UFO invázió

Leszálltak (vagyis inkább fel) az UFÓK mifelénk. 😊😊😊
Hosszú-hosszú idő után ismét lett annyi pénzem,  hogy némi aprócska beruházást tegyek. Tudom, másnak ez bakfitty, de nekem hosszú évek kitartása és kemény munkája, hogy ennyit is megengedhetek magamnak. Mégpediglen néhány új lámpát. ☺
Tegnap egy szerelő srác ténykedett nálam, megbűvölte az ósdi elektromos vezetékeimet a falban, feltett a nappaliba, Olivér szobájába és a tornaszobába egy-egy új ufólámpát. A nappaliban kapcsolót és konnektort cserélt. Meggyógyította a kinti, hátsó világítást, felszereltettem vele a hősugárzóm talpait, valamint fúrta-faragta a franciaágyamat, hogy éjszakánként, ha nagyobb lendülettel fordulok a jobb oldalamról a balra, akkor ne szakadjon le! 😀
Holnap reggel ismét jön majd, a terv Olivér nagy szekrényének a megjavítása: hátlap felerősítése, polcok rögzítése, valamint faállványzat (amolyan pergola) készítése a két nagy lilaakác bokromnak.

Alább pár előtte-utána képpel demonstrálom a lámpaügyi változásokat.
Puszi Mindenkinek! Szép vasárnapot Nektek!
Ui.: nálunk ma nagy vendégség van 😘

Hellókasziasztok!

Ezer éve készülök beszámolni az angliai életünkről, de olyan szomorú volt az egész, hogy nem volt lélekjelenlétem hozzá. Aztán hazalátogattunk közben, és dolgozni meg olyan sokat kell -és éjszakába nyúlóan- hogy az álmatag délelőttök nagyon gyorsan elszaladtak a következő munkakezdésig. Szóval tényleg nem az a konklúzió, hogy lusta voltam, csak egyéb körülmények miatt így alakult.
Ezentúl hosszabb-rövidebb, de mindenképp gyakori beszánolókra készülök! ☺
Készüljetek!😉😁

A héten egy nyaraló apartmanban voltunk takarítani Christchurch-ben, és a szomszédban ez a járgány állt a ház előtt. Szerintem ilyen autó nincs is!!! 😀

KIRAKAT

Hívás Washingtonból

Épp végeztünk ma,úgy fél kettő tájékán, egy felújított, de még fűtetlen, dermesztően hideg ház takarításával, és ekkor csörrent meg a telefonom.

Moses! 😊 Jó főnököm, drága barátom ❤
Egy hete nem találkoztunk és nem is beszéltünk, már kezdett nagyon hiányozni! Gondtam is rá, hogy megcsörrintem hova tűnt, hogy van.
Erre ma Ő hívott😊
Kérdezte hogy van Olivér? S a többi, mire jeleztem, hogy "épp most végeztünk egy házzal a lányokkal", hogy értse, én most nem szeretnék/nem tudok magánügyekről beszélgetni.
Szóval kihangosítottam és konferenciabeszélgetés lett belőle. Vihorászással.
Közben elmondta, hogy épp Washingtonban van 😮😮😮 Mi? Hol vagy? In di júeszéj??? Yes😊
Nem akartuk elhinni...
Jó lélek kiutazott valami biznic miatt.

Még pár dologról elviccelődtünk így négyesben, aztán letettük.

Sokáig mosolyogtam😊😊😊 A drága felhívott  Washingtonból😊
Annyira szeretem ezt az embert!
Irkásztam is neki miután letettük: üzletről, mindenről. Mindent köszönt.
Mondtam, hogy nincs mit, mindig itt van a szívemben. Azt írta: "ahogy te is az enyémben".

A sok ramaty dolog után, ami az elmúlt napokban történt, és azután, hogy csontig átfagytam a házban -ez a pár kedves mondat megmelengette a szívemet.


Pussz Amál: Washingtonban is gondolnak rám 😊

Első angol reggelim

Ma elfogyasztottam a Hotel Capital-ban életem első villásreggelijét 😀 Az elmúlt napok legszebb élménye volt.
Pár nap múlva adok részletes beszámolót.

Utcán

Ma két óra leforgása alatt lettünk hajléktalanok, voltunk szobát nézni egy fűtetlen büdös házban. és végül dobtak ki minket egy bed and breakfast hotelba. Ezalatt hivtam négy embert segiteni, kértem fizetéselőleget. Kértem bocsánatot Olitól a folyamatos fosért...
Kaptam bocsánatot, bátorító szavakat.
S ezt Olivér szájából:
"Biztos támaszod vagyok, Anya!"

Most tengerparttól lakunk száz
méterre.
Puszi: Amálka -a bajban látszik, ki mennyi

Eszti

Csak hogy a jó és kellemes dolgokról is írjak... 😊
Ugye pénteken bejelentkeztem a kálidzsból, mivel röpke két órát vártam a Gyermekre.
Aki aztán olyan ügyi volt, hogy az angol szintfelmérő után a B2 csoportba soroltatott, ami az itt elérhető legmagasabb szint!😊
Hétfőn kezdi is tanulmányait full-time student-ként. Alig várta, örömmel újságolta hazafelé, hogy mennyire örül, hogy végre járhat iskolába (na, ilyet se hallottam még tőle!) és lesz társasága.
Igaz rajta kívül három fiatal hozta még ezt a szintet, így négyüket egy felnőtt csoporthoz csatolták. Megkapták az órarendjüket is, szerintem tök jó!

Claire, az egyik angol tanárnő odajött bemutatkozni és adott pár papírt, és odasúgta nekem, hogy mivel Olivér teljes idejű tanuló lesz, tudunk támogatásokat igényelni. És kacsintott. Tők cuki volt😊 Nagyon köszöntem. Hétfőn kérünk iskolalátogatásit Mr. Kenny-től, a morcos japán iskolatitkár bácsitól 😀

Mindeközben az aranyos Claire megkért egy srácot, hogy mutassa meg a tantermeket Olinak. Velük mentem én is. Úgy elbeszélgettünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást.

Hazafele mondtam is Olinak, hogy jó kis barátjelölt ez az "Eszti". Nagyon szimpatikus! Oli: Anya! Hogy tudod Esztinek becézni az Estebánt??! Vihogtam. -Hát direkt! 😀
Ugyanis a kis aranyos, 190 magas, fekete hajú, jólnevelt, udvarias csoporttársunk Esteban! 😊 Esteban González.
VENEZUELÁBÓL 😊
Öröm és boldottá! 😊
Arra gondoltunk, hogy lengyel, szlovák vagy kínai osztálytársai lesznek, de hogy venezuelai lesz az első barátja, arra nem... 😊

Hazafele nyelvtörőztünk, hogy ha Magyarország a magyaroké, Amerika az amerikaiaké, akkor VENEZUELA a.... ?
Hihihi 😀

Puszi: Amálka, a Venezuela-barát😊