A Puttonyos fiú esete Tündér Amálkával

Az Égiek elé vitt kérésem beteljesedését várom izgulva holnap.
Vagy másképp -és talán igazabban- úgy fogalmaznék, hogy ügyem felterjesztettem, s hogy hogyan alakul, az a Legfelsőbb és Igen Kegyes Bíróság jól tudja. 😊 Én pedig lelki erőt, tartást és elfogadást kértem akár befogadást nyerek, akár elutasítást. Nekem mindkettő az úgy lesz jó, ahogy lennie kell. Mert már meghaltam ezen ügy számára. Mert már letettem.

Ha véletlen nem értenétek -amit kétlek- holnap a Kuzinéknál szüretelek egész nap. Kuzin lesz a puttonyos.
Nem tudom, hol, s hogy áll a helyzetünk, és erre szeretnék világos rálátást kapni holnap, tudjátok: még ha nem is szavakkal, az ember jól lát mindent a történésekből is, egyesek viselkedéséből, apró jelekből.
Igen, kár, hogy olvasni kell, s nem egyértelmű semmi, de vannak helyzetek, vagyis van úgy minden helyzetben, hogy várni kell. Nagyon sokszor az idő mondja meg. Nagyon sok esetben az idő gyógyít sebeket, az idő hoz megoldást, és a legtöbbször az idő előrehaladtával jobb rálátást kapunk dolgokra.
Nagyon sokszor tapasztaltam meg ilyesmit, hogy elégtétel jött egy idő elteltével. Hogy az események előrehaladásával kaptam olyan visszajelzéseket, amik a szívemig hatoltak, pedig nem is tudtam, hogy bárkinek is fontos lenne az én életem, vagy amit lát velem, körülöttem megtörténni. Sok-sok alkalommal csak várni kellett, illetve hagyni az időt telni. Amikor direkt kell, akkor elég nehéz..
Mint most is...
Várom a megoldást, kérdezem magamban, és kiáltok, hogy van-e jövője ennek az egésznek? Ha igen, akkor remek! Állok elébe!
Ha nem, akkor ki és mikor fog végre szeretni már???...

Nincs baj!!! 😊 Csak azt hiszem, egyre türelmetlenebbül várom azon ígéret beteljesedését, hogy "adok néki segítő társat, hozzá illőt".

Nagyon vágyom társra! <3