Uram, adj türelmet!

DE MOST AZONNAL!!!

Lécci............

Csendben duzzogok

Áruljuk a családi házunkat, mármint a szülői házat. 

Jó helyen, jó állagú, amolyan kétablakos kockaházról beszélünk. A 70-es évek elején épült, masszív. Három szoba, előszoba, nagy konyha, fürdő, spejz, terasz. Jó a tetőszerkezete, alápincézett, nagy kazánház és óriási garázs van hozzá. Hátul kisebb lekerített udvar baromfiaknak, és ól 2-3 malackának. Udvaron fatároló szín. Az udvar egyébként kicsi, de a terasz az L-alakban van, így el lehet húzóckodni a betekintő szemek elől, és persze zárt, jó állagú, új fakapu van hozzá. A kertet is ki lehetne csinosítani, legalább 6 személy számára kényelmesen elegendő!

Nagy tanulság most számomra az, hogy az ember hogyan alakítja az életét, hogyan születnek meg a döntései, és végül mi fog megvalósulni az életében.

Tudjátok, most ért meg bennem az, hogy amit gondol magáról az ember, annál többet nem tud megvalósítani. Amit remél magának az ember, annál több nem fog vele történni. Amit kívánok magamnak, ahol meghúzom a felső határt, annál több nem lesz. Semmiből! Miért? Mert valahogy nem "bír" velem megtörténni... Az életed felső határa mindig ott lesz, AHOL TE MEGHÚZOD!

Hhhhhh.....

Szóval az a nagy helyzet, hogy a mi falunkban nincsenek olyan árak, mint például itt Seholfalván, ahol ez a ház alaphangon 15 millió forintért kelne el. Na, de azért van az az alsó minimum, amiért el lehetne adni, és ez hozzávetőleg 7 millió forint. Húgommal megegyeztünk, hogy a végső összeg 6 millió, a közös családi megbeszélésen is ebben állapodtunk meg.

(Ilike mondogatta sokszor nekem, és a többiek előtt is, hogy ez a ház nem jó állagú, nem fogunk 6-nál többet kapni, értsem meg, lehetetlen eladni jó áron! Én hajtogattam mindezeknek az ellenkezőjét, hogy ne értékelje már ennyire le ezt a házat!!! Mert tudtam, hogy amit ő el tud képzelni érte maximumot, nem fogja tudni többért eladni, mert nem tudja magasabb értéken "képviselni".)

Nos, most ott tartunk, hogy az 5 milliós szomszédi ajánlatra igent akarnak mondani és mindenki bólogat. Én felajánlottam nekik, hogy ismerősön keresztül (ingatlaniroda) meghirdetem Németországban. Jó, oké! Miénknél kisebb falu szélén (a miénk központi helyen van) 14 misiért ment el a ház, és 4%-ot kért az ingatlanközvetítő iroda.

De nem akarják, minél előbb adjuk el!!!

Fortyogok! A hülyeségen!!! De én vagyok az egyetlen, aki azt mondja, hogy igazán várhatnánk még két hónapot és lehet, hogy a duplájáért (sőt többért szerintem!) menne el a ház.

Nem értem. Nem értem...

A szegénységnek jóbarátjai a hülyeség és a kapkodás, nemde?........ :(

Mérgelődök...

68:92

Vagy más számokkal 3:5 ☺☺☺
Reggel 9-re bemehettünk megtekinteni a dolgozatainkat. Magdika már bent volt az igazgató-helyettesnél előttem, és szomorú arccal mondta, hogy sajnos ő erre számított. Egyes...
Én megkérdeztem Lászlót, hogy megnézhetem-e már, mert nagyon ideges vagyok. Persze! Csak gyorsan négy papírt még alá kellett írnom. Borítékból ki, se elején, se hátulján semmi, aztán rám szóltak, hogy lapozzak az első laphoz. Azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány?!
Kihajtottam az oldalt és fürkésztem az 1-est... 68% közepes! "KÖZEPES"!!! 😮😀😁😊☺ Majdnem táncikáltam egyet. Még egyszer örömködtem egyet: közepes!!! ☺☺☺
Mariann MINDENRE adott plusz pontot! E téren la a kalappal!
A számfejtés dolgozatom eccerűen csodás volt! Teljesen hibátlan, csak valahol az adható szabinapokat számoltam el, mert 4 napot adtam neki 3 helyet. Én jószívű vagyok, na! 😛
Szóval most eufória van, meg nagyfokú bódottá!
Hozzá is kezdek tanulni a szóbelire! 😀

Csóközön! Köszönöm a szurkolást! 😘

A vizsga másnapján

Helló-belló, sziasztok! :)

Hogy vagytok, Drágáim?
Én nagyon megkönnyebbülve, talán túlságosan is.
Tegnap reggelre már leeresztettem, kicsit féltem is attól, hogy lehet, annyira, hogy nem fogok tudni koncentrálni a vizsgán, de aztán az előkészületek és hivatalos formulák lezajlása  alatt, a gombóc ismételten feljött a torkomba! Ennyi szükséges volt, de mondhatom, hogy nem voltam sík ideg, mint előtte a konzultáción kedden, és az azt megelőző napon. Komoly önuralom kellett, hogy csak annyit zsörtölődtem fennhangon, amennyit. (Szegény Szilvi, szegény Oli, szegény Csabim -aki hősiesen hallgatott(!) mellettem napokig.)

Aztán kiosztották a vizsgalapokat, melyeket szent áhítattal és nemes borzongással csodáltam meg. Hát, több feladat is volt, aminél meg is maradtam ennyinél... (Köszi, Mariann!) Sajnos vagy három olyan kérdés is volt, amit nem tanultunk vagy nem a szükséges részét, illetve a számításoknál még véletlen sem azt gyakoroltuk, aminek haszna is lett volna. Nem is értem, hogy Mariann miért azt a sok, hasztalan dolgot tömte a fejünkbe, amire nem volt szükség!!! Tudta, hogy milyenek a vizsgafeladatok, milyenek a számítási gyakorlatok, és mi komolyan mondom Makó-Jeruzsálem távolságra voltunk a tényleges tanulnivalótól. Tegnap meg lefüstöltünk, és próbáltunk logikázgatni, mit is kéne csinálni, mert az egyik számítási feladatra még sosem vettünk példát!!! :O

Azért volt olyan feladat is ám, amit maximálisan tudtam!!! ;) (5 pontot ér az 50-ből) aztán asszem én végeztem leghamarabb, csak körbetekintettem az osztályon, de még mindenki körmölt. Szóval hirtelen nem tudtam eldönteni, én vagyok-e a zsenipalánta a csapatban, vagy egyértelmű, hogy megbuktam, mert ennyi idő alatt nem lehet kitöltetni ezt a sz*rságot?!!?? :D :P
Így, mivel volt még időm, elkezdtem összeszámolni, vajon hány pontot érhettem el, de sajnos, előzetes kalkulációim nem közelítették meg a 25 pontot, szóval..... Asszem életemben először megbuktam, és már csak a csodában bízom :P

A bérszámfejtés jól ment. Amennyit imádkoztam előtte, meg akik gondoltak rám: utólag is köszi: éreztem!!!! Extra módon koncentrált voltam, emlékeztem a lépésekre, amiket reggel még memorizáltam, higgadt voltam, lépésről-lépésre tudtam haladni, nyugodtan. és én végeztem legelőször!!! :O (Magam is meglepődtem!!!) És jó is lett! :) Tündi kér fájlnevet nevezett át lementés előtt, de mindenkinek segített, egy angyal az a nő!!! :)

Szóval az van, hogy holnap reggel 9-kor betekinthetünk a suliban a dogáinkra. Naon remélem, hogy ha elviszem azt a tollat, amivel írtam, esetleg korrigációs lehetőség is adódik -szükség esetén... ;)
Jövő csütörtök szóbeli -arra nagyon bízom, hogy rendesen fel tudok készülni. Ha a két modulom megvan, csak írásbelizni kell újra, de ha ott újra megbuktam, attól a pénz még az enyém marad, szóval az már nem érdekel. Persze jó lenne, ha meglenne ez a papírom...

Na, nem untatlak benneteket tovább ezzel, a jó híreim azok, hogy egyre-másra jönnek a tornázók, már füzetben kell vezetnem az időpontokat, mert szerencsére már nem tudom fejben megjegyezni, ki mikor jön!!! :)
Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt! :)

Puszillak benneteket, és a legjobbakat kívánom!

Az meg mi?

Nem esik messze az alma a fájától -se a lánya az anyjától! (Népi bölcsesség)

Mostanában komoly hadjáratot indítottam a szám ellen, mert jobb hallgatni, mint elkottyintani valamit és aztán bánkódni, vagy igyekezni helyrehozni a kimondott szó okozta kellemetlenségeket. Szóval küzdök nagyon!

Az én kislányom kicsi korától egy komoly önuralommal rendelkező csajszi volt. Fegyelmezett, úgy gondolom ennek köszönheti, hogy ott tart most, ahol tart.
Ma viszont "szomorúan" tapasztaltam, hogy pont úgy kicsúsznak megjegyzések és elhamarkodott félmondatok a csepp kis száján, mint nekem! :D (A saját hibáim felfedezése a gyerekeimben mindig komolyan elgondolkodtat...) Na mindegy, szóval a sztori a következő:

Hamarosan itt a szülinapom (február 15-én, egy szép, havas napon -combig ért felnőtt embereknek- láttam meg a napvilágot) és 45 éves leszek. Ez azért már nemes kor(nak tűnik) olyan jó lenne szépen, családban megünnepelni, ebéddel, nagy tortával, nagy 45-ös számmal a tortán, és vigyorogni a családi fotókon -erről álmodozom. Kiváltképp, mert szegénységünk elérte Zsolti -a béka- popójának alját.
Meséltem is Mercinek, hogy 15-e hét közben lesz, így a 18-ai hétvégén megünnepelnénk, jön-e haza? Mert akkor egy kis ebéd és egy nagy (fehér) torta kíséretében megülnénk e jeles évfordulót. Jól van, kibeszélgettük magunkat, és már indult haza, kint az udvaron visszakérdezett, hogy akkor mit is terveztél 18-ára? Mondom: kis ebédet, nagy tortát! :) És van más programod? Más? Nem, nincs! És nem szeretnél Zorán koncertre menni 18-án? Mert van két tiszteletjegyem!!!
Ooohh, nem lenne rossz... de olyan öregnek nézel te engem, aki Zorán koncertre jár???!!! Ő meg rákezd: és te engem?! :D
Most komolyan, Zorán koncertre akarsz elhívni? Nagyon megörültem! Mert bár nem vagyok rajongója, de tisztelem őt, mint embert és a munkásságát! Az Arénában lesz.
És honnan van neked tiszteletjegyed?!

Hát az úgy volt, anya, hogy egy nő utazott valahova, és a férje kísérte ki. (Tudniillik: a reptérre) És egyszer csak szalad hozzám a férfi, hogy baj van, a felesége itt hagyta a telefonját... Nem lehetne valahogy megoldani, hogy bevigye neki Merci? És Kicsilányom húsz perc keresgélés után megtalálta a keresett hölgyet, odaadta a telefont, és átadta a férj üzenetét. visszajött az előtérbe, és a férfi még ott várta.
Nagyon köszönt mindent, és kérdezte, hogy szereti-e Zoránt? És mit válaszol erre az én Kicsikém? Azt, hogy ó, igen, persze? Vagy hogy kedvelem ezt vagy azt a számát? Nem! Az én kis Aranymazsolám visszakérdezett, hogy "Az meg mi?" Vonyítva röhögtem mikor elmesélte, neeee, ezt nem hiszem el!!! :D :D :D Pedig de! Aztán amikor a pasas a tudtára adta, kiről van szó, a Kislányom megvilágosodott, és zavartan motyogott valamit. :) A fickó megértően mondott arról valamit, hogy hát igen, nem az ő korosztálya... és még elárulta azt a nem lényegtelen tényt, hogy a Zorán zenekarában ő dobol!!! :O :D :D Végem volt!

A héten hívta Mercit, és kért postázási címet, Merci pedig ma délután elküldte az enyémet, szóval a jövő héten nagyon fogom várni a postást, mert hozza  a két tiszteletjegyet a ZORÁN KONCERTRE! :)

Sziasztok!
*hhhhhhhh* :D

Isten szeret!

Örüljetek nagy örömmel, örüljetek újra, Én népem! :)
Bár kemény idők vannak mögöttetek, és bár sokan közületek keresztülmentek a siralom völgyén, friss víz forrásává tettétek azt, és ez így lesz ebben az időszakban is. Ezért meg kell újulnotok és újjá kell élednetek. Álljatok helyre, és jöjjetek be a nagy öröm idejébe.
Ez az enyém, hogy odaadjam, és úgy döntök, hogy neked adom most, ebben a pillanatban és ebben az órában. Tehát emelkedj fel most a hitedben. Tekintsd át a múltat, ami mögötted van és haladj előre ennek a korszaknak a frissességébe, mondja az Úr, aki szeret téged és törődik veled.
Én vagyok az Úr, aki veled jár az utadon, az Úr, aki veled van, az Egyetlen, aki előtted jár, aki előkészíti az ösvényt, amin járj, az Egyetlen, aki a hátvéded, Aki táplál téged, az Egyetlen, aki életet ad neked, és az, Aki felkészít téged arra, ami eljön. Én vagyok az Úr, a te Istened, és te az Enyém vagy, ÖRÖM vagy számomra, mondja a Szentséges.

:) :) :)

Jó érzés

Ma közzétették az egyik fordításomat.
A nyelvezete elég sajátos. Nem kérlek benneteket, hogy olvassátok el, mert elég idegen lehet annak, aki nem tudja, illetve nem hiszi, hogy a Jóisten ma is ad látásokat köztünk élő prófétáknak.
Hogy kik ők? Olyan egyszerű és nagyszerű emberek, akik teljesen átadták a szívüket Istennek, miközben élik a maguk hétköznapi életét.
Nagyon tisztelem őket, szeretnék hasonlóvá válni hozzájuk, de még jobban szeretem az én Atyámat, aki napról napra mutatja ki irántam a szeretetét, azt, hogy odavan értem, és gondoskodik rólam, vezet engem.
A "PRÓFÉTAI NAPLÓ" oldalt még Marcsi barátnőm mutatta meg nekem, két éve hozzávetőleg. A minden nap megjelenő, rövid üzenetek Istentől felpezsdítették a hitemet, és egyre közelebb kerültem hozzá, hisz ezek a pár soros kijelentések mindenen nap NEKEM szóltak. :)
Így (Istennel való bensőséges és szeretetteljes kapcsolatban élve, napról napra növekvő bizalommal) jutottam ki Angliába is!
Nem baj ám, ha nem értitek miről írok, és ha nem hiszitek is, én attól még nagyon-nagyon szeretlek benneteket!!! :*
És csak egy picit dicsekedni szerettem volna, hogy onnan, hogy Norwich-ban minden nap ezekkel az üzenetekkel ébredtem -angolul- és fordítottam őket, leírtam, majd lefotózva küldtem őket haza barinőknek és a családnak, mára ott vagyok, hogy felkértek a fordításra, és időnként az én magyarításomban jelennek meg.
Ez az írás kicsit hosszabb, mint az átlag, bár ez sem hosszú, nagyon nagy öröm számomra, hogy Isten azt a keveset is megáldotta, ami van nekem. Öröm, hogy használja a tehetségem és tanulhatok. Tőle.

Szóval csak azt szerettem volna lefirkantani, hogy hogyan fordítsunk angol nyelvvizsga nélkül és egyéb finomságok, avagy tedd le Isten elé, amid van, Ő megszázszorozza!!! :) <3



És akkor a fordítás:

http://www.profetainaplo.hu/single-post/2017/02/01/Ez-a-lehet%C5%91s%C3%A9g-id%C5%91szaka