Kirúgtak!

Igen. Hétfőn munka után elbeszélgetésre hívtak be (mostanság elég sűrűn volt ez) és én akkor már tudtam, hogy mi lesz. Pontosabban éreztem.
Régóta sz@r volt a helyzet, nem mintha nem tudtam volna már a második napon, hogy hülyeséget csináltam azzal, hogy oda jelentkeztem dolgozni. Az az igazság, hogy a "kenyeret-kell-tenni-az-asztalra"-program sok mindent felülír!!! Azt is, ha látod rögtön az alkalmatlanságodat, meg azt, hogy a kihívás mindig is meg fogja haladni a képességeidet... Mindezek tudatában valljuk be töredelmesen, a hegesztéstechnikai piacon csúfos kudarcot vallottam.
Amellett, hogy kisfőnök a harmadik napon kimutatta a foga fehérjét -és azóta is folyamatosan vicsorgott rám- a kis takony, 23 éves kollegám, Benő, egy flegma, lekezelő bunkó volt. Lusta és nagyképű, ha a gyerekem viselkedett volna így velem, már egy párszor nyakonvágtam volna!!!
Szóval Csillagvirágszálaim, engemet elbocsájtottak, amit egyrészt nem bánok, mert bolondokháza volt, másrészt viszont az orrom alá dugott, előre megírt közös megegyezés kissé hidegzuhanyként ért, bármennyire is rugalmas vagyok.

Nagyon jó itthon! 😊 Varrtam ma, kertet csináltam, kozmetikusnál voltam -ééés isteni volt!!! De nem tudtam még felocsudni, mert nem mondtam még el Olinak... Nem mondhatom!!! Dolgozik egész nyáron, és épp a napokban léptették elő egy nagy német cégnél☺ Kis diákmunkásból project asszisztenssé. Ha tudnátok miket csinál! Rábíztak egy felnőtt, diplomás munkakört...Szóval most Ő van olyan helyzetben, hogy kímélni kell, talán jövő hétvégén elmondom... Erzsi mama elől is bujkálok. Meg mindenki elől. Basszus! Én senkinek sem akarok magyarázkodni!!!

Pénteken még be kell mennem a papírjaimért meg a béremért.
Hogy mit érzek? Semmit! Hónapok óta tartó gyötrődés ért véget. Hozzáteszem, másfél hónapja én beszéltem velük, hogy vegyenek fel helyettem mást, mert nem tudom betölteni a feladatkört amire felvettek. Marasztaltak. Jólesett, de már nagyon a végét jártuk eddigre.

Ami igazán örömmel töltött el, hogy megdicsérték, hogy becsülettel végeztem a munkámat, látták a nagy igyekezetemet. Nagyon kedves személyiség vagyok. Bármikor visszamehetek egy kávéra faszt! és tisztelik, hogy töretlenül kitartottam egy számomra testidegen munkában mindvégig... 😊
Hát, legalább ennyi jó volt abban, hogy seggberúgtak...

Pápuszi: Amálka, fájó fenékkel

Valami van

Nem tudom, mi?
De feszít. Vagyis sok minden és most már ideültem, úgymond kényszerítettem magam, hogy írjak, mert nem akarok megbolondulni!
Szívinfarktusban kinyiffanni pláne nem!

Valahogy mindig úgy érzem mostanában, hogy az életem egyik része, pillanata sem nyilvános: se ami nagy horderejű, se ami picike. Nem tudom, mi van velem?! Régen nem voltam ennyire zárkózott. Ennyire nem!
Persze, sok mindent meg akar az ember oldani maga/magában, vagy vannak, amiket kikiabálni nem akar, de hol van a határ? Azt hiszem, nem találom.
Zazulásig megkukultam.
Beszélj, Amálka, beszélj! Gondolkodj!

Erzsi mama
Tesóim
Munkahely
Olivér
Sikerek kontra iszonyat szegénység
Pénztelenség miatt elintézetlen dolgok
Fábián Juli
Farkasszemezés a halállal
Szerelem kéne, s minden jó, ami ezzel együtt jár
Most akkor beleszerettem az unokatesómba vagy nem? (Bele ---> ne kufircolj a kuzinoddal!)

Sok jó is történik velem ám... :)
Ui.: remélem a kuzin is összekeveredett -legalábbis azt írta, sokat gondol rám.......

Összetört örökre

Ma összetört bennem valami a testvéreimmel és a nagynénémmel kapcsolatban -örökre!

A mai nap történései után nincs több vissza, nincs több pardon, nincs több bocsánat!
Egyáltalán nincs semmi tovább!

Hogy hosszú éveken keresztül lekezeltek, gúnyoltak, kinevettek, megaláztak, de én mindig megbocsájtottam nekik és foggal-körömmel ragaszkodtam hozzájuk és tartani AKARTAM velük a kapcsolatot, mert hát a család az család!
Módfelett cinikusak voltak velem mindig. Minden alkalommal bántottak, de én mégis újrakezdtem -nem vagyok az a könnyen feladós fajta!

De ma... Ma majdnem meglincseltek...
El tudjátok képzelni, milyen az, amikor hét testvéred, AKIKET SZERETSZ, körbeállnak és üvöltöznek veled egy népszerű étterem parkolójában, hogy te milyen szemét vagy??!
És a képedbe vágnak (ordítanak) 25-26 évvel ezelőtti dolgokat, amikre te már egyáltalán nem is emlékszel?

Ilyen kollektív gyűlöletáradatot még sohasem zúdítottak a nyakamba. Összeomlottam. Teljesen a földbe döngöltek...

NINCS TOVÁBB!
VÉGE!

Furcsa megválni a családodtól egy életre, de most már hányok tőlük!

Meglepi

Jáááj, hát milyen édes meglepetésben volt részem ma reggel... :)

Olyan szépen alakulnak a napjaim mostanság egyébként.
Nemcsak azért, mert Zé esténként meglátogat és kellemesen töltjük az időt, hanem mert a munkahelyemen is el tudom már viselni a helyzetet (jah, azért ennél nem több!) és minden kezd egy bizonyos komfortzónába kerülni! :) Tíz évi zaklatottság után, kábé...

Szóval: Csabim vitt tegnap dolgozni, elég szeles idő volt és csepergett is reggel, majd délelőtt is szomorkodott még az idő kicsit. Picim aztán munka után is felszedett és gyors hazaszalajtott.
Már reggel kijelentette, hogy tizenhét nullanullára kész kell lennem, és kint állni az utcán! :D Mondtam neki, hogy képtelenség, és ha jól végzek, akkor is nullaöt. Na jól van, azt mondta, annyi még belefér :)
Mondta, hogy sietnie kell, 5-kor indulnia muszáj valahova. Hova??? Nem kaptam választ. Nagyon megijedtem...
-Ugye nem csajozol? Ugye nem csalod meg Vivit??? Én nem tudom, mit csinálok veled, gyerek, ha ezt megteszed ezzel a lánnyal!!! (Drága Vivink kint van Cambridge-ben, június végéig dolgozik, előre spórol az újabb tanulmányokra, és nyelvet gyakorol, igaz múlt hónapban megcsinálta a felsőfokot angolból. A légiirányításhoz akar jelentkezni. Édesapja repülőgépszerelő egyébként) Csabi 17-én repül ki hozzá néhány napra.

Na, a kutyaütő csak titkolózott tovább. Megy valahova. Faggatom tovább: nő van a dologban? -Anya majd holnap délelőtt mindent tudni fogsz... *vigyorog* Azapádhétszentségit!
Megjegyeztem, ha nő van a dologban, és holnap már tudni fogom, akkor az csak Ilus vagy Erzsi mama lehet... :D

Meg is beszéltük, hogy felvesznek engem is ma délelőtt, amikor Erzsi mamával indulnak a piacra.

Ír reggel, hogy 9-kor itt vannak. Elkészülődtem, ki is álltam a ház elé, jöttek. Erzsi mama elől. Valami világos kabátban. Nincs is Erzsi mamának világos kabátja. Kulcsolom a kaput. Indulok hátra, hogy beszálljak. Romlik a látásom sajnos, meresztem a szemeim. Erzsi mama elől. DE HÁT EZ NEM IS ERZSI MAMA!!! :O :O :O
EZ VIVI!!!! :D <3 <3
A szám tátva maradt... Ők is nevettek :)

Hát, nagyon örömködtem, de meglepődtem! Hát Teeee??? De örültem neki!!!
-Tegnap volt a felvételi teszt a légiirányításnál, és ezért hazajöttem, de meglepetést akartunk :) Sikerült!!! :D Nagyon megszeretgettem :) Félútig csak próbáltam lehiggadni a nagy meglepődésből.

Szóval együtt mentünk Erzsi mamának krumplit venni a piacra, Viviennel vettünk csirkemellett a húsboltban, aztán kivittük a nagy csokor nárciszomat a temetőbe mama sírjára, így négyesben, aaannyira jó volt. :)  Bevásároltunk a Texcóban, és hazakocsikáztunk.
Istenem, micsoda élmények!!! :)

Nekem EZEK az igazi élmények!
Élvezni egymás társaságát, szeretni és szeretve lenni. Élni az életet a maga egyszerűségében.

Hála érte... <3

Húúúú........

Hát, húúúúúúú...... :D :D :D

Gondoltam, élménybeszámolónak ennyi elég... ;) :D

Ui.: a bőröm látványosan kisimult :D

Mögvót (Randi 1.rész)

Még mindig kuncogok... :) :) :)

A betyár kölke (Zé, az unokatesó) kissé spicces állapotban érkezett (Húsvét van, no) és mivel szódát nem hozott, töményen iddogáltuk a rozét. Én vigyorgós-kacarászósra ittam magam, ő tántorgós-nagyon viccesre. :D

A kanapén kucorogva mesélt sokat, azt hiszem a jó házifröccs megadta az alapot, jól elvoltunk. Oooolyan illata volt, hogy majdnem ráugrottam, ahogy megpuszilt megérkezésekor... Hűűű...

Ő kezdte amúgy. Tudjátok, mikor magyarázás közben hozzád ér a keze, aztán megpaskolgat "véletlen", azután pedig ott felejti a kezét. Aztán, megfogta az enyémet. És így tovább.

Megbeszéltük, hogy rokonok vagyunk-e? Rávágta, hogy NEM!!! :P :P :D Szóval -mondom- megtagadod a rokoni viszonyunkat. Azt mondta, határozottan!

Hát, kérem szépen, én ma meg lettem csókolva, és összebújtak velem, és spicces állapotukban ölelgettek, és ha hagyom magam bizony, nem szűzlányként ébredek holnap reggel... :D
De nem hagytam! :P

Ui.: majd legközelebb... ;)
Ui2.: az holnap van............

Ui3: állítólag kb. 2015 óta vágyott erre az alkalomra.....(?) :O
Jó éjt! :)

Húsvét hétfő reggelén

SOK SZERETETTEL KÍVÁNOK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KEDVES MINDNYÁJÓTOKNAK!!! :)  <3

Kicsi Szentemet is feltettük kora hajnalban a menetrendszerűen, Húsvét reggelén Prága városába közlekedő, néptáncos autóbuszjáratra! :) :) :)

A megelőző maceráról inkább nem szólnék, mert mindent (MINDENT!) felülír az öröm, hogy mehet, világot láthat, örülhet, élvezheti az életet, mert Ő aztán tényleg megérdemli... <3

Ezek mindig annyira ünnepélyes és nagyszerű pillanatok, mikor felszáll  a kis nyüzsgő, jókedvű csapat -AZ A RENGETEG MUNKA UTÁN- a buszra, bezáródnak az ajtók, és elindulnak. Viszik az életszeretetünket, a szépséget, a rendet, kedvességet, ajándékokat (rengeteg bort -ja erről mi, szülők nem tudunk) és viszik az Országot a szívükben. A jóhírünket <3

Két hivatalos fellépésük lesz Prágában.
Kértem őket, hogy sok képet készítsenek, Olira pedig direkt ráparancsoltam, hogy legyen rajta  a fotókon! :D

Ui.: Picikém nem emlékszik rá, hogy 2005-ben járt már kinn az egész család Prágában, de én tudom bizonyítani :D

Íme:

Balról a fentebb említett Személy :D

Prága főterén -Szűz Mária templom

Sörözgetünk-kávézgatunk-hűsölünk. :) Volt vagy 40 fok árnyékban...

Szivárványszínű épületek a szállásunkkal szemben

A Károly hídon :) <3

Ezt az épületet az Újvárosban úgy hívják, hogy Táncoló Házak :)

És itten vagyon az én nagy Ű-m :) Csípős hidegben, de nagy várakozással ;)