Reggeleink Olival

:) :) :) Nem is tudom másként kezdeni, csak úgy, hogy elmerengek, mosolygok és csak annyi jut eszembe: mennyorszááág! :) :) :) Olivérrel az élet a megtestesült kellemes együttlét! Az együttélés netovábbja! :) Komolyan! Annyira összhangban vagyunk, olyan jól kijövünk egymással, és olyan szép minden együtt töltött idő, hogy az mesebeli. Jó, persze, a kamaszkor tünetei Olit is eltalálták (engem meg a felnőttkoré, és az szerintem sokkal rosszabb) és vannak megoldandó feladataink, de minden megy a maga természetes rendje szerint. Az estéink a legklasszabbak! Mindig van valami újdonság. Vagy valami buliba kéretszkedik a foga között morogva, amire aztán nem engedem el, ti. én vittem-hoztam a legutóbbi buliba és láttam milyen állapotba került másfél óra leforgása alatt... Vannak olyan esték, hogy mesél, vég nélkül, amit imádok, de bevallom egy idő után már képtelen vagyok rá figyelni, és ekkor jön, hogy sűrűn ühüzök. Aztán vannak a csendes estéink, amikor morcos. Nem jött össze valami, vagy csalódott valakiben, vagy fáradt és simán csak nincs kedve megnyilatkozni. Én meg elfogadom szépen ezt is. Aztán vannak a művészi estéi, amikor leül és próbálkozik gitározni, és annyira jó látni, ahogy élvezi azt, amire ő maga jön rá. Aztán vannak a főzögetős estéink, amikor segít nekem: nagyon szeret főzni! Vagyis szeretni fog, kitalálja mit, hogyan csináljunk, fűszerezget, tudományos esszéket fejteget nekem arról melyik íz mihez passzol és mivel, milyen alapanyaggal kell "tompítani" más, erőteljesebb ízeket, hogy harmóniában legyen a végén az étel! Aztán ott van másik kisfiam, Nárcisz! Ja, nem, ő is ugyanaz az Oli, de néha az az érzésem, hogy egy önmaga képébe szerelmes fiatalemberrel élek együtt, akinek fő gondja esti zuhanyzás után a haja beállítása -ez kábé nyolc perc- és a duzzadó izmai tükörbe való belefeszegetése, ez időben mérhetetlen! :D Az ellenoldalon láthatjuk a tömény önbizalomhiányt, mert ő ronda (amúgy) meg hogy néznek ki a bordái és a szemöldöke, meg a hülye fogai. Csak megjegyzem, hogy csupa izom a teste, tizennégy kocka van a hasán, ha nem több, gyönyörű a pofácskája, hát jó, a fogai közt hézagok vannak, de szépen állnak, és egyre kisebbek azok a hézagok. Szerintem kinézetre egy főnyeremény a kölyök, de hát magyarázd el ezt egy kiskamasznak! :) Aztán a legtöbb este komiszkodik velem. Belémköt, piszkálódik, aztán várja a hatást. Én meg csak mosolygok rajta, vagy kinevetem, bekérdezek, vagy megcsikizem, lefogom, átkarolom és hajlok hozzá puszit adni, persze ő sokkal hajlékonyabb és elhajol előlem. Akkor küzdünk még... És végük odanyomja a poffantyúját, hogy na jó, hagylak győzni, és én is hamarabb szabadulok. Tegnap este a megbuggyant-kínlódós estéje volt, töri TZ előtt. Lógott rajtam, rámfeküdt keresztben az ágyon, persze csak a párnáját vitte el, aztán hozzámvágott valamit, és dumált, dumált, dumált. Végül kénytelen voltam mondani neki, hogy jaaj ne,most tudatosult bennem, hogy örökölted apád azon tulajdonságát, hogy lukat beszélsz az ember hasába. aztán elkezdte az ujjait fúrni az oldalamba. :D Végül otthagytam egyedül a szobájában és én feküdtem le hamarabb, mert még tanult, vagyis inkább kínlódott még kicsit magában. Persze fél óra múlva besurrant a szobámba és felvágta magát a kanapéra, az ágyam mellé, hogy akkor én most elmegyek aludni, Édesanyám. -Mennyé! De anya, akkor én most alszok, jó?- Menj már az ágyadba! Jó, csak jöttem szólni, hogy akkor én most lefekszem, jó? Édesanyám! :D Megpusszantottam, és végre tényleg elment aludni! :) Reggel együtt reggeliztünk, apja jött érte kocsival a ház elé és bevitte a városba suliba, mert esik az eső. Egyébként bringával jár. Úgy kell kiebrudalni a házból különben, mert reggelente mindig olyan, mintha hátrafele haladna, nem előre. Fél óra kábé, míg kicirógatom az ágyból, a ruháit odateszem az ágyára, megterítek reggelihez, ölelgetem, puszilgatom, ő meg csak odanyomja az arcát az arcomhoz és annyit mond, hogy uff. Ez az "uff" ez minden. "Álmos vagyok anya, de jó, hogy itt vagy. Még nincs kedvem beszélni, de azért szeretlek. Megyek pisilni. Látom van tea is. Utálom a törit, és tudod, dogát írunk ma. Mindjárt jövök. Anyuuu..." :) Hát, így vagyunk mi Olival. A borsó meg a héja! :)