Összetört örökre

Ma összetört bennem valami a testvéreimmel és a nagynénémmel kapcsolatban -örökre!

A mai nap történései után nincs több vissza, nincs több pardon, nincs több bocsánat!
Egyáltalán nincs semmi tovább!

Hogy hosszú éveken keresztül lekezeltek, gúnyoltak, kinevettek, megaláztak, de én mindig megbocsájtottam nekik és foggal-körömmel ragaszkodtam hozzájuk és tartani AKARTAM velük a kapcsolatot, mert hát a család az család!
Módfelett cinikusak voltak velem mindig. Minden alkalommal bántottak, de én mégis újrakezdtem -nem vagyok az a könnyen feladós fajta!

De ma... Ma majdnem meglincseltek...
El tudjátok képzelni, milyen az, amikor hét testvéred, AKIKET SZERETSZ, körbeállnak és üvöltöznek veled egy népszerű étterem parkolójában, hogy te milyen szemét vagy??!
És a képedbe vágnak (ordítanak) 25-26 évvel ezelőtti dolgokat, amikre te már egyáltalán nem is emlékszel?

Ilyen kollektív gyűlöletáradatot még sohasem zúdítottak a nyakamba. Összeomlottam. Teljesen a földbe döngöltek...

NINCS TOVÁBB!
VÉGE!

Furcsa megválni a családodtól egy életre, de most már hányok tőlük!

Meglepi

Jáááj, hát milyen édes meglepetésben volt részem ma reggel... :)

Olyan szépen alakulnak a napjaim mostanság egyébként.
Nemcsak azért, mert Zé esténként meglátogat és kellemesen töltjük az időt, hanem mert a munkahelyemen is el tudom már viselni a helyzetet (jah, azért ennél nem több!) és minden kezd egy bizonyos komfortzónába kerülni! :) Tíz évi zaklatottság után, kábé...

Szóval: Csabim vitt tegnap dolgozni, elég szeles idő volt és csepergett is reggel, majd délelőtt is szomorkodott még az idő kicsit. Picim aztán munka után is felszedett és gyors hazaszalajtott.
Már reggel kijelentette, hogy tizenhét nullanullára kész kell lennem, és kint állni az utcán! :D Mondtam neki, hogy képtelenség, és ha jól végzek, akkor is nullaöt. Na jól van, azt mondta, annyi még belefér :)
Mondta, hogy sietnie kell, 5-kor indulnia muszáj valahova. Hova??? Nem kaptam választ. Nagyon megijedtem...
-Ugye nem csajozol? Ugye nem csalod meg Vivit??? Én nem tudom, mit csinálok veled, gyerek, ha ezt megteszed ezzel a lánnyal!!! (Drága Vivink kint van Cambridge-ben, június végéig dolgozik, előre spórol az újabb tanulmányokra, és nyelvet gyakorol, igaz múlt hónapban megcsinálta a felsőfokot angolból. A légiirányításhoz akar jelentkezni. Édesapja repülőgépszerelő egyébként) Csabi 17-én repül ki hozzá néhány napra.

Na, a kutyaütő csak titkolózott tovább. Megy valahova. Faggatom tovább: nő van a dologban? -Anya majd holnap délelőtt mindent tudni fogsz... *vigyorog* Azapádhétszentségit!
Megjegyeztem, ha nő van a dologban, és holnap már tudni fogom, akkor az csak Ilus vagy Erzsi mama lehet... :D

Meg is beszéltük, hogy felvesznek engem is ma délelőtt, amikor Erzsi mamával indulnak a piacra.

Ír reggel, hogy 9-kor itt vannak. Elkészülődtem, ki is álltam a ház elé, jöttek. Erzsi mama elől. Valami világos kabátban. Nincs is Erzsi mamának világos kabátja. Kulcsolom a kaput. Indulok hátra, hogy beszálljak. Romlik a látásom sajnos, meresztem a szemeim. Erzsi mama elől. DE HÁT EZ NEM IS ERZSI MAMA!!! :O :O :O
EZ VIVI!!!! :D <3 <3
A szám tátva maradt... Ők is nevettek :)

Hát, nagyon örömködtem, de meglepődtem! Hát Teeee??? De örültem neki!!!
-Tegnap volt a felvételi teszt a légiirányításnál, és ezért hazajöttem, de meglepetést akartunk :) Sikerült!!! :D Nagyon megszeretgettem :) Félútig csak próbáltam lehiggadni a nagy meglepődésből.

Szóval együtt mentünk Erzsi mamának krumplit venni a piacra, Viviennel vettünk csirkemellett a húsboltban, aztán kivittük a nagy csokor nárciszomat a temetőbe mama sírjára, így négyesben, aaannyira jó volt. :)  Bevásároltunk a Texcóban, és hazakocsikáztunk.
Istenem, micsoda élmények!!! :)

Nekem EZEK az igazi élmények!
Élvezni egymás társaságát, szeretni és szeretve lenni. Élni az életet a maga egyszerűségében.

Hála érte... <3

Húúúú........

Hát, húúúúúúú...... :D :D :D

Gondoltam, élménybeszámolónak ennyi elég... ;) :D

Ui.: a bőröm látványosan kisimult :D

Mögvót (Randi 1.rész)

Még mindig kuncogok... :) :) :)

A betyár kölke (Zé, az unokatesó) kissé spicces állapotban érkezett (Húsvét van, no) és mivel szódát nem hozott, töményen iddogáltuk a rozét. Én vigyorgós-kacarászósra ittam magam, ő tántorgós-nagyon viccesre. :D

A kanapén kucorogva mesélt sokat, azt hiszem a jó házifröccs megadta az alapot, jól elvoltunk. Oooolyan illata volt, hogy majdnem ráugrottam, ahogy megpuszilt megérkezésekor... Hűűű...

Ő kezdte amúgy. Tudjátok, mikor magyarázás közben hozzád ér a keze, aztán megpaskolgat "véletlen", azután pedig ott felejti a kezét. Aztán, megfogta az enyémet. És így tovább.

Megbeszéltük, hogy rokonok vagyunk-e? Rávágta, hogy NEM!!! :P :P :D Szóval -mondom- megtagadod a rokoni viszonyunkat. Azt mondta, határozottan!

Hát, kérem szépen, én ma meg lettem csókolva, és összebújtak velem, és spicces állapotukban ölelgettek, és ha hagyom magam bizony, nem szűzlányként ébredek holnap reggel... :D
De nem hagytam! :P

Ui.: majd legközelebb... ;)
Ui2.: az holnap van............

Ui3: állítólag kb. 2015 óta vágyott erre az alkalomra.....(?) :O
Jó éjt! :)

Húsvét hétfő reggelén

SOK SZERETETTEL KÍVÁNOK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KEDVES MINDNYÁJÓTOKNAK!!! :)  <3

Kicsi Szentemet is feltettük kora hajnalban a menetrendszerűen, Húsvét reggelén Prága városába közlekedő, néptáncos autóbuszjáratra! :) :) :)

A megelőző maceráról inkább nem szólnék, mert mindent (MINDENT!) felülír az öröm, hogy mehet, világot láthat, örülhet, élvezheti az életet, mert Ő aztán tényleg megérdemli... <3

Ezek mindig annyira ünnepélyes és nagyszerű pillanatok, mikor felszáll  a kis nyüzsgő, jókedvű csapat -AZ A RENGETEG MUNKA UTÁN- a buszra, bezáródnak az ajtók, és elindulnak. Viszik az életszeretetünket, a szépséget, a rendet, kedvességet, ajándékokat (rengeteg bort -ja erről mi, szülők nem tudunk) és viszik az Országot a szívükben. A jóhírünket <3

Két hivatalos fellépésük lesz Prágában.
Kértem őket, hogy sok képet készítsenek, Olira pedig direkt ráparancsoltam, hogy legyen rajta  a fotókon! :D

Ui.: Picikém nem emlékszik rá, hogy 2005-ben járt már kinn az egész család Prágában, de én tudom bizonyítani :D

Íme:

Balról a fentebb említett Személy :D

Prága főterén -Szűz Mária templom

Sörözgetünk-kávézgatunk-hűsölünk. :) Volt vagy 40 fok árnyékban...

Szivárványszínű épületek a szállásunkkal szemben

A Károly hídon :) <3

Ezt az épületet az Újvárosban úgy hívják, hogy Táncoló Házak :)

És itten vagyon az én nagy Ű-m :) Csípős hidegben, de nagy várakozással ;)

Randi a kuzinnal

Hogy mit meg nem képes tenni az ember jó(?) dolgában?! :D
Holnap este meglátogat rég látott unokaöcsém, egy kis csevelyre, valamint hoz magával egy üveg bort is, apja jófajta rozéjából ;)

Egész életünkben nem találkoztunk valami sűrűn, adódóan abból, hogy az unokaÖCSÉM, aki nős volt és hát.. na -az ember nem találkozgat az unokafívéreivel, igaz? Vagy csak néhanapján, vagy úgy, mint mi a másik uncsitesómmal a Bandival, akivel gyerekkorunkban rengeteget játszottunk együtt és felnőtt korunkban is örülünk egymásnak, ha találkozunk, és rögtön felidéződik a szép gyerekkor :) Szinte a mama kalácsait is érzem a számban :)
Na, ezen unokatestvéremmel, Zé-vel, az elmúlt három év szüreteiben voltunk együtt egy-egy napot, én (mi) szedtük a szőlőt, Ő puttonyozott. Semmi extra :D Persze beszélgettünk, de ez természetes.

Aztán igen különleges módon egymásra bukkantunk a "Nagy Hálón" és néha irkászunk egymásnak. Utóbbi időben egész gyakran. Egy ideje ott tart a dolog, hogy jó lenne találkozni. Bakker! De hát Ő az UNOKATESTVÉREM!!! :O :D :D
Nos, ma hajnalban érkezett haza külföldről, és estvére kialudván magát, jelezte, hogy itten van. Akkor jönne! :D
Még mindig csak vihogok magamon.
De... holnap este átugrik... Beszélgetni... ;)

Ui.: a mamám meg az ő valakije unokatestvérek voltak. Az anyukám meg az apukája másod-unokatesók. Én meg Ő harmadfokon vagyunk unokatestvérek.
Én úgy tudom, ezt már a törvény sem bünteti... :D ;)

Lépcsőkurutty

Amikor ovikás voltam, sok gyerek lett beteg télvíz idején.
Tisztán emlékszem a képre: Anyukám kézenfogva vezet le az óvoda haaatalmas, nagy ívben kanyarodó lépcsőjén, a Tiszti Klub óvodájában. (Ide jártak a katona- meg rendőrgyerekek)
Azért Anyucival voltam, mert én is elkaptam a nyavalyát, amit a többiek: a lépcsőkuruttyot!!!
Hát, mit tudtam én?! Sok köhögés, naaagy lépcső, amin épp jöttünk le: lépcsőkurutty! Randa egy bajság és félelmetes is. Mindenki csendben emlegette, és hazavitte a gyerekét. Lééépcsőőőkurutty!

Na, ma eszembe jutott, mikor az orvosnál ültem kontrollra várva, el is mosolyodtam. Lehet, most is légcsőhurutom van?
Amúgy hétfőn voltam (egy hét kínlódás után) jó doktornőmnél, aki antibiotikumot és egyebeket irkászott fel, szigorú fekvésre ítélt, mert korábban már volt tüdőembólia-gyanúm... Fulladásig köhögtem egyébként, bepisiltem, be.... a köhögéstől, néha elég ijesztő volt, hogy majd' megfulladok. Fájt már a hasam a sok köhögéstől, a hátam meg kétoldalt érzem jópár napja. Láz, gyengeség kerülgetett, miegymás, nem is ecsetelem, elvégre már javulok. Ma reggel be is mentem dolgozni -önhatalmúlag, nehogy asziggyék mán, hogy szimulálok!

Mind kiderült -a mai félnap munka után- hogy igen, bronchitisem van, és nem enged még dolgozni! Kétoldalt hall zörejt a tüdőmben, egyáltalán nem szakadozott még fel. Menjek haza! Sípol a tüdőm!!!
Szóval lépcső(és egyéb)kuruttyom van ;)

Hejj, jólesik a pihenés, tényleg mondom, de már nagyon szeretnék meggyógyulni! :)

Remélem, Ti jól vagytok! :* <3

Puszi: Amál -kuruttya van...