2016. október 30., vasárnap

Szerénység

Fantasztikus tulajdonságnak tartom!
Nekem sajnos elég nehezen megy, én mindent világgá kürtölök, mert annyira örülök neki, ha van valamim. És igazából nem sok mindenem van, így könnyű elromlani.
Valószínű ezért is értékelem, ha valaki tartja a száját, ha egyszerű, méltóságteljes ember marad. Csendes, de értékes!
(Sóhaj)
Arnit ilyennek tartottam mindig is, ezért is volt olyan nehéz elveszítenem Őt anno. Nagyon szerettem! Értékeltem, csodáltam. Olyan különleges, jó léleknek éreztem-tudtam, első pillanattól, hogy remegett a lelkem és a lábaim, a szívemről nem is beszélve, ha csak rá gondoltam. Mikor pedig együtt voltunk, az idő állt, és valami szeretetburokban lebegtünk. A találkáink után pedig kiment  a lábam alól a föld, mert repkedtem mindenhol és mindenhová, csak langy szellő fújt és napsütés volt és minden aranyban úszott...
Egy kórházban dolgozik (azóta is) ezt kiegészítendő grafikus designer egy cégnél.
Igen, ez mai napig így van, csak épp azt "felejtette el" elmondani, hogy a számítógépes tervező cég az ő cége, Ő az ügyvezető; a rehab intézetnek pedig nyár óta ő az igazgatója! Mindemellett két kompániánál is bizalmi (pénzügyi és döntéshozó) felelős.
Hát csak ennyi, ami kiváltotta belőlem a mély elismerést, és most valójában szóhoz sem jutok.
(A szívem? A szívemről ne kérdezzetek!) :)

2 megjegyzés: