2016. október 25., kedd

Bocsánatot kért

Először is: pfhuuuuuuu -ez a fáradtgőz távozásának fütyülő hangja volt! :) Arnold nem bírt leszakadni rólam, és délelőtt is rám írt. Persze, ha nem akartam volna, akkor nem lett volna muszáj válaszolni... Sajnos nem tudtam nem a megbántottság hangján csevegni vele, mert az azért durva vég volt három hónap után (ami alatt alig találkoztunk) hogy egyik napról a másikra közölte, miután kihúztam belőle, hogy ne haragudjak, de ő épp most fog kiutazni a beteg anyjához Amerikába, és nem tudja mikor jön vissza. Még mindig emlékszem a pillanatra, amikor elolvastam ezt a hírt anno Norwich-ban, és ültő helyzetemből eldőltem az ágyon és fél óráig fel sem tudtam kelni, mert szó szerint belezsibbadtam az egészbe! Hajnal 4-kor már minden reggel gyalogoltam a munkahelyre (közel másfél órát, át a városon) és közben cipeltem az elhagyatottság nyomasztó súlyát. Sokáig. Tegnap este is feszegettem ezt, de a mai beszélgetésünk során odajutottunk, hogy volt (jó és alkalmas időben, beszédkörnyezetben) lehetőségem, hogy a tudtára adjam, mekkora fájdalmat okozott nekem tavasszal. Őszintén? Olyannyira nem érdekelt, mit fog gondolni, mit nem?! Csak magamat néztem, hogy igen is, ki kell eresztenem magamból végre az általa okozott feszültséget, és igen: éppen őneki!!! Sikerült! :) Egy bizonyos pont után megjegyezte, hogy nem gondolta, hogy ennyire utálom! :D (Hát, de!) Mondtam neki, hogy csak annyira, hogy ha nyáron lejött volna Bournemouth-ba, akkor belefojtottam volna a tengerbe! ;) :D Azt mondta, nem volt szándékos. (Ez érdekes kérdéskör: mi is az szándékosan fájdalmat okozni?) De jól odamondogattam neki, nem maradt benn semmi, már amennyit az én angolom megenged. Azt mondta sajnálja. Én meg mondtam neki, hogy elfogadom a bocsánatkérését, ha komolyan gondolja. És van ideje átgondolni. Azt válaszolta, hogy nincs szüksége időre, ehhez, hogy elmondja mennyire sajnálja. YEAH! Nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz megbocsátani, mert most, hogy kétszer egymás után bocsánatot kért, meg kell bocsájtanom. Kemény! Ráadásul akkor most úgy kell hozzáállnom, hogy tiszta lappal indulhat nálam. Ez is nehéz! Ja, természetesen csak mint átlagember, nem mint pasi! Hát akkor lássuk, mi lesz ebből? Amálka, akitől bocsánatot kért a tökfej, nigga ex-pasija :)

4 megjegyzés:

  1. Majd ha tesz is érte, nemcsak szájkaratézik, akkor jól átgondolod az egészet. :):):) Addig meg hagyd lógva. :)

    VálaszTörlés
  2. Nem szeretnék én már tőle semmit! A bizonyítványa adott, nem hiszem, hogy sokat változott volna. Szerintem csak kínlódik, mert épp nincs senkije. Szerencsére elég nagy a távolság köztünk! Egyébként is a férfiideálom a nyáron azt hiszem, egy életre megváltozott ;)

    VálaszTörlés
  3. Na akkor majd máshoz öltjük fel a ruhákat :):) Én nem adtam még fel, hogy muffinnak öltözzek ám! :D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én se, hogy férjhez menjek, de néha már csak azért tartok ki, hogy ti tudjatok egy jót táncolni a csodás rucijaitokban! ;) :D

      Törlés