Erzsi mama pojénkodik

Az én Drága Erzsim annyira vicces nő volt fiatal korában! És én annyira szerettem! Mindig rajta lógtam, nagyon sokat voltam vele gyerekkoromban.

Igazi példaképem!!! Jóravaló, dolgos, sok mindenhez ért, talpraesett, és nem utolsó sorban felnevelte a húga árván maradt kilenc gyerekét. Húsz éve ment erre. Mai napság már 73 éves. Én meg 43 :)

Néha annyira utálom! Olyan tapintatlan és nyers, hogy kötélidegzet kell hozzá, hogy hétről-hétre megbocsássak neki, és ne határozzam el végleg, hogy soha többé a tájára sem megyek. de aztán... Aztán mindig minden nyűgjén túllépek. Ha Őt kivetem az életemből, akkor vajon ki maradhat benne???? Mert igen kevesek érnek fel hozzá!!!!!! Igen kevesek!
Szóval nagy levegő (a tüdőm már patyolat tiszta!) és megyek hozzá megint és keresem és csak úgy beugrok hozzá mun-ka után. (Mindig olyan jó rend van nála, szép az udvara, kertje és mindig süt hétvégén)

Na mindegy, ennyi volt  a történelemóra, azt szerettem volna leírni, hogy tegnap is átmentünk hozzá a fiúkkal, akik hamar kihúztak az udvarra marháskodni. Én meg érdeklődtem az előző napi cserepezésről tőle, mert Csaba öcsémnek volt segíteni. Kérdeztem, hogy "Magán kívül volt segíteni más is?"
Erre mit válaszol a komoly nyanyikám:
-Én magamon kívül voltam, de nem volt senki más!

:D :D :D
Tót vér: mun-ka, humor, szeretet! :)
Jaj, de szeretem! :)

Krasszívüje júbki

No. A szép szoknyák fedőnevű titkos akcióm ma folytatódott -magától! ;) :D

Mire hazaértem, mind eltűntek!!! :O

Sejtettem én, hogy a két, minden hájjal megkent nagynéném keze van a dologban, fel is hívtam Erzsi mamát (73 éves) hogy a Manci vitte-e el a ruhákat (75 éves). Nem!!!

Erzsi vitte át magához, majd jött hozzá Manci, aki elvitte Ilka néninek, aki majd kiválogatja ami kell neki... :) Még nem tudom, mi kell neki, de bízom benne, hogy egyszer csak jön Mária nagynénikém egy nagy halom pénzzel és a megmaradt darabokkal! (Mert hát ugye ők azt is megbeszélték maguk között a Drágácskák, hogy mi nem kő az mögy a kukába! Dehogy mögy!!!)Áhhh!
Milyen cukik, hogy eldöntötték nélkülem az én, vagyont érő holmijaimról, hogy ha nem tetszik a barinénijüknek, akkor ők a felesleget szemétté nyilvánítják. Sosem fogom megérteni a mi családunkban dívó szokást, hogy a máik helyett/fölött/mögötte/tudta nélkül döntünk a megkérdezése nélkül. Meg is mondtam nekik, hogy ami nem kell, azt legyenek szívesek visszahozni nekem! 

Amúgy cukik ám!!! :)

Ui: hamarosan beszámolok a hatalamas pénzösszeg megérkeztéről! :)

Ui2: remélem!!!

Tót szoknyát tessék!

Várom a nyannyert, akit a nagynéném ígért be még múlt héten, ma délután KETTŐRE, és már fél három van! Nem tudom tisztelni azokat az embereket, akik nem tartják magukat az időhöz, amit megígérnek!!! Sőt, nagyon fel tud bosszantani az ilyesmi.Én nagyon beosztom az időmet, sok dolgom van, a legtöbbször alig érem utol magam, hajtok egész héten, és akkor egy nyugdíjas banya, aki ráér bármire, szórakozik velem :(

Remélem megjön, mert délelőtt kábé két órát pakoltam a pincében, hogy hozzáférjek a ruhákhoz, aztán még majd egy órát rendezgettem a szlovák népviseletű szoknyákat, halenákat (felsőket) csepcákat (főkötőket) meg a kendőket. Ha nem jön értük, megeszem ebédre!
Nah, mérgelődés helyett elmegyek felmosni az előteret! :)

Tót szoknyát tessék, tót szoknyát tessék!

Szent Tekercsek

Sajnos nem jártam Kumrámban, és sajnos nem illatozik a konyhapulton sem egy tányér piskótatekercs -pedig azt most annyira tudnék enni!

Csak annyi történt, hogy múlt hétvégére mindent bevásároltam bőséggel: fiúknak is készítettem a koleszba viendő kaját, vasárnapi ebéd is volt, tyúkhúsleves miegymás, és Ati is itt volt egész víkendre vendégségben.Több lista is volt nálam, nehogy véletlen elfelejtsek valamit, de olyan ugye nincs! :D Csak elmaradt valami. Egyetlen kis szösszenet: a vécépapír... :)
Jó-jó, volt még két tekercs, nagy szükség esetére volt még papírzsepi is, de vasárnap estére csak kifogytunk majdnem mindenből :D

Ekkor érkezett a "felmentő sereg" egyik barátnőm személyében, akit idevonzott a tyúkhúsleveském illata, illetve gondolata. :) Megvacsizott, dumcsiztunk és indult hazafele. Egyszer csak kipattan a kocsiból, és hátraszalad a csomagtartóhoz -hu, majdnem elfelejtettem- felkiáltással, és kikap belőle két guriga klotyópapírt! :D
Őszinte leszek, ezek most nagyon jól jöttek a családnak! :D
Mondtam is neki, hogy: -EZEK MOST SZENT TEKERCSEK!!! :D

Fokkefecsere

Az ember lánya időnként, pár hónaponta, lecseréli a fogkeféjét különféle higiéniás okok, szőrkopás okán. Én legalábbis így szoktam.

Múlt héten vasárnap este is megragadtam a kis sikálót és vidáman körbemosogattam vele bűbáj fogacskáimat. Meg kell mondjam, valahogy elég furának éreztem a fogkefémet, mintha a sörték íve nem lenne olyan, mit volt.. Hm?... Megérett ez is a cserére -gondoltam, aztán gyanútlanul elmentem szundikálni.

Kedden este átjött a Lányom, sokáig beszélgettünk, majd az ajtóból visszakérdezett, távozóban, hogy "Anya, Ati nem hagyta itt véletlenül a fogkeféjét??? Olyan sötétkék volt neki!"
(Azt hittem elájulok, mert megvilágosodtam, visszaléptem a fürdőbe, és bambán megállapítottam magamban, hogy van ott egy sötétkék fogkefe, de az NEM AZ ENYÉM!!! Jaujjj!)
Ránéztem Mercire, és azt hiszem minden kiült az arcomra, mert csak annyit mondott sopánkodva-félig nevetve, hogy: "Nnneee, nem akarom tudni!!!" :D

Hát pedig de!!! :D Vagy hat alkalommal Ati fogkeféjével mostam fogat! (Fúúúújjjj!!!!)
Ez van, bármennyire is kiráz a hideg... :D
Most már tényleg itt az ideje, hogy vegyek egy újat! ;) :D

Vasárnap a büfében

Kellemes reggeli beszélgetés után indultam útnak az ismeretlen felé: a buszmegálló büféjébe.
Igen-igen ez AZ  a büfé...
Nem volt nehéz a munka, mindent megcsináltam egy óra alatt (levelek összesöprése a bejáratnál elől és hátul, felmosás mindenhol, és törölgetés és árukészlet elrendezése) csak nagyon hosszúúúú volt  a nap és unalmas.
Du. beugrott egy barátnőm, ha nem tette volna, belepusztulok az uncsizásba: már minden pletykalapot, Mórickát, Kisállattenyésztők Lapját és egyebeket kiolvastam, sajna elfelejtettem értelmes olvasmányt vinni magammal.
Ma kábé akkora forgalmat bonyolítottam, hogy kifizették a béremet belőle (szóval nem sokat...)
Egyébként megyek majd vasárnaponként: nagyon kell a pénz... Hiába a sok ellenérv: pénzért tudok kenyeret venni!
Tényleg elvégezhető munka, belejöttem a pénztárgépkezelésbe is, meg mindenbe, ügyesen készítek kávét, csak unalmas és hosszú és alig van vevő vasárnap.

Hát ez egy unalmas bejegyzés lett egy unalmas vasárnapról. Holnap meló, hurrá :P
De azért örülök ám, mert ügyi voltam ;) És lett egy kis pénzünk is :)

Az Isten királyi székén

Tegnap begyalogoltam a városba (Oli mellettem bicajozott) és miután lecuccoltam a barátnőmnél, kimentem a temetőbe.
Már útközben zokogtam, mert magam elé vettem a feladatomat: vagyis mind a négy Gyerekemet.
A kertemben szedett hóvirágcsokrot odaajándékoztam Marcsikának, így valahonnan szereznem kellett négy szál virágot.
Egyik sírról szakítottam négy, szép nagy hóvirágot. Négy szálacskát.
Ahogy bandukoltam az "Éden" felé már nagyon sírtam. (van nálunk az evangélikus temetőben egy emlékhely, ahol a gondnok kialakított egy kis parkocskát a széles és a keskeny út szemléltetésére, az Isten megváltásáról, s arról, hogy mennyire szeret az atya minket)

Csabikám: annyira gyönyörű kisgyerek volt, szőke, szögegyenes haja, kék szemei, fülig érő mosoly. Eleven gyerek volt, nagyon okos, kedves, találékony, tündéri.14 éves volt.

Albert: kis maszat, duckó, tejföl szőke haj, kék szemek, olyan kis mamlasz, de angyali természetű. Mindig együtt Csabival. Drágaságom. 13 éves volt.

Mercédesz: egy szem Lánykám, kicsi Lelkem... A megtestesült báj, ártatlanság, közvetlenség, jókedv és derű. Barátságos és nyitott és szorgalmas, és az a hosszú haj... 10 éves volt.

Olivér: törött szárnyú verebecske lett a határozott, jó kiállású, vagány, nagyszájú kisgyerekből. Vigaszom Ő. Egyedül maradt. 6 éves volt.

Mindegyik kis hóvirág valamelyiküké volt. Csabiét fogtam és bocsánatot kértem Tőle a kimaradt évekért, hogy a pótolhatatlanra ne emlékezzen! Feljöttek előttem az emlékképek 14 éves koráig, elég homályosan, de jól elrejtettem őket  a szívembe, s azért imádkoztam, hogy magamnak is meg tudjak bocsájtani, hogy csak az apjuktól akartam megszabadulni nem tőlük!!!
Albi hóvirágját vettem kézbe és sok minden eszembe jutott, kis cuki mosolya, ahogy odajött illatos puszit adni, meg ezerféle dolog, nagyon bőgtem. Sétáltam az Éden felé, s azért imádkoztam, hogy a Jóisten feledtesse el vele a sok rosszat, ne hiányozzanak neki az egymás nélkül töltött évek, gyógyítsa be a sebeit, és hogy a kapcsolatunk innentől nagyon szép legyen. Hogy megbocsásson nekem a szíve mélyén és én is meg tudjak bocsájtani magamnak!
Merci hóvirágjának rövidebb volt a szára, mint a többié, Kislányom... Ártatlan kicsi Bárány, mit kellett neki elszenvednie az anyja nélkül védtelen... Egyedül lányként a sok fiú között. Nélkülem. Senki nem támogatta, senki nem cirógatta, senki nem törődött vele, nem takargatta be este senki... Bocsánatot kértem tőle a magányért, amit az elszakítottság évei alatt át kellett élnie, és könyörögtem hogy forrjanak be a sebei és teljes értékű nővé tudjon érni teljes szabadsággal, és azt is kértem, hogy meg tudjak magamnak bocsájtani miatta!
Olivér hóvirágját tartottam a kezemben azzal, hogy bocsánatot kérjek tőle, hogy ki kellett szakadnia a meleg családból, miattam. Bár Ő végig mellettem maradt, sokat sérült. azért kértem Istent, hogy pótolja be neki a testvérei hiányát, és hogy meg tudjon bocsájtani nekem amiért nem volt gyerekkora, mert mellettem hirtelen felnőtté kellett válnia. Tudta Ő, hogy Ő a támaszom, Kicsi Szentem.Heléna szerint gyerek már nem lesz, de amire most vágyik, adjam meg neki! Elengedtem Lengyelországba! Remélem meg tudom bocsájtani magamnak, hogy magányos kis különcként kellett élnie, s kértem Istent, hogy ne emlékezzen erre, csak mától érezze jól magát  a bőrében!

Azt kértem a drága jó Teremtő Atyától, hogy söpörje a múlt homályába az életünkből kiszakított éveket, amiket egymás nélkül kellett élnünk. Kértem, hogy segítsen feldolgozni a traumát, ami évek óta kísért engem belülről, s vidámítsa meg a gyerekeim. Kértem, hogy vigyázzon rájuk nagyon, s hogy mind együtt lehessünk majd az örök életben. Ez  a legfontosabb! Mert tudom, hogy az Isten, aki elkezdte a szívünkben a munkát -be is fogja fejezni!!!
Kértem, hogy állítson helyre minket. S olyan anya-gyermek kapcsolatunk legyen innentől fogva, amiről egy szülő csak álmodhat! :)
Tudom, hogy így lesz!

Beértem a kert végére, betuszkoltam magam a keskeny útra (lapjával, -asszem a kövérek nem jutnak be  a mennyországba :D na jó, csak hülyülök) és mikor átsétáltam a kereszten, már nem láttam a könnyeimtől. Olvasgattam az igéket a fekete márványlapokon, s csak folyt belőlem a sírás, s a gyerekeimre gondoltam. Miután mindegyik ige azt üzente, hogy feltámadás után együtt leszünk örök életre Jézussal, így kividult a szívem, s bár erős szél fújt és hideg volt, meleget éreztem. Felléptem arra a helyre, ami az Isten királyi trónusát jelképezi, és egyenként odatettem a fehér márványtábla peremére a Gyermekeimet. Mindegyik hóvirágocskát úgy helyeztem oda, hogy imádkoztam Értük: Uram, kérlek vigyázz az én Csabimra! Rád bízom Őt. Istenem, Albertot is áldd meg, Rád bízom Őt is. Mennyei Atyám, Mercikémet is óvd és védd, ide hoztam Őt is eléd, kérlek vigyázz rá, Rád bízom az életét. Istenem, Olivért is kezedre bízom, könyörögve kérlek, tartsd meg életét, Rád bízom Őt is.

Lassan levánszorogtam kicsit lejjebb, leültem egy padra. Olvasgattam a feliratokat, sírtam, imádkoztam. De nem volt vészes! Nem szenvedtem úgy meg, mint ahogy féltem tőle. Igaz Helénánál már kisírtam magam nagyon, és múlt héten is többször, de alig vártam, hogy eljöjjön a szombat és mehessek. Istenemhez. Lepakolni a terheimet.
Lepakoltam őket. Istenre bíztam a terhelt múltat, és a jövőnket. A szép jövőnket! :)
Megkönnyebbültem, -teljesen. Amikor felálltam a padról és csak néztem-néztem a trónus felé és mozgatta a szél a négy kis hóvirágocskát de ne fújta le, láttam magam előtt a négy gyerekemet, és biztos lettem afelől, hogy Jó Kezekben vannak! Oda vittem őket Isten elé.
Most már minket a régi dolgok nem kísérthetnek. Most már az emésztő fájdalmam is megszűnik, valami új kezdődött.
Tényleg ott hagytam mindent.

Köszönöm Istennek, aki teremtő és újjáteremtő. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy van a rossztól szabadulás! Köszönöm, hogy tényleges újrakezdést kínál.Köszönök mindent! A sok jót is, ami előttünk áll, már most, most köszönöm!

Puszilok mindenkit: Barátnőtök, letett terhekkel