Randi a kuzinnal

Hogy mit meg nem képes tenni az ember jó(?) dolgában?! :D
Holnap este meglátogat rég látott unokaöcsém, egy kis csevelyre, valamint hoz magával egy üveg bort is, apja jófajta rozéjából ;)

Egész életünkben nem találkoztunk valami sűrűn, adódóan abból, hogy az unokaÖCSÉM, aki nős volt és hát.. na -az ember nem találkozgat az unokafívéreivel, igaz? Vagy csak néhanapján, vagy úgy, mint mi a másik uncsitesómmal a Bandival, akivel gyerekkorunkban rengeteget játszottunk együtt és felnőtt korunkban is örülünk egymásnak, ha találkozunk, és rögtön felidéződik a szép gyerekkor :) Szinte a mama kalácsait is érzem a számban :)
Na, ezen unokatestvéremmel, Zé-vel, az elmúlt három év szüreteiben voltunk együtt egy-egy napot, én (mi) szedtük a szőlőt, Ő puttonyozott. Semmi extra :D Persze beszélgettünk, de ez természetes.

Aztán igen különleges módon egymásra bukkantunk a "Nagy Hálón" és néha irkászunk egymásnak. Utóbbi időben egész gyakran. Egy ideje ott tart a dolog, hogy jó lenne találkozni. Bakker! De hát Ő az UNOKATESTVÉREM!!! :O :D :D
Nos, ma hajnalban érkezett haza külföldről, és estvére kialudván magát, jelezte, hogy itten van. Akkor jönne! :D
Még mindig csak vihogok magamon.
De... holnap este átugrik... Beszélgetni... ;)

Ui.: a mamám meg az ő valakije unokatestvérek voltak. Az anyukám meg az apukája másod-unokatesók. Én meg Ő harmadfokon vagyunk unokatestvérek.
Én úgy tudom, ezt már a törvény sem bünteti... :D ;)

Lépcsőkurutty

Amikor ovikás voltam, sok gyerek lett beteg télvíz idején.
Tisztán emlékszem a képre: Anyukám kézenfogva vezet le az óvoda haaatalmas, nagy ívben kanyarodó lépcsőjén, a Tiszti Klub óvodájában. (Ide jártak a katona- meg rendőrgyerekek)
Azért Anyucival voltam, mert én is elkaptam a nyavalyát, amit a többiek: a lépcsőkuruttyot!!!
Hát, mit tudtam én?! Sok köhögés, naaagy lépcső, amin épp jöttünk le: lépcsőkurutty! Randa egy bajság és félelmetes is. Mindenki csendben emlegette, és hazavitte a gyerekét. Lééépcsőőőkurutty!

Na, ma eszembe jutott, mikor az orvosnál ültem kontrollra várva, el is mosolyodtam. Lehet, most is légcsőhurutom van?
Amúgy hétfőn voltam (egy hét kínlódás után) jó doktornőmnél, aki antibiotikumot és egyebeket irkászott fel, szigorú fekvésre ítélt, mert korábban már volt tüdőembólia-gyanúm... Fulladásig köhögtem egyébként, bepisiltem, be.... a köhögéstől, néha elég ijesztő volt, hogy majd' megfulladok. Fájt már a hasam a sok köhögéstől, a hátam meg kétoldalt érzem jópár napja. Láz, gyengeség kerülgetett, miegymás, nem is ecsetelem, elvégre már javulok. Ma reggel be is mentem dolgozni -önhatalmúlag, nehogy asziggyék mán, hogy szimulálok!

Mind kiderült -a mai félnap munka után- hogy igen, bronchitisem van, és nem enged még dolgozni! Kétoldalt hall zörejt a tüdőmben, egyáltalán nem szakadozott még fel. Menjek haza! Sípol a tüdőm!!!
Szóval lépcső(és egyéb)kuruttyom van ;)

Hejj, jólesik a pihenés, tényleg mondom, de már nagyon szeretnék meggyógyulni! :)

Remélem, Ti jól vagytok! :* <3

Puszi: Amál -kuruttya van...

Váratlan utazás

Ez az év a felgyorsulás éve. Öröm, boldogság, vállalkozási, újrakezdési, anyagi, kapcsolati sikerek éve!

Váratlanul lett munkám. ☺
Váratlanul elutaztam ma. ☺
És váratlanul meglepett a lányom, és együtt töltöttünk egy csodás órát ☺❤❤❤

Minden fájdalom elmúlik egyszer

Ma meglátogatott Attilám.
Most viszonylag közel van hozzánk, lent szolgál a kelebiai határnál.
Titkos randi volt, nem szóltam róla senkinek. Őrizgetem a szívemben Őt, látom, hogy nem úgy boldog, mint amikor én láttam boldognak.

Amikor ketté kell szakadnod... és sajog a szíved.
Ma eljött, fél év után. Először csak általános dolgokról beszélgettünk. Zavarban volt. Én is. Szerettük egymást!
Ezt ékesen bizonyítja, hogy a fura körülmények ellenére eljött hozzám érdeklődni. Elköszönni?
A megismerkedésükről kérdeztem. Elmesélte. Mosolygott és elrévedt. Már fél éve van másik barátnője, de könnybelábadtak a szemei mikor az én lányomról beszélt. Arról -idézem- hogyan ismertem meg "életem szerelmét"...
Mikor indult elfele, széttárta a karját, megöleltem. Valamiért ez szaladt ki a számon: "Minden fájdalom elmúlik egyszer!"
Integettem utána az utcán.
Nem tudtam leülni mikor bejöttem. Csak tébláboltam. Hozányúltam dolgokhoz és letettem őket. Keringtem saját magam körül.
Oh, Istenem! Segíts a fájdalomnak múlni, kérlek! 😢

Felvarrattak

A tegnapi napom (az esti kifulladást leszámítva) nagyon boldog volt! :)
Sok minden miatt. :)
Valaki -a tudtán kívül- annyira a szívemre beszélt, hogy megkönnyeztem. Olyan jólesett, és megerősített sok mindenben, megvigasztalt. Boldog voltam :)

Aztán este még kiszaladt Húgom, mert hozott egy zsák tápot a kutyulinak, Így egyeztünk meg, hogy én befogadom, azzal a feltétellel, ha ellátja kajával. Beszélgettünk pár percet. Sógor hozta ki, kérdeztem merre jártak? Nem mondott semmi különöset, csak hogy sietnek, mert még beugranak Erzsi mamához is. Kutyázott kicsit, aztán megölelgettük egymást és elmentek.

Később, nem is volt egy óra, Ilus küldött egy fényképet, azzal a felirattal, hogy "ezért jártunk ma arrafele". És megnyitottam a képet.

Hhhh... Majdnem elsírtam magam. Nem is nagyon tudtam mit mondani a meghatottságtól... Csak cikáztak a gondolatok az amúgy is fáradt, de boldog lelkemben. Ilikém... Drágám...

Tudjátok, a szeretet, ha igazi, mindig megújul... Mikor már azt hiszi az ember, hogy elveszített mindent, akkor új ajtó nyílik. És hihetetlen, de visszajön valami abból, amit adtál. Néha már kilátástalanul is...

Hagyd magad szeretni!

Én vagyok a '72, az első :)

Gyuri
Attila & Zsolti
Tündi & Teri

Csaba

Misi

Rosszul lettem

Tegnap elkezdtem ismét a tornaóráimat tartani, ami ugye mindennémű előkészületekkel jár, mivel itthon, az otthonomban van a tornaszobám.
Utca- és udvarrendezés, kutyagumi felszedés, söprögetés. A tornaszobában konkrétan a kályhacső melletti falat javítottam: azaz malteroltam, simítottam és festettem. Plusz a plafonra készítettem egy kis dekort, hogy ne látszódjanak a vezetékek. Aztán pókhálóztam, tükröket takarítottam, port törölgettem, felmostam, begyújtottam, és folyamatosan raktam a tűzre.
Az elmúlt hetekben nem vagyok valami jól, de azt hiszem abban a hibában szenvedek, hogy sosem vallom be magamnak ha bajom van.
Az elmúlt egy hétben meg már annyira renyhe mindenem, olyan kifulladt vagyok, hogy én nem is tudom. Lihegek. Fekszek. Sokat alszok. Este olyan fáradt vagyok, hogy jó időben lefekszem: fél 9, 9-kor. Meg annyira nyetreblás vagyok (ez tótul valami olyasmi, hogy nyamvadt, sémmitérő vagy kölletlen) hogy nem bírom lecsavarni a befőttes üvegek kupakját.
Én!!! Aki másfél évtizede letornázok bárkit, bringával jártam mindenfele minden nap, munkahely mellett még aktívan edzettem, irányítottam a négy gyerekem életét is, és úgy csináltam végig napi kettő, de sokszor 4-5 tornaórát, hogy hasizomgyakorlat közben lihegés nélkül elmeséltem bármit...
Most meg?!

Tegnap úgy húsz perc után éreztem, hogy végem van, amúgy is lihegtem, fújtattam, nem ment, valami ős-fáradtságot éreztem a tagjaimban, szívemben. Mondtam a lányoknak, mikor már levegőt is alig kaptam, hogy bocsi, de én bemegyek inni... Ettem is pár falatot.

Ilyet?! Le vagyok döbbenve!
Most már valamin nagyon változtatnom kell, mert lefele haladok!

Hát ez van... Nehéz elfogadni, hogy öregszem, mert mások öregszenek, az oké, de én???!
Pussz: Amál, nem akar beállni a sorba!

Megpihenve

Drága Kedveskéim!
Először is mindenkinek a lehető legboldogabb 2018-at kívánom! Ez az évünk ritka jó lesz -ugye tudjátok? :)

Csak azt szeretném mondani, hogy aaannyiraaa jó itthon lenni és megpihenni! :)
Már kockásra üldögéltem a fenekem, laposra feküdtem az oldalam olvasás közben, könnyesre filmeztem a szemeim, és főképp: kisgömböcre sütöttem-főztem az egész családot, de főleg magamat! :D :D :D A lakás bűvös sarkai és dobozkái ritkulnak és tűnnek elfele, évek óta várakozó pakolnivalók pakolódnak el. Kezdem jólérezni magam! ;)
Na és millió tervtől és ötlettől hemzseg a fejecském, hálával áldozom az Úrnak minden nap. Dicsőítő énekeket hallgatok és énekelek, mert megérdemli Ő, aki minden dicséretet, hálát, szép szót megérdemel. Az én Jó Uram, Istenem, Jézusom és a csodás Szent Szellem, aki itt van velem és körülölel minden nap és békében tart.
Alapból már aggódnék és félnék és izgulnék és halálra stresszelném magam a semmin, de nem! Isten nyugalomban tart és jókedvben, és minden remekül halad előre!
Az élet több, mint a materiálisan látható rész, a szellemvilág létezik és dolgozik körülöttünk! Isten angyalai szolgálnak nekünk, hogy megmaradjunk abban, amiben kell, hogy arrafelé haladjunk amerre számunkra a legjobb lenne, lesz.
Nem, nincs a sorsunk megírva, mindig dönthetünk, de Isten segítségével arra haladhatunk, amerre a legjobb lesz nekünk, mert ő segít! Ha kérjük.
Én pedig kérem Őt, mert jól szeretném csinálni, és szeretnék kiteljesedni, és mindenbe beleállni, amit Ő készített nekem, és abba, aki én vagyok! ;)

Hát ennyi röviden, a mai nap is csodák fognak történni! :)

Pussz Mindenkinek: Amálka, startra készen! ;)