

Oli gitározik

Itt ülök a gépnél, eregetem ki a fáradt gőzt...
Olvasgatok és próbálok megnyugodni. Mondjuk, most egész jól vagyok. Normálisan zárult a hét, rengeteg mindent megtettem ennek érdekében. Túlléptem a saját árnyékomat egy párszor ahhoz, hogy önértékelésem legyen, és pipát rajzolhassak ez a hetem végére is. Kész! Megcsináltam! :)

Oli gitározik :) :) :)
Itt ülök az Ő szobájában és írogatok. Ő meg zúzza a húrokat. Hhhh -olyan tehetséges! :) Igen-igen: elfogult vagyok! :) Jóóó hangosan keni neki, most halkul. Csak abba ne hagyja. Úgy szeretem hallgatni :) Megnyugtat, és felemelő látni és főleg HALLANI, milyen sokat fejlődött!

Az úgy volt, hogy kapott tőlem egy gitárt azt megerősítvén, hogy támogatom a pozitív céljai elérésében, csak ne dohányozzon, ne pusztítsa magát!

Azt mondják, nem szabad szigorúnak lenni a gyerekkel, meg megtiltani neki dolgokat -hagyjuk már... Dehogynem! Tudjátok mit mondott, amikor rákérdeztem, apja nem akadt-e ki azon, hogy bagózik? Azt válaszolta: "Nem szólt semmit. CSODÁLKOZTAM IS RAJTA!" Szóval a gyerek igényli, hogy ha rosszat csinál (mert nagyon is jól tudja, hogy mikor csinál rosszat és hogy az rossz, amit éppen csinál) igényli, hogy mindenért megkapja a "jutalmat" -akár dicséret jár és megerősítés, akár szidás, helyreigazítás vagy (jujj!) büntetés. Érzik, tudják, és várják! Mert a szülő nyújtotta korlátok közt érzik magukat biztonságban.

A lényeg az (mert nem a kölyköm ex-dohányos múltjáról akartam írni) hogy szereztem neki egy gitárt. És magától kezdett el pengetni, tanulgatni. Ja, egy húrja hiányzott is :D Eltelt bő két hónap mire lett A-húrunk. Addigra megtanult egy csomó akkordot, és azt, hogy hogyan lehet lepengetni az A hangot -húr nélkül. (A szakmaiatlanságmért ezer bocsánat, én egyáltalán nem tudok gitározni, és ne mondjátok el senkinek, de nem is gerjed bennem vágy megtanulni)
Szóval Olivér minden nap játszott. Minden este felkucorodott az ágyára és nyúzta a húrokat. Pár nap múlva már két könyve is volt, gitársulik. Utána neten talált ilyen pengetős videókat, leírásokat. És képzeljétek, tényleg minden nap játszott! :)  Vagyis játszik, azóta is :) Legnagyobb örömömre. Annyira jó hallgatni! :)

Kitartó, szorgalmas, alapos. Általam tanulandó tulajdonságok!!!
Szóval gitározik. Ül az ágyán most is. Félhomály van. Csendben vagyunk amúgy, én klimpírozok, Ő játszik. Betanult részeket, de sokat improvizál is. Változatos. Néha lassú, néha gyors és erőteljes. Néha meg csak pár hang, mint az esőcsepegés. Van hogy azt gondolom, zeneszerző lesz ebből a gyerekből (többek közt) máskor meg, hogy mi ez a macskanyávogás?! :D

Istenem, olyan jó megnyugodni! Olyan jó, hogy vagyunk egymásnak!
Örülök :) (Azért írom le, hogy ne mindig csak nyavalygást olvassatok tőlem)

Puszi Mindenkinek!
Oli gitározik... :)

Jól megy....

Hétvégén már totál elegem volt a munkahelyem minden nyomorából! Alig bírtam kiheverni a három nap alatt. A torkomon éreztem a fojtogató légkör szorítását. Már hétfőn ideges voltam amiatt, hogy kedden menni kell dolgozni. Előtte héten két reggel is fájt már a gyomrom, úgy mentem be. Tegnap elsírtam magam, mikor kiment a főnök. Szerencsémre nem látta!
Ma már odáig sikerült jutni a dolgoknak, hogy 11-től szédültem és hányingerem volt. Izzadtam, mint a ló és zsongott a fejem. Elviselhetetlenül viselkedik számomra! Erzsi mamánál voltam ebédelni és kimentem a folyosóra, hogy ne lássa, hogy sírok, de utánam jött, mert nem tudtam visszatartani, annyira zokogtam.
Aaaaannyira aranyosat kérdezett, meg is vigasztalódtam rögtön: "Mi a baj, Amálka, bántott valaki?"
Egyem édes szívét! Az én anyukám. Pótanyukám! Egyben olyan nevetséges is ez a kérdés. Nem? BÁNTOTT valaki? Mire is gondolhatott? Mert nem pofoz fel senki, de igen, folyamatosan bánt a főnök és egy-két kolléga. A főnök keresztül tapos rajtam, aláz ahogy csak tud. Kiszívja minden energiám és minden nap földbe döngöl.
Erzsi mamának aztán panaszkodtam egy csomót. Közben ettem egy kevés fasírtot. Nem sokat mert megfájdult a gyomrom.
Melenget a kérdése azóta is, hogy bántott-e valaki? Igen! Szorongok minden nap, de majd mindig eszembe fog jutni, hogy Ő velem van!

Remélem titeket nem bánt senki!!! ❤

Füled botja se

Voltatok már úgy vele, hogy amiért régebben megőrültetek, vagy elképesztő vonzással, egyértelműen vonzott valami, vagy rohantatok "A" lehetőség felé, most ugyanazért a fületek botját se mozdítjátok? Illetve a fületek botja se moccan meg a hallatán?
Pedig a lehetőség ugyanaz?

Fura, hogy' változunk,..

Szóval én nem megyek holnapután Angliába!!! :D
Meg is halnék, ha most éjt nappallá téve olcsó repjegyet kéne keresni, ruházatot összeállítani két hétre, rohangálni, időpontokat egyeztetni, szállást szervezni, számolgatni mennyi lesz a bevétel, hogy éri meg, hány helyről kell elkéretszkedni. Huh, NEM!!!

Én úgy vagyok vele, hogy "amiben nincs benne az Isten" az nem húz. És nem is kell!
Ma jött levél Anitától, hog yholnaptól munka odakinn két és fél hétre.
Kössz, nem! Így nem!
És érdekes: Oli is azt mondta, hogy ááá, anya, így nem!
Édes kölök! :) Jól érzi-tudja a dolgokat.

Szóval maradunk itthon egyelőre, ez nem az a nap!!! Nem az az idő!

Ránk most más lehetőségek várnak.