Az komolyságrúl

Az a igasság, hogy van két olyan tornázó csajszim, akikkel halálra röhögjük magunkat az órákon. Néha kicsit tornázunk is, és egyedül akkor vannak csendben, amikor hasizomgyakorlatot kell csinálniuk. :D Persze egy ideje az erősebbeket végeztetem velük, különben sose hallanám a saját hangomat :) :) :) Vagy időnként már az extra változatokat, amikor is nyögnek, majd (hát bocsánat, de ez van) szentségelnek egy rövidet-szépet a végén :D Amúgy módfelett cukik! :) <3

Az egyik leány néha lemondja, mert motorversenyző a kisfia, és menni kell vele külföldre, meg hát na, senki sem köteles nekem beszámolni, hogy miért nem tud jönni. De azért őt a másik asszonysággal fennhangon szidjuk, hogy peeersze, a Móni az vagy savanyúságot rak el, vagy versenyöz vagy szülői értekezlet van. Elhatároztuk, hogy listázni fogjuk most már az okokat, mikor miért hiányzik :D
Tegnap sem jött, kérdezi Jé asszony, hogy sporttárs elvtársnő? Mondom nem jön. Iggen? És mit tud felhozni mentségére??? Gyengélkedik...

Ezekután, persze hasizomgyakorlat közben, elhatároztuk, hogy küldünk neki egy "komoly" fotót, csak, hogy mielőbb felgyógyuljon!!!

Íme:

Kiegészítés: a képen látható tornagyakorlat, mint olyan, nem létezik!!! :D
Sok puszi nektek! :*