Az házibulejkosz margójára

Hogy is kezdjem? Hijjjnye!... Szóval nagyon örültem, hogy Albert Drágám születésnapját megúsztam a kettesben töltött felköszöntéssel, kis kajcsival, sütivel, amit négyszemközti beszélgetésbe fullasztottunk. Végre: senki meg se kérdezte, lehet-e buli itt. Nálam. Megjegyzem zárójelben: faxom teli van a házibulikkal. Míg Angliában rohadtam töltöttem egy évet, azért itt zajlott egy és más, nem túl nagy örömömre! Mit mondjak, hazajövetelem első három hete sikamikálással telt, meg portalanítással, ami inkább a ház kihomokozása volt. Üvegek szerte-széjjel, kosz, mocsok, pókháló mindenhol (bár ez a lakatlanság következménye volt) rumli, minden szanaszéjjel. Amikor Albi korábban idehívta a barátait, akkor is mindig rámvárt a pakolás, talán a legutolsó esetkor nem, Albi két napig mosogatott. Ja, mert egyszerre alig tudott másfél óránál többet talpon lenni. Szegénykeee :P :D Szóval örültem, hogy most nem lesznek kint az udvaron törött padok (nincs több) és a ház is végre alakul, nem kell felesleges dolgokra fél napokat ráfordítanom. Félre ne értsetek: nagyon szeretem a kölykeim!!! :) És mindig is azért engedtem meg a tivornyákat itt, hogy inkább szem előtt táncikáljanak, nevetgéljenek (hugyozzák le a szomszéd bokrát, és okádjanak az eperfa alá) mint máshol... Az élet szép, no! :D De végre az idén megúsztam!!! Albert ejtette a szülcsinapcsis parti gondolatát: már working boy a drága és fel tudja mérni a költségeket, és a másnapi fáradtság egyéb hozományait. Nagyszerű! Ezt megúsztuk!

Legalábbis azt hittem ezen héten keddig, mikor is ismerősnek jelölt egy bizonyos -jóképű, bár igen fiatalkának tűnő- Martin. Aztán rögvest írt is: "Üdvözletem! Albert egyik barátja vagyok, rendezni szeretnénk Albinak egy meglepi bulit, csak sajnos nem áll rendelkezésünkre hely, ahol ezt meg tudnánk oldani. A kérdésem lényege az lenne, hogy lehetséges lenne-e ez Önnél?" Azapátokhétszentségit!!! Nos, válaszoltam Martinnak, hogy angliai tartózkodásom során történt itt nálam néhány parti, amik nem úgy végződtek, ahogy illendő lett volna, és hazaérkezésem után három hétig csak takarítottam, most nem szeretnék, ennyit. Még átgondolom, keressen holnap este. Ígérte, hogy kulturáltan fognak szórakozni (jah, azt mindjárt gondoltam) bár kevés alkoholt is terveznek fogyasztani és ő elhozná a vízipipáját is... Mindezt ebben, a hétszilvafás nemesi stílusban ám! :D Nagyon írta, hogy köszönik és nagyon kedves vagyok, én meg írtam, hogy igazán figyelmesek, mi több megtisztelő részükről, hogy így odafigyelnek Albertra!!! ;) :) További kellemes estét kívánok Önnek! Jó pihenést. Jaj, mekkorákat kuncogtam magamban... Én már akkor tudtam, hogy persze, hogy jöhettek büdös kölkök, de azért csak savanyodjatok a levetekben holnap estig, hogy lehet-e??? :) :P Tegnap egész nap azon zsörtölődtem, hogy egy egész napom nincs pihenni és csak úgy semmit-tenni, élvezni a napot mióta itthon vagyok (előtte meg egész nyáron nem volt). Délután 4-től este 7-ig csak pakolásztam, készültem, begyújtottam bent is, kint a tornaszobában is, ugyanis éjfélig lennem kellett valahol és nem akartam szétfagyni sehol. No, meg is érkeztek a vendégek 7-re, és valamivel utána, csapatostul. A négy legközelebbi barát: Dzsoni (igen, így hívják) Jani és Jani és Józsi a legvégén érkeztek, akkor a kisfiam már itt volt, de nekik örült legjobban Albert, ők aztán meg is hozták igazán a hangulatot. Oli azt hiszem izgulhatott hogy Albertnak jól sikerüljön az este. Utólag tudtam meg, mert a srácok -félig ittasan mesélték nekem, kint a tornaszobámban, hogy mikor Dzsoni írta Olivérnek, hogy nem jön, mert esik, Oli azt válaszolta neki, hogy "Ha nem jössz, akkor egy punci vagy, Dzsoni" :D Nevettek: ez az Olivér nagyon kemény! (Az!) :) Szóval megjött, mindenki, aki számít.

A meglepcsi az úgy zajlott, hogy én áthívtam Albit máglyarakást enni. Fél 8-ra: nem tűnt fel neki, hogy általában nem főzök szombaton, de ha mégis, akkor nem éccaka eszünk. Át is jött. A skacok kint lapultak a tornaszobában, vacsorához megterítve, mondom ülj le. Oli, Csabi a szobában. Társalogtak vele, elterelő kérdéseket tettek fel. Mondom neki mindjárt eszünk csak hozok még be fát a tűzre, mert nincs már bent. Aztán egy ölnyi hasított fával a kezemben bejöttem, majd megszólalt mögöttem a kórus: "Boldog szülinaaapooot!" :) Meglepődött!!! :) :) :) Lekezelt mindenkivel, körbepuszilgatta a lányokat, és nagyon nevetett. "Tudtam, hogy csináltok nekem meglepetés bulit, de fogalmam sem volt hol. Nem gondoltam, hogy itt!" :) Mondjuk az igazi csalódás volt számára, mikor mondtam, hogy én akkor most elrakom a tányérokat, mert máglyarakás az nincs... a kis Mercike (mostoha tesójuk) sütött tortát, amit öt perc alatt eltakarítottak. Ezután egész éjjel csak ittak, pipáztak, röhögtek, viháncoltak. Az éjféli távozásból annyi lett, hogy egyik srác elkarikázott haza fél 1 körül, a motoros is elhúzott valamikor hajnalban, én meg reggel fél 6-kor tök büdösen, izzadtan ébredtem a tornaszobámban vetett ágyamon, kimerevedett nyakkal és derékkal :D Fázni nem fáztam, mert jól bedurrantottam, csak hát kissé bosszankodtam reggel: hogy nem igazán erről volt szó: bejöttem pisilni: Oli még a gépnél pötyög. Fél 6 van reggel! Mondom az ki ott az ágyadon: a János. Azt láttam, hogy Albi az enyémen keresztben, a kanapén a Dzsoni. Mondom neki feküdj Albi mellé és aludj! Adtam neki plédet, és betakartam Dzsonit is.

3/4 2 múlt, Oli még mindig alszik. Látva a vendégeket (négy étkes férfi teremtmény) elkarikáztam a városba boltba. Csináltam nekik teát meg melegszendvicset, egy rahedlit. Aki kért, annak kávét is. Olyan hálásak voltak a kis Édeseim :) Sokat beszélgettünk. Tudjátok, olyan szívesen fogadták a gagyi jótanácsaimat, és okoskodó életvezetési sziporkáimat :) :) :) Mikor Jani megindult, aszondja Dzsoni: már megyünk is??? (Kisfiam, fél 1 van!!!) Most még a pakolás előtt vagyok, erőt gyűjtök, aztán kezdek mosni, mosogatni, szőnyegket rázni, de a nappalit még hagyom: Oli hadd aludj aki magát. Nem haragszom, olyan béke van bennem. Albi örült, jó barátai vannak, akik szeretik. Pillanatnyilag eltekintek attól, hogy ittak, vízipipáztak, dohányoztak. azt hiszem a hosszútávú célok nem ragadhatnak le a jelennél. Próbálok ezekben a srácokban bízni, szépeket mondani Róluk nekik, bíztatni őket, hogy valósítsák meg az álmaikat, és hogy várom őket máskor is, csak egy pizzára, beszélgetni, és örülök, hogy ŐK A Fiam barátai! :) <3 És amiért NEM szeretem a házibulikat:

És akkor két kedves kép is a nagyérdeműről, most kaptam a fotókat Albitól: