Elküldetlen levélbe zárt kérdéseim

Örültem a tegnap estének nagyon J És a megelőző két napnak, már csak az is jó érzés volt, hogy belátható távon belül vagy J

Nem akarok hosszan írni, de azért valahogy csak meg kell fogalmaznom, hogy ne legyek félreérthető, szóval előre is bocsi, ha majd két kilométert kell olvasnod :D

Olyan sok jót látok benned! Olyan sok jót! ERŐT, férfiasságot (amit most arra értek, hogy nagyon nagy munkabírásod van, meg lehet szakítani szinte, kitartó vagy, szilárd, hát meg ugye értem „arra” is, természetesen). ;)
A szöveged levesz a lábamról, de ezt tudod :D :P

Nekem annyira bejön, hogy olyan életrevaló vagy, kis sziporkázó elme, hogy mindig van ötleted, felismered a helyzetekben a lehetőséget. Jössz-mész: én is ilyen vagyok!
Fel tudok rád nézni, mint férfire. Gondolom, a tisztelet is felébredne bennem, bár ez ugye idő kérdése.
Megmondom őszintén, hogy tetszik a bizonytalanságod is –annyira emberi... Én sokszor leplezem, mit érzek, mit gondolok, bár talán jobb lenne mindig őszintének lenni…

Hát, most próbálkozom J

A találkozásaink részemről amúgy „sehogyse” indultak. Csak kacarásztam magamon, meg az egészen, aztán elmentem aludni :D De tudjuk, addig jár a korsó a kútra…
Felkavartad bennem a nőiességemet, igen, először szexuális téren, és én meglehetősen örültem neki, és nagyon élveztem, és –biztos hülyén hangzik, de- hálás vagyok érte! :*

És felkavartad bennem a NŐT is. Aki teli van érzelmekkel, vágyakkal, az óhajjal, hogy kötődni szeretne valakihez, aki odaadó és befogadó, aki vágyik egy nagyszerű férfi társaságára, olyanra, aki hozzá való. Már rég elfelejtettem, hogy milyen valaki társaságában lenni, élvezni az együtt töltött időt, jókat beszélgetni: könnyű vagy nehéz témákról; meg hülyéskedni,  és borozgatni kicsit, akármit csinálni. Elfelejtettem, milyen az, amikor az embernek van támasza, van öröme, van kire gondolni, van kit várni. Elfelejtettem, milyen valaki illatát érezni. Elfelejtettem milyen is az élet egyszerű, mégis csodás pillanatait érezni és élvezni.

Bezárkóztam (vagy az élet bezárt?) egy munka-számlafizetés-gürizés-túlélünk-elviseljükésúgycsinálunkminthaszéplenne toronyba. De utálom!!! Ki akarok innen törni, és élvezni szeretném az életem! Teljes egészében. Mindent megélni. A jó munkát, az anyagi könnyebbséget, hogy a terveim valóra válhatnak. Azt akarom, hogy a bennem lévő sok-sok női energia kiáradhasson. Millió tervem van, és utazni szeretnék, és vidáman élni az életem -egy társ oldalán!
Aki rajong értem, felnéz rám, akinek a minden lennék és imádna, aki mellett egy rossz ribanc lehetnék, de hűséges, csodaszép feleség is, hmmm: királynő! ;)

És az biztos, hogy az a férfi énmellettem is úgy élhetne, mint egy király!!!

Tudom (nagyjából) a múltadat, te is az enyémet (nagyjából) mi tagadás, nem indultunk túl fényesen, DE a befejezés még lehet egészen kitűnő!!! J

Tudod, nagyon kedvellek! J És megmagyarázhatatlan, de nagyon vonzódom hozzád…
Mindösszesen csak azt szeretném tudni, hogy kölcsönös-e?

Tudod, nőből vagyok, és az, hogy nem tudom, hogy tart-e valahova ez a köztünk lévő dolog, ez elszomorít, és nagyon rosszul viselem ezt a bizonytalanságot…

Nagyon kérlek, ne ijedj meg: nem vagyok szerelmes (persze el tudom képzelni, hogy még az is lehetnék) csak pár pillanatra körvonalazódott bennem egy nagyon szép jövő képe. Amiben láttam apukádat, anyukádat, az Erzsi nénémet, a kisfiadat, az én gyerekeimet, a házamat, a nagy kertemet, hintát; faházat az eperfán, kirándulásokat, világmegváltó terveket, hosszú éjszakákat, jókedvet, egy csomó nevetést és csupa jót.
Vádaskodást, veszekedést egyáltalán nem láttam, csak cukiságot, és megoldásokat, és nyugalmat és harmóniát J

Szerinted elképzelhető, hogy idővel kialakuljon köztünk valami ehhez fogható? Szépen, lassan, ahogy a dolgok mennek előre a maguk természetes egyszerűségében?