Colchester is calling

Épp befejeztem péntek este a tornaórámat, s negyed 8 környékén elpakolásztam, bejöttem a házba, gondolván, eszek pár falatot, készülök az érkező Mercire és Hubára: ágyneműt húzok nekik és odateszek az asztalra valami vacsit. Mindezek után meg közben pedig átadom magam a búsulásnak, mert oly' nehéz a lelkem. Nem szenvedek irtózatosan, csak rám nehezkedik, nem enged. Mindig Zé édes lénye van a szemem előtt.
(A bunkót, lekezelőt, megalázót, nemtörődömöt, sértőt, trehányat, ostobát, felelőtlent, kihasználót miért nem tudom magam elé hívni, csak szándékosan???)

Szóval épp elkezdtem pakolászni bent -és alaposan keserű nosztalgiába vágtam- megcsörrent a telefonon. Valaki hívott messengeren. Kezembe fogom a telefonom: Moses fotója. Még mindig nem hittem el, de most akkor tényleg Mózi hív?!
"Hallo, Mozi!" :) :) :)
"ANIKÓ, ANIKÓ, ANIKÓ" -:) :) :) -Hallottam a világ másik végéről. :)
Egyem szívét, ez le se tudná tagadni, hogy mennyire kedvel engem, éééés én is úgy szeretem őt! :) Kitérő, de tudjátok miért??? Mert olyannak szeret, amilyen vagyok! Látott már cicababának, munkásasszonynak, izzadt cselédnek, átláccó pólóban, és hulla fáradtan, és üdén, viccesen, másokat átölelve, nevetve, kacagva, sírva, szenvedve, és hülyének és agresszívnak is. Mégis azt mondja: szeretlek és tisztellek, nővérem! Hhhh... :)

Szóval mondja, hogy videóhívást indított, de nem lát, pedig én láttam őt. Újrahívott: na, akkor még nagyobb volt az ujjongás: de jól nézel ki!!! -Ááá -mondom- sokat öregedtem! -Dehogyis! Fiatalodtál! :) Örömködtünk sokáig: ki hogy van? Stb.

Amiért hívott az volt, hogy lenne egy 5-6 napos munka, napi 10 órában. Kellenék nagyon és még valaki, akár 2-3 ember is.Colchester városában. Kérdem mikor? -Hétfőn! FELRÖHÖGTEM! Mikor látta, mekkorát kacagtam, ő is nevetett. -Á, mondom, én mindig úgy menjek, hogy pénteken szólsz, hogy hétfőn munka... Igen! :D
Ajjj... Elmondta a részleteket, ajánlottam plusz egy főt, ÉS OLIT! :) Rendben volt! Napi 5 órában Ő is dolgozhatott volna.
Végül a történet egy egész nap szervezkedés után úgy dőlt dugába, hogy ká* drága 2-3 napra előre a repjegy! Akárhogy osztottam-szoroztam, majdnem az is félő volt, hogy nullára kijövünk-e? Talán még ekkor is elmentem volna, mert segítségre lett volna szüksége, de nem volt ismerős, akinek ennyi lóvé lett volna a bankszámláján ÉS a repjegyet is megvette volna nekünk. Kettőnk jegye Olival 176.000 Ft lett volna. Ez más esetben nagyon maximum 40.000 Ft, oda-vissza.
Aztán a reptéri transzferek, a kaja, kis költőpénz -szállás a koliban lett volna, ezért ingyenes. Már tudom nagyon a menetrendet az Angliába történő utazáshoz, most már nagyjából ott tartok, hogy csukott szemmel leszerveznénk utazást Angliába, a forgatókönyv minden részletét (beképzeltség nélkül állíthatom) tökélyre fejlesztettem. Feltételek: megfelelő mennyiségű pénz, autó a gyors ügyintézéshez, megfelelő mennyiségű idő, némi technikai feltételek megléte...

Moses szombaton is háromszor hívott még, hogy jöjjek, jöjjek, jöjjek -tényleg mindent megpróbáltam, de ez most sajnos nem jött össze :( Most végre Ő is belátta -mert írta- hogy időben kell szólni. Azt mondta legközelebb eleve úgy keres, hogy egy csomó adatot, részletet megír. Időben.

Milyen jó lett volna amúgy! :) Na, majd legközelebb, harmadikra már mindennek össze kell jönnie, addig én is felkészülök minden lehetséges dologra, változatra, és technikai feltételekkel, mindennel!

A pénteki telefonbeszélgetésünk alkalmával elhúzta a mézesmadzagot az orrom előtt: 3 éves munkaszerződése van!!! Mivel nagyon tisztel: nekem ajánlotta fel először. Megígértem, hogy gondolkodom rajta.  ..... ..... .....

Nos, Drágáim, nem tudom, mit hoz a jövő, most épp szar van a palacsintában, de látom, hogy nem mindig lesz ez így.
Amúgy meg annyira jó volt, hogy az Égiek nem hagynak elmerülni a búbánatomba -küzdök is ellene- hanem máris jött valami felkavaró dolog, amiért másfél napot idegeskedtem :D
Szerelmi bánat plusz utazz-két-nap-múlva-a-gyerekeddel-külföldre ideggóc kombó -tuti mix ---> mindenre!!! :D

Pussz: Amál, van min gondolkodni...