Engem kértek a Hótündértől

Most annyira meg vagyok hatódva, hogy sírni tudnék!... Ritucival váltottam pár szót az este. Ő abból a drága párból az anyuka, akiknél legelőször bébiszitteltem. Az ötéves kislányukra vigyáztam, még odakinn, Norwich-ban. Mosi (Emese) egy kisördög, tűzrőlpattant csajszika volt. Aztán olyannyira sikerült "megszelídítenem", hogy kenyérre tudtam kenni. Mindenben szót fogadott nekem, bár be kell vallanom, nagyon szigorú voltam vele. Néha hazafele menet gondoltam is magamban, hogy vajon mit mondhat ez a gyerek a szüleinek rólam, mikor lelépek?! Gyanítottam, hogy nagyon utál... Hát, nem így lett! Az anyja valami különleges tündérmeséket adott elő nekem szinte minden alkalom után, hogy Mosi mennyit emleget, és hogy így Amálka, meg úgy Amálka. És hogy mennyire szeret! :O Nabazd! Közben persze én is megszerettem a kiscsajt, Ő volt a legnagyobb rajongótáborom Norwich-ban, hogy ne szerettem volna?! :) Hajnalonként jártam hozzájuk, 6-9-ig. Kellemes volt a séta is, sose féltem, pedig 35 perc volt kilépve, és még sötét volt. Pár külföldi sietett munkába ilyenkor. Néhány fekete, akiken azért mosolyogtam magamban, mert ha nem lett volna rajtuk színes dzseki vagy sapka, akkor nem lehetett volna látni őket a sötétben!!! :D Az időtájt ismerkedtem Arnival, na mindegy... Volt idő, amikor csak az a bevételem volt, amit Emesééknél kerestem. Tudták is ezt, és segíteni akartak, az állásajánlatokat is figyelték nekem. Tünemények. Nehezen váltunk el, igazán csak akkor derült ki számomra, hogy mennyire megszerettek, amikor készülődtem hazajönni. Én már rég eldöntöttem, hogy a hatalmas segítségüket valahogy viszonozni fogom egyszer az életben, így nem is volt számomra kérdés, hogy kinek ajándékozom az autómat, hazaindulásom előtt. :) Nem jutottak szóhoz!............. :) Néha irkászunk egymásnak. Nagy szeretettel ír mindig Rita. Tamás is rendre üdvözöl. Ma is Ritus küldött üzit. Cseverésztünk. Nagyon hiányolnak. A kis Ördögcsont mindig emleget még, és írt a Hótündérnek, hogy hiányzom neki, és hozzon nekem sok finomságot, és kérdezze meg hogy vagyok? Majd kiszakadt a szívem. Komolyan. Nekem is hiányzik és annyira, de annyira szeretnék ott lenni és jól megpuszilgatni, megdögönyözni, és játszani vele. Már sokat nőhetett és biztos sokat okosodott is. Látom a kis poffantyúját magam előtt. Kis kedves, mosolygós, de veszett kis nő! :D Még azt is írta a Hótündérnek, hogy tudja, hogy én nagyon szeretem Olivért, és nem akarok nélküle lenni, így hát ha lehetne, akkor mind a kettőnket hozzon el őhozzájuk, mert akkor mindenkinek jó lesz! :) Hozzá se tudok fűzni semmit... Olyan mennyiségű és mélységű szeretet áramlott ma felém, hogy szinte alig tudtam elraktározni. Azt hittem szétszakad a szívem tőle. Hát nem cukik?

<3 class="separator" div="" style="clear: both; text-align: center;">