Hősök

Közeleg október 23-a, és őszinte meghatódottság kerülgeti a szívemet ilyenkor mindig: valami különös, együttérző, lelkes, tiszta és hazafias és olyan különleges, nem tudom jól megfogalmazni. A mi hazánkért, a mi drága Fiataljaink... De most nem Róluk szeretnék írni, hanem rólunk: Albertról és magamról :) Ma elmentünk Kecskemétre, vérplazmát adni. Rengeteg papírt töltöttünk ki, borzalmasan apróbetűs tájékoztatót olvastunk jóóó sokáig. Albert szerint háromszor olyan gyorsan olvasok, mint ő. Ez igaz: egyrészt a felét nem láttam, a másik felét meg csak átfutottam, mert amolyan gyorsolvasással olvasok. Csak a lényeget :D (De inkább csak nem érdekelt) :D Illetve azt a 18 sort, ami úgy kezdődött, hogy "Folytatott-e szexuális kapcsolatot... (mondjuk HIV fertőzöttel, buzival, ill. gyakran váltogatta-e őket) nos, ezeket alapból átugrottam, mert senkivel se folytatott -szóval a MAXIMÁLISAN EGÉSZSÉGES kategória vagyok e téren :D :D :D Aztán fotó készült rólunk. Hmmm, legalább annyira jó, mint egy személyi igazolványkép! Ezek után egy kedves nővér egy szobában vérnyomást, hőt és súlyt mért. Ez utóbbi teljesen felháborított! :P Mármint a súlyom... Ők tehetnek róla!!! Mit méregetik?!! Legvégül egy doki informálódott és tett fel kedves kérdéseket, mint például milyen tapasztalatokat szereztem Angliáról? És hány gyermekem van: sűrűn gratulált :) Valamint érdeklődött van-e piercingem/fülbevalóm, de nincs, háromszor is mondtam, de aztán elárultam, hogy ki van lukasztva a fülem, de azt még gyerekkoromban csinálták. "Gyee-reek-kkor-bbaaan" -feljegyezte. Elég szórakozott, bár kedves fickó volt :) Végül beszólítottak, felfeküdtem az ágyra, és elmondták mi lesz, mikor kell pumpálni, mikor nem, és mikor vezetik vissza a véremet, és mikor kattan a gép és akkor nem zöld a lámpa, hanem itt narancs, de ha nem jó a levétel akkor is narancs és akkor pumpálni kell a szív alakú labdácskát szorongatva, addig, amíg zöld nem lesz! Mire a végére ért a drága nővér, nekem lövetem se volt róla mikor megy a vérem és hova, és mikor nyomok meg mikor nem? Mondtam is neki, hogy ne haragudjon, én elfelejtettem, mikor kell pumpálni? Aztán leegyszerűsítette, hogy akkor, amikor a lámpa narancs, ha zöld, akkor minden OK. :) Egyszerű az élet! :) Súlytól függően kell adakozni, így egy 60 kilós ember közel 6 dl, egy 70 7 dl plazmát ad. Tőlem 8,72 dl-t terveztek vételezni. (Ki ne számoljátok a súlyomat!!!) :P A nővérke beszúrta a tűt, elindult a folyamat. Kis idő múlva már láttam is csordogálni a világos narancs-színű plazmácskám. Olyan 2-2,5 dl lehetett, 10 perc alatt. Bár nagyon büszke voltam magamra , hirtelen furcsán kezdtem érezni magam a szívem tájékán. Mintha szorult volna, és icipiciket kalimpált volna ezerrel, meg olyan kevés lett a levegő. Kezdtem félni. Egy másik asszisztensnő pont ott állt a szomszéd mellett, s mikor végzett én megkérdeztem tőle, hogy az természetes, hogy én szédülök és olyan kevésnek érzem a levegőt. Máris átjött az én oldalamra, elkezdett a mappával legyezni. Erre egy másik csajszi is odatoppant, hogy mi van? Emez mondta neki, hogy rosszul van a hölgy. Még be sem fejezte a mondatot, már ott is volt még valaki, két oldalról fogva lejjebb húztak az ágyon, behajlították a lában és megtámasztották. Legyeztek, és valaki hozott jégakkus nyakpárnát, illetve megitattak kálcium pezsgőtablettával, szívószálon át. Hejjj... Közben a ketyere persze ment. Megijedtem rendesen. Épp visszakeringtetés volt, szóval az sem lehetett, hogy csá, akkor én most megyek... Innentől király életem volt: minden két percben kérdezték, hogy vagyok? :) Jól voltam :) Pár perc múlva jobban lettem. Már félig telve volt az ibrikem, mikor jött Jana, a cseh lány és tágra nyílt szemekkel áll ott és mond valamit. Jaj nekem. Mi van már megint?! De hát jól vagyok! Kijjebb húzza a tűt, leállítja a gépet... Jönnek a többi nővérek is. Aztán gúgli szótárban mutatja, és mondja, hogy "meli" és mutogat a vénámra. Szóval: mély. Túl mélyen van. Ezért átrakják a másik karomba. Hát jóh! Átrakták. Kicsit összevéreztek, de nem baj. aztán elindították a gépet, és a csőben látok, látunk egy bazi nagy űrt: egy levegőbuborékot. Na, ilyenkor mi van? Nem kérek levegőt a vénámba, köszönöm!!! Most én néztem tágra nyílt szemekkel, hogy akkor ma meghalni jöttem ide, vagy leállítják ezt a szart??!?? Aztán mutogatta a csajszi, hogy itt a gépbe keringetik és az majd légmentesít. Hát, ajánlottam neki melegen! Őszintén szólva pár pillanatig gondoltam mindenfélékre, mikor öt nővér állt körbe és azt sem tudtam mi folyik a fejem fölött?...Aztán végül minden rendben volt, itt vagyok, élek és virulok! :) Igaz hazamenetelkor is szédelegtem és jólesett ülni, pihenni, és a buszmegállóba kisétáláskor is leültem egy parkban félúton, de a buszon is csak ültem ugye és pihentem. A hazabringázás sem volt rossz. Itthon már csak bedobtam a mosnivalókat a gépbe, bekevertem a palacsintát, aztán eldőltem fél órára. Kisütöttem a csintalankákat mert átjött Albi, Mercistül :) Itthon van a Kislányom szerdáig! :) :) <3 Most még kiteregetek és alszok. Amál, a Hős! :D :D :D Képem csak hős Kisfiamról van, íme: