Eldöntöttem, most, ahogy itthon volt, hogy ez a hét az utolsó, amíg várok arra, hogy egyértelmű legyen számomra, hogy mi az irány? Haladunk-e előre, vagy ez ennyi (részéről) vagy még esetleg elfüstöl az egész?
Én nagyon szerettem volna megtartani a dolgot, na meg a Kuzint természetesen! :)
Olyan pihe-puha és könnyű volt minden körülötte, vele... És ez nekem állatira jólesett!!! Nagyon-nagyon-nagyon!
Persze gondolom, minden szeretői kapcsolat ilyen, máskülönben senki sem csinálná! :D
De higgyétek el, nekem nemcsak a szex miatt volt ez jó: annyira felvillanyozódtam tőle (Tőle) és igazán kedveltem a személyiségét, ismétlem magam, de ahogy megjött, körbelengett bennünket valami könnyedség, valami könnyűség :) <3
Biztos azért szívtam magamba ezt először is, mert az én életem csupa nehézség. Vagyis sok nehézség. Súlyok nyomják a vállamat.
Tudom, tudom, tudom, amikor egy nő odaadja a "mindenét" onnan nincs mit várni, és ebben most megerősödtem. Sajnos :( Ami szex-szel kezdődik, az ott is végződik, mert én raktam magam bele rögtön akkor, az értéktelen kategóriába.
TUDTAM IS EZT - mégis csináltam. Még emlékszem is rá, ahogy Zé a második alkalommal elment haza, hogy "Fiam, ha ebből baj lesz és nyüszögni fogsz, AZT CSAK MAGADNAK KÖSZÖNHETED!! És Zé soha nem tudhatja meg, hogy te szenvedsz vagy fortyogsz vagy akármi"
Hááát, kibírok én mindent, vágtam vissza magamnak, vagyis a hülye énem a normálisnak...
Aztán mi lett? Beleszerettem, mint atom.
A szép kis pofájába -bal oldalon van egy szemölcs a pofikáján és irtó szexy, meg az illatába, a 190 centikéjébe, abba ahogy öltözik, hogy olyan kis független, és szabad és makacs, és abba, ahogy akar engem. Nagyon intelligens, humoros, finom és kedves, és a világért nem veszekedne, meg abba, amilyen jóízűeket vitáztunk vihogások közepette. A szex az isteni volt vele, én még életemben nem éreztem magam ilyen oldottan senkivel.
A múltját ismerem, a családját, tudom hol lakik -abban a bazi nagy házban. Bringával 12 perc tőlem, ha itthon lenne minden nap találkozhatnánk, és csudaszép életünk lehetne.
Épp tegnap hallgattam Bagdy Emőkét, és annyira betalált , amit mondott: sose fojtsuk el a bánatot, mert ugyan a tudatot levesszük róla, nem gondolunk rá, de a feszültsége benn marad és mar. Szóval ki vele!!!
Asszem még párszor írni fogok erről, hogy kopjon bennem le, amilyen kicsire csak lehet.
Magamtól is bocsánatot kérek, és próbálok megbocsájtani magamnak, és próbálok neki is megbocsájtani. Végülis semmit nem ígért(ünk egymásnak) csak én beleszerettem.
Tipikus biztos, és röhejes, és kívülről jól látszik...
De én én vagyok. a kis egyszeri és megismételhetetlen életkémmel.
Most levonom a tanulságot...
De attól, hogy tudod, forró a kályha, attól még fáj az ujjad, ha megégeted...
Arról álmodom, hogy visszatér hozzám, és belátja, hogy ostoba volt, és valójában nem tud nélkülem élni, és szeret és imád, legyek a felesége... :D :D :D
Puszikáim: T.A., aki volt olyan ütődött, hogy szerelembe essen a Cukorfalat Kuzinjával, aztán most meg szomorkodik...
Kedvesem, ha ez vigasztal, a szerető kapcsolat ritkán ölt komolyabb formát. Ez (is) alaptörvény.
VálaszTörlésIgen, tudom... de nem vigasztal 😀😛
TörlésMár jobb egy fokkal! Nem volt ez egy mély valami, sőt nem volt ez semmi tulajdonképpen, csak fél évig éltettem a fejemben és az uccsó talcsi után fellobbant a szikra. Egy hülyeség az egész, ezért is próbálok minden úton-módon, mielőbb szabadulni az egésztől. 😘