Az Én Olim

Édes Drága Kisfiam, OLIVÉR ma délután kiment kis barátjával fényképezkedni, a természet lágy ölére.
A kissrácnak profi fotócucca van -amit nagyon elirigylek tőle, de majd lesz nekem is!
Már édös jó apukája is technikabuzi volt, a szomszéd faluban vitte a helyi tévéműsort. (Én voltam az egyik bemondónő 19 évesen) 😊
Már egy-két hete készülődtek erre az eseményre, de ma végre nyélbe is ütötték a dolgot.
(((Pssszttt: a képeket úgy loptam, hogy nyitva felejtette a kölök a felhőbe pakolt albumját -mert hát ugye ezek nem jelenhetnek meg sehol, míg Ő ki nem teszi őket valahová. Szóval titkos!!!  Pssszttt!!!)))

Jaaaajjj az én anyai szívemnek... 😊😊😊 ❤

OLIVÉR

Megkérték a kezemet

Hát Kedveskéim, Kuzin és a többiek monnyanak le, de nagyon gyorsan, mert ma nekem konkrétan megkérték a kezemet. 😀😀😀

Igaz, Kuzint álmomban már láttam magam előtt térdelni, miközben azt kérdezi: "Hozzám jössz feleségül?" -de nem ő volt az...

A kedves, régi ghambiai levelezőtársam kérte meg a kezem. Nagy veszély ugyan nem fenyeget -elég nagy a távolság! 😊
Én már mondtam a drágának, hogy értelme nincs reménykednie!!!
De be van sózva!
Szóval ma is sokat mesélt, képeket küldött, kedves-aranyos, művelt. Ha Itt lakna Kiskunpuruttyán, kezdenék is vele valamit...
Mindegy!
Ennek ellenére ma is megírta, hogy szeret.
Aztán megkérdezte, hogy hozzámegyek-e feleségül? 😉😊😊

Ehhh....

Árokszegélyezés

Haladnak a munkálatok kis családunkban, s közben a vasárnapi ebéd is főddögél :)

Régóta terveztem a vízelvezető árkok széleinek betonfallal történő megerősítését, mert minden egyes esőzés után teli folyt az árok homokkal. Nem győztem mindig kilapátolni. egyszer aztán rá is hagytam, csak a legfontosabb részt dobálgattam vissza, s benőtte a gazfű, mi meg rendszeresen vágtuk.

Mikor szennyvízcsatornázás folyt 3 éve, kértem a kedves munkásembereket, hogy hozzanak nekem még egy betoncsövet, mert szeretném az autóbejárót kiszélesíteni akkorára, hogy két autó biztonsággal parkolhasson a házam előtt egymás mellett.

Most érkezett el az idő, na meg most lett meg rá a pénzem is. Régi kedves kis ismerőst kértem meg a munka elvégzésére, Albert fiam barátját, a Janit :) Egyem szívét 800 forintot kért óránként a munkájáért... Ha híres kőműves mestert hívok, ő simán elvitt volna 15.000-20.000 forintot fél nap betonozásért. Mondtam is Janinak, hogy tudom, én, hogy mennyi az annyi, de biztos nem 800 forintot fogok adni! ;) <3

Ennyire áll a helyzet jelen pillanatban:

                                                           Olivér kiásta a csőig:

                        Kőmívesünk már megcsinálta a zsaluzás egyik oldalát, kezdi berakni a betont:

János keveri, Olivér és Csabi vödrökkel hordják kifele:

Colchester is calling

Épp befejeztem péntek este a tornaórámat, s negyed 8 környékén elpakolásztam, bejöttem a házba, gondolván, eszek pár falatot, készülök az érkező Mercire és Hubára: ágyneműt húzok nekik és odateszek az asztalra valami vacsit. Mindezek után meg közben pedig átadom magam a búsulásnak, mert oly' nehéz a lelkem. Nem szenvedek irtózatosan, csak rám nehezkedik, nem enged. Mindig Zé édes lénye van a szemem előtt.
(A bunkót, lekezelőt, megalázót, nemtörődömöt, sértőt, trehányat, ostobát, felelőtlent, kihasználót miért nem tudom magam elé hívni, csak szándékosan???)

Szóval épp elkezdtem pakolászni bent -és alaposan keserű nosztalgiába vágtam- megcsörrent a telefonon. Valaki hívott messengeren. Kezembe fogom a telefonom: Moses fotója. Még mindig nem hittem el, de most akkor tényleg Mózi hív?!
"Hallo, Mozi!" :) :) :)
"ANIKÓ, ANIKÓ, ANIKÓ" -:) :) :) -Hallottam a világ másik végéről. :)
Egyem szívét, ez le se tudná tagadni, hogy mennyire kedvel engem, éééés én is úgy szeretem őt! :) Kitérő, de tudjátok miért??? Mert olyannak szeret, amilyen vagyok! Látott már cicababának, munkásasszonynak, izzadt cselédnek, átláccó pólóban, és hulla fáradtan, és üdén, viccesen, másokat átölelve, nevetve, kacagva, sírva, szenvedve, és hülyének és agresszívnak is. Mégis azt mondja: szeretlek és tisztellek, nővérem! Hhhh... :)

Szóval mondja, hogy videóhívást indított, de nem lát, pedig én láttam őt. Újrahívott: na, akkor még nagyobb volt az ujjongás: de jól nézel ki!!! -Ááá -mondom- sokat öregedtem! -Dehogyis! Fiatalodtál! :) Örömködtünk sokáig: ki hogy van? Stb.

Amiért hívott az volt, hogy lenne egy 5-6 napos munka, napi 10 órában. Kellenék nagyon és még valaki, akár 2-3 ember is.Colchester városában. Kérdem mikor? -Hétfőn! FELRÖHÖGTEM! Mikor látta, mekkorát kacagtam, ő is nevetett. -Á, mondom, én mindig úgy menjek, hogy pénteken szólsz, hogy hétfőn munka... Igen! :D
Ajjj... Elmondta a részleteket, ajánlottam plusz egy főt, ÉS OLIT! :) Rendben volt! Napi 5 órában Ő is dolgozhatott volna.
Végül a történet egy egész nap szervezkedés után úgy dőlt dugába, hogy ká* drága 2-3 napra előre a repjegy! Akárhogy osztottam-szoroztam, majdnem az is félő volt, hogy nullára kijövünk-e? Talán még ekkor is elmentem volna, mert segítségre lett volna szüksége, de nem volt ismerős, akinek ennyi lóvé lett volna a bankszámláján ÉS a repjegyet is megvette volna nekünk. Kettőnk jegye Olival 176.000 Ft lett volna. Ez más esetben nagyon maximum 40.000 Ft, oda-vissza.
Aztán a reptéri transzferek, a kaja, kis költőpénz -szállás a koliban lett volna, ezért ingyenes. Már tudom nagyon a menetrendet az Angliába történő utazáshoz, most már nagyjából ott tartok, hogy csukott szemmel leszerveznénk utazást Angliába, a forgatókönyv minden részletét (beképzeltség nélkül állíthatom) tökélyre fejlesztettem. Feltételek: megfelelő mennyiségű pénz, autó a gyors ügyintézéshez, megfelelő mennyiségű idő, némi technikai feltételek megléte...

Moses szombaton is háromszor hívott még, hogy jöjjek, jöjjek, jöjjek -tényleg mindent megpróbáltam, de ez most sajnos nem jött össze :( Most végre Ő is belátta -mert írta- hogy időben kell szólni. Azt mondta legközelebb eleve úgy keres, hogy egy csomó adatot, részletet megír. Időben.

Milyen jó lett volna amúgy! :) Na, majd legközelebb, harmadikra már mindennek össze kell jönnie, addig én is felkészülök minden lehetséges dologra, változatra, és technikai feltételekkel, mindennel!

A pénteki telefonbeszélgetésünk alkalmával elhúzta a mézesmadzagot az orrom előtt: 3 éves munkaszerződése van!!! Mivel nagyon tisztel: nekem ajánlotta fel először. Megígértem, hogy gondolkodom rajta.  ..... ..... .....

Nos, Drágáim, nem tudom, mit hoz a jövő, most épp szar van a palacsintában, de látom, hogy nem mindig lesz ez így.
Amúgy meg annyira jó volt, hogy az Égiek nem hagynak elmerülni a búbánatomba -küzdök is ellene- hanem máris jött valami felkavaró dolog, amiért másfél napot idegeskedtem :D
Szerelmi bánat plusz utazz-két-nap-múlva-a-gyerekeddel-külföldre ideggóc kombó -tuti mix ---> mindenre!!! :D

Pussz: Amál, van min gondolkodni...

De nehéz!

Kuzin -ha szép és burkolt formában is- de adott nekem egy bazi nagy almáskosarat...

Eldöntöttem, most, ahogy itthon volt, hogy ez a hét az utolsó, amíg várok arra, hogy egyértelmű legyen számomra, hogy mi az irány? Haladunk-e előre, vagy ez ennyi (részéről) vagy még esetleg elfüstöl az egész?
Én nagyon szerettem volna megtartani a dolgot, na meg a Kuzint természetesen! :)
Olyan pihe-puha és könnyű volt minden körülötte, vele... És ez nekem állatira jólesett!!! Nagyon-nagyon-nagyon!
Persze gondolom, minden szeretői kapcsolat ilyen, máskülönben senki sem csinálná! :D

De higgyétek el, nekem nemcsak a szex miatt volt ez jó: annyira felvillanyozódtam tőle (Tőle) és igazán kedveltem a személyiségét, ismétlem magam, de ahogy megjött, körbelengett bennünket valami könnyedség, valami könnyűség :) <3
Biztos azért szívtam magamba ezt először is, mert az én életem csupa nehézség. Vagyis sok nehézség. Súlyok nyomják a vállamat.

Tudom, tudom, tudom, amikor egy nő odaadja a "mindenét" onnan nincs mit várni, és ebben most megerősödtem. Sajnos :( Ami szex-szel kezdődik, az ott is végződik, mert én raktam magam bele rögtön akkor, az értéktelen kategóriába.
TUDTAM IS EZT - mégis csináltam. Még emlékszem is rá, ahogy Zé a második alkalommal elment haza, hogy "Fiam, ha ebből baj lesz és nyüszögni fogsz, AZT CSAK MAGADNAK KÖSZÖNHETED!! És Zé soha nem tudhatja meg, hogy te szenvedsz vagy fortyogsz vagy akármi"
Hááát, kibírok én mindent, vágtam vissza magamnak, vagyis a hülye énem a normálisnak...

Aztán mi lett? Beleszerettem, mint atom.
A szép kis pofájába -bal oldalon van egy szemölcs a pofikáján és irtó szexy, meg az illatába, a 190 centikéjébe, abba ahogy öltözik, hogy olyan kis független, és szabad és makacs, és  abba, ahogy akar engem. Nagyon intelligens, humoros, finom és kedves, és a világért nem veszekedne, meg abba, amilyen jóízűeket vitáztunk vihogások közepette. A szex az isteni volt vele, én még életemben nem éreztem magam ilyen oldottan senkivel.
A múltját ismerem, a családját, tudom hol lakik -abban a bazi nagy házban. Bringával 12 perc tőlem, ha itthon lenne minden nap találkozhatnánk, és csudaszép életünk lehetne.

KURVAÉLET!!!
Épp tegnap hallgattam Bagdy Emőkét, és annyira betalált , amit mondott: sose fojtsuk el a bánatot, mert ugyan a tudatot levesszük róla, nem gondolunk rá, de a feszültsége benn marad és mar. Szóval ki vele!!!
Asszem még párszor írni fogok erről, hogy kopjon bennem le, amilyen kicsire csak lehet.
Magamtól is bocsánatot kérek, és próbálok megbocsájtani magamnak, és próbálok neki is megbocsájtani. Végülis semmit nem ígért(ünk egymásnak) csak én beleszerettem.
Tipikus biztos, és röhejes, és kívülről jól látszik...
De én én vagyok. a kis egyszeri és megismételhetetlen életkémmel.
Most levonom a tanulságot...
De attól, hogy tudod, forró a kályha, attól még fáj az ujjad, ha megégeted...

Arról álmodom, hogy visszatér hozzám, és belátja, hogy ostoba volt, és valójában nem tud nélkülem élni, és szeret és imád, legyek a felesége... :D :D :D

Puszikáim: T.A., aki volt olyan ütődött, hogy szerelembe essen a Cukorfalat Kuzinjával, aztán most meg szomorkodik...

Elküldetlen levélbe zárt kérdéseim

Örültem a tegnap estének nagyon J És a megelőző két napnak, már csak az is jó érzés volt, hogy belátható távon belül vagy J

Nem akarok hosszan írni, de azért valahogy csak meg kell fogalmaznom, hogy ne legyek félreérthető, szóval előre is bocsi, ha majd két kilométert kell olvasnod :D

Olyan sok jót látok benned! Olyan sok jót! ERŐT, férfiasságot (amit most arra értek, hogy nagyon nagy munkabírásod van, meg lehet szakítani szinte, kitartó vagy, szilárd, hát meg ugye értem „arra” is, természetesen). ;)
A szöveged levesz a lábamról, de ezt tudod :D :P

Nekem annyira bejön, hogy olyan életrevaló vagy, kis sziporkázó elme, hogy mindig van ötleted, felismered a helyzetekben a lehetőséget. Jössz-mész: én is ilyen vagyok!
Fel tudok rád nézni, mint férfire. Gondolom, a tisztelet is felébredne bennem, bár ez ugye idő kérdése.
Megmondom őszintén, hogy tetszik a bizonytalanságod is –annyira emberi... Én sokszor leplezem, mit érzek, mit gondolok, bár talán jobb lenne mindig őszintének lenni…

Hát, most próbálkozom J

A találkozásaink részemről amúgy „sehogyse” indultak. Csak kacarásztam magamon, meg az egészen, aztán elmentem aludni :D De tudjuk, addig jár a korsó a kútra…
Felkavartad bennem a nőiességemet, igen, először szexuális téren, és én meglehetősen örültem neki, és nagyon élveztem, és –biztos hülyén hangzik, de- hálás vagyok érte! :*

És felkavartad bennem a NŐT is. Aki teli van érzelmekkel, vágyakkal, az óhajjal, hogy kötődni szeretne valakihez, aki odaadó és befogadó, aki vágyik egy nagyszerű férfi társaságára, olyanra, aki hozzá való. Már rég elfelejtettem, hogy milyen valaki társaságában lenni, élvezni az együtt töltött időt, jókat beszélgetni: könnyű vagy nehéz témákról; meg hülyéskedni,  és borozgatni kicsit, akármit csinálni. Elfelejtettem, milyen az, amikor az embernek van támasza, van öröme, van kire gondolni, van kit várni. Elfelejtettem, milyen valaki illatát érezni. Elfelejtettem milyen is az élet egyszerű, mégis csodás pillanatait érezni és élvezni.

Bezárkóztam (vagy az élet bezárt?) egy munka-számlafizetés-gürizés-túlélünk-elviseljükésúgycsinálunkminthaszéplenne toronyba. De utálom!!! Ki akarok innen törni, és élvezni szeretném az életem! Teljes egészében. Mindent megélni. A jó munkát, az anyagi könnyebbséget, hogy a terveim valóra válhatnak. Azt akarom, hogy a bennem lévő sok-sok női energia kiáradhasson. Millió tervem van, és utazni szeretnék, és vidáman élni az életem -egy társ oldalán!
Aki rajong értem, felnéz rám, akinek a minden lennék és imádna, aki mellett egy rossz ribanc lehetnék, de hűséges, csodaszép feleség is, hmmm: királynő! ;)

És az biztos, hogy az a férfi énmellettem is úgy élhetne, mint egy király!!!

Tudom (nagyjából) a múltadat, te is az enyémet (nagyjából) mi tagadás, nem indultunk túl fényesen, DE a befejezés még lehet egészen kitűnő!!! J

Tudod, nagyon kedvellek! J És megmagyarázhatatlan, de nagyon vonzódom hozzád…
Mindösszesen csak azt szeretném tudni, hogy kölcsönös-e?

Tudod, nőből vagyok, és az, hogy nem tudom, hogy tart-e valahova ez a köztünk lévő dolog, ez elszomorít, és nagyon rosszul viselem ezt a bizonytalanságot…

Nagyon kérlek, ne ijedj meg: nem vagyok szerelmes (persze el tudom képzelni, hogy még az is lehetnék) csak pár pillanatra körvonalazódott bennem egy nagyon szép jövő képe. Amiben láttam apukádat, anyukádat, az Erzsi nénémet, a kisfiadat, az én gyerekeimet, a házamat, a nagy kertemet, hintát; faházat az eperfán, kirándulásokat, világmegváltó terveket, hosszú éjszakákat, jókedvet, egy csomó nevetést és csupa jót.
Vádaskodást, veszekedést egyáltalán nem láttam, csak cukiságot, és megoldásokat, és nyugalmat és harmóniát J

Szerinted elképzelhető, hogy idővel kialakuljon köztünk valami ehhez fogható? Szépen, lassan, ahogy a dolgok mennek előre a maguk természetes egyszerűségében?

Az komolyságrúl

Az a igasság, hogy van két olyan tornázó csajszim, akikkel halálra röhögjük magunkat az órákon. Néha kicsit tornázunk is, és egyedül akkor vannak csendben, amikor hasizomgyakorlatot kell csinálniuk. :D Persze egy ideje az erősebbeket végeztetem velük, különben sose hallanám a saját hangomat :) :) :) Vagy időnként már az extra változatokat, amikor is nyögnek, majd (hát bocsánat, de ez van) szentségelnek egy rövidet-szépet a végén :D Amúgy módfelett cukik! :) <3

Az egyik leány néha lemondja, mert motorversenyző a kisfia, és menni kell vele külföldre, meg hát na, senki sem köteles nekem beszámolni, hogy miért nem tud jönni. De azért őt a másik asszonysággal fennhangon szidjuk, hogy peeersze, a Móni az vagy savanyúságot rak el, vagy versenyöz vagy szülői értekezlet van. Elhatároztuk, hogy listázni fogjuk most már az okokat, mikor miért hiányzik :D
Tegnap sem jött, kérdezi Jé asszony, hogy sporttárs elvtársnő? Mondom nem jön. Iggen? És mit tud felhozni mentségére??? Gyengélkedik...

Ezekután, persze hasizomgyakorlat közben, elhatároztuk, hogy küldünk neki egy "komoly" fotót, csak, hogy mielőbb felgyógyuljon!!!

Íme:

Kiegészítés: a képen látható tornagyakorlat, mint olyan, nem létezik!!! :D
Sok puszi nektek! :*